A bostoni Berklee-n végzett a rektorhelyettes

Tőzsér József, a Debreceni Egyetem egészségipari innovációért és képzésfejlesztésért felelős rektorhelyettese, valamint az ÁOK Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet intézetvezető egyetemi tanára életében a zene mindig fontos szerepet játszott. Hétéves kora óta zongorázik, alapfokú tanulmányait a Bányai Júlia Ének- és Zenetagozatos Általános Iskolában végezte. Az iskola kórusával számos helyen megfordult, többek között a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyeken, valamint a Magyar Rádió stúdióiban is. Elvégezte a debreceni Simonffy Emil Zeneiskola zongora tanszakát, ahol klasszikus zenét tanult. Több együttesben is játszott, illetve játszik; az Android zenekarral például a Campus Fesztiválon is rendszeresen fellépnek. A közelmúltban pedig nem akármelyik, hanem a világ egyik legnívósabb felsőoktatási intézményében bizonyította rátermettségét.

A bostoni Berklee College of Music végzett hallgatójaként köszönthetem. Pontosan milyen végzettséget szerzett?

Egy többkredites, úgynevezett certificate (bizonyítvány), amit megszereztem. A Berklee sokféle képzést kínál, ez a legegyszerűbb végzettség, amit a magyarországi felsőfokú szakképzés szintjéhez tudnék hasonlítani. Ennek vannak különböző ágai, én a zongorista szakot végeztem el másfél év alatt.

Hogyan nézett ki a gyakorlatban ez a képzés?

A Berklee-nek nagyon magas színvonalú képzési rendszere van, kétféleképpen tanít. Van egyrészt a hagyományos, helyben tanulásos képzésük, amelyre nagyon szigorú felvételi van. Másrészt van online lehetőség is, amire nincs felvételi, de a bizonyos kurzusok egymásra épülnek – én egy ilyet végeztem el, és Dave Limina orgonistától tanultam, aki a Berklee zongora tanszékének vezetője. Ez a képzés úgy néz ki a gyakorlatban, hogy aki beiratkozik és befizeti a tandíjat, hozzáférést kap a tananyaghoz. Hetente küldik a leckéket, amik körülbelül egy évig elérhetők. Minden héten házi feladatot kellett csinálni, fel kellett venni a megvalósítását, amit írásban értékeltek. Rendszeresen tartottak WebEx konzultációt is, melyen lehetett kérdezni és bizonyos feladatokat megtárgyalni. Külön nem kellett vizsgázni, a házi feladatokat értékelték, ezekből született meg a jegy, én jelesre végeztem. Ez egy rendkívül hatékony képzési forma, nagyon sokat tanultam belőle. Remélem, hogy az itthoni képzési struktúrában is tudunk ebből hasznosítani.

Volt szerencséje személyesen is eljutni a Berklee-re?

Szerettem volna tavaly elmenni, de sajnos még nem jött össze. De mindenképpen szeretnék. Amiatt is, mert a Debreceni Egyetem terveiben is szerepel a könnyűzenei képzés egyetemi szinten való megvalósítása. Az akkreditációt a Zeneművészeti Kar és a szenátus már egyhangúan megszavazta. Reményeink szerint a közeljövőben meg fog valósulni. Ehhez nagyon szeretnénk, ha a Berklee-vel lenne egy élő kapcsolatunk.

Honnan szívta magába a zene szeretetét?

Édesapám hivatásos zenész volt, de nem volt felsőfokú végzettsége, és mindenképpen azt szerette volna, hogy nekem legyen. Tulajdonképpen ez most sikerült is, igaz kicsit megkésve. Gyerekként nagyon tiltakoztam, semmiképpen sem szerettem volna zenész lenni. Elsősorban azért nem, mert a művészi pálya az tényleg olyan, hogy a siker esélye általában nem korrelál a befektetett munkával. Sokkal bizonytalanabb, mint egy tudományos karrier, amit én is választottam. Ez nálam egy tudatos karrierdöntés volt. A tudomány területén ha valaki nagy erőfeszítést tesz, az nagy valószínűséggel sikereket is ér el, ellentétben a zenész szakmával és a művészetekkel.

Ma pedig már több zenekarnak is tagja.

A legfontosabb számomra az Android együttes, ami jövőre lesz 40 éves. Egyetemistaként alapítottuk, három alapítótag ma is játszik még a zenekarban. Voltak hosszabb szünetek a négy évtized alatt, de 2008 óta folyamatosan játszunk. Kiadtunk már három nagylemezt, idén pedig meg fog jelenni az első vinyl nagykorongunk, már leadtuk az anyagot. Ugyanerre a csapatra épült a közelmúltban a Tűzlabda együttes, ami 25 évnél is régebbi, jelenleg szünetel, klasszikus rockot játszottunk éveken keresztül. Szintén aktívan működik most az Impact, melyben a zenésztársam Szilvássy Zoltán rektor úr, valamint Szabó László, aki debreceni kötődésű washingtoni nagykövet.

A klasszikus zenei alapok után nem volt éles váltás a rock? Hogyan fér meg ez a kettő egymás mellett?

Nagyon jól. Sok rokonság van az általam kedvelt rockzene és a klasszikus zene közt. A rockzene elsöprő ereje és ritmusai elragadtak már fiatalkoromban. Édesapám ütős és fúvós volt, ütősként tanított is a zeneiskolában. Ezért valószínűleg erősebben vonzottak a ritmusok, mint pusztán egy zongoristát. A klasszikus zenét mindig is szerettem, sőt, elmondható, hogy vissza is tértem hozzá. Manapság például szinte csak ezt hallgatok a rádióban. Mindenevő vagyok, de például Chopint nagyon szeretem. Említhetem még Beethovent és Mozartot is. Az operák is közel állnak hozzám, egy Verdi szerzeményt bármikor meghallgatok. Az Androiddal progresszív rockot játszunk, ami közel áll a klasszikus zenéhez: összetett darabok vannak, nekünk is van akár 14 perces szerzeményünk. Olyan számokat csinálunk, amik történeteket mesélnek el, akár csak egy klasszikus szimfónia.

Vass Kata