„A pásztor ember egy különös ember”

Sáfián László hetedik generációs juhász. Édesapja volt a tanítómestere, akitől mindent látott és elsajátított. Tízéves koráig hagyta őket testvéreivel szabadon nézelődni, és onnantól kezdve, hogy kimondták, juhászok szeretnénk lenni, kezdődött az érdekes tanítása. Elkezdett mindent visszájára fordítani, mindent a legnehezebb oldaláról megmutatni. Arra akarta gyermekeit ösztönözni, van ettől könnyebb megélhetés is. – Mikor látta, nagyon fázunk, arcunkon a fáradságot, ő azt mondta: „Ha juhász leszel, ez ilyen lesz. Mi lesz veled, ha egész nap kint kell állni?”

Élni a puszta törvényeit

Ezek ellenére Sáfián László juhász lett. Édesapja nem tudta eltántorítani. Nyíradonyban kezdte, az akkori téeszben. – Hajtottam az államét, utána a nagy urakét, most a magamét – mondta. Huszonhat éve, hogy saját gazdálkodásuk van párjával, Ibolyával, akivel jóban, rosszban együtt vannak, és kislányukkal, Ibikével.

Rögös és hosszú utat tettek meg ez idáig. Hiszen megélték a rendszerváltást, akkoriban nehezebb idők jártak a pásztorokra. De Lászlót motiválta, hogy lesz ez ennél egyszer jobb is.

És igen, így lett. Nyíradony után sámsoni gazdálkodóknál dolgozott sokáig. – Édesapám mindig azt mondta, csak olyan helyen dolgozzál, ahol tudod tartani a saját juhaidat. Mindenütt tartással voltunk.

Felesége, Ibolya fontos szerepet tölt be László életében. Budapesten ismerkedtek meg egy véletlen folytán, szerelem volt első látására. Kiderült, egy vidékről származnak, a későbbiekben pedig – amikor már rég házasok voltak – Ibolya megtudta, hogy gulyás családból származik. De hozzáállása, tudása, szeretete az állatok felé első perctől árulkodó jel volt. – A nők valójában ugyanúgy megtanulják a szakmát, mint mi férfiak. Fizikailag ugyan nem bírnak úgy mindent, de nálunk Ibolya tud legeltetni, bárányokat gondozni, tisztában van a juhtartásnak a fogalmával, a betegségeket felismeri. Ez óriási és egyben félelmetes segítség.

Lászlóéknak sikerült az 1990-es évek elején megvásárolni egy földterületet Hajdúsámsonban, amelyre később egy tanyát építettek, ami tényleg családi vállalkozás lett, hiszen öccsével, Lajossal és családtagjaival csinálnak mindent a mai napig.

Pásztor életükre nem csak a helyiek figyeltek fel, hanem neves tudósok, kutatók, többek között dr. Molnár Zsolt botanikus, professzor, aki mára a család barátja lett. – Sokszor apám jut eszembe róla. A pontossága. Ha a legelőnél arra akarsz apellálni, hogy majd megtanulom azt a valamit, nem fogod tudni. Mert vagy az állat fog sérülni, vagy a legelő fog tönkremenni.

Professzor úr bevonta Lászlóékat több természettudományi könyv elkészítésébe, interjúkba, dokumentumfilmekbe, egyet ki is emelve, a Pásztorének című természetfilmbe, melyet a Duna Tv is közvetített. Kapcsolat kapcsolatot szül, így jártak már a legelőjükön a Fülöp-szigetekről, Amerikából, Németországból, Kínából.

A Sáfián család szabadidejében már hosszú ideje részt vesz a Hortobágyon megrendezett terelőversenyen, ahonnan többször hoztak már el első díjat, de voltak pásztortalálkozókon, fesztiválokon is. László hobbija még a kolompgyűjtés, 2018-ban pedig Hajdúsámson Város Önkormányzata az Év Közéleti Személyisége díjában részesítette.

„Akárhova meghívnak bennünket vagy engem, mindig mondom, én csak úgy megyek, ha velem jön a családom is. Hajnalban is együtt kezdtünk. Ennyivel tartozunk egymásnak. Együtt dolgozunk, együtt mulassunk.”

– A rohanó világban az emberek a természet fölött elszaladnak. A legelő olyan, mint másoknak a lakása. Hogy hatékonyan tudjál dolgozni, a pusztának van egy külön törvénye. Vannak alapszabályok, melyeket be kell tartanod. Így tanították meg velünk. Ezeket parancsszóra nem lehet, ha kényelmes, ha nem, ezt akkor is be kell tartani. A pásztor ember egy különös ember.

Dandé Melinda