Örömzene, ezúttal a Nagyerdőn: de most tényleg!

Valószínűleg száznál is többen nyomtak a videómegosztás gombra vasárnap, legalábbis abból ítélve, amennyi telefon a levegőbe emelkedett, amikor megkezdődött a jammelés a Nagyerdei Víztorony lábánál.

A Rocksuli és a Hajdú-bihari Napló összefogásával született rögtönzött zenekarba beállt a Kowalsky meg a Vega zenekar két tagja és még sokan mások. Dobosból majdnem két tucat gyűlt össze a színpad előtt, Dombi Tibor mellett tizenegynehány éves ifjak is zúztak – de most tényleg! –, mögöttük elektromos és akusztikus gitárok, szaxofonok, és legalább tíz száj énekelt a mikrofonba.

Velük a közönség – ha akarta (volna), akkor sem tudta megállni; az is próbálkozott, aki nem ismerte a számokat. A hangerőre nem is lehetett panasz, a zene irányította a szívverést, a lélegzetvételt, egyetlen elektrokardiográfiai berendezés elég lett volna az összes résztvevő monitorozására. Ezt a koncertet nehéz lett volna nem hallani bárhol a Nagyerdő környékén.

Mikor mindenki egyetért

Három szám szerepelt a vasárnapi listán: Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek, Hála veled és az Árnyék és fény. A ráadás kiköveteléséről pedig szó sem volt, a víztorony egész népe magától értetődőnek vette, hogy kell. Talán így kellene működnie az ideális társadalomnak.

PtkI