Felpörgött a Campus Péterfy Borival

Péterfy Borit nem kell bemutatni a Campus Fesztivál közönségének. Óriási tombolás, hihetetlen energiák, na és persze az elmaradhatatlan stage diving jellemzi a koncertjeit, míg a közönség teli torokból énekli az énekesnővel együtt a legnagyobb slágereket, és együtt „dúdolják”, hogy Labamba! Borit a koncert előtt csíptük el egy rövid interjú erejéig.

Milyen érzés Debrecenben lenni?

Nagyon szeretjük, jövünk minden évben, több klubkoncerteket is adunk. A Roncsbárban és a Campus Fesztiválon is mindig nagyon jól érezzük magunkat.

Mindig hatalmas energiával vagy jelen a színpadon, honnan meríted az erőt?

Ilyenkor nyáron nagyon sok koncert van, nem mondom, hogy nem fárasztó, de ha jó a közönség, az isteni energiaforrás tud lenni.

Nagyon karakteres, erős nőként tartanak számon, mindig ennyire határozott voltál?

Egyáltalán nem vagyok határozott (nevet). Az, hogy egy előadó milyennek tűnik, az nem feltétlenül függ össze azzal, hogy milyen a személyisége. De nyilván az a lényeg, hogy milyennek tűnök.

És akkor milyen vagy?

Hát ez bonyolult, ezt nem tudom ilyen röviden elmondani, de nem is ez a lényeg. Az a fontos, hogy milyennek látnak, előadóként határozott vagyok és karakteres, ez így tényleg illik rám.

Mennyiben változtatott meg az anyaság?

A személyiségem nagyon-nagyon sokat változott, gyakorlatilag egy új ember született a gyerekkel együtt, ez nem is lehet másként. Nyilván nagyon sok minden ugyanolyan marad, de lett egy elsőrendű szempont az életemben, hogy a kisgyerekem boldog legyen és boldogan nőjön fel, és nagyon sokat tudjak vele lenni. De ő is csak akkor tud boldog lenni, ha az anyja is boldog. Ezt úgy kell kimérni patikamérlegen, hogy én is megőrizzem önmagam, tudjam csinálni a munkám meg a szenvedélyem, de emellett sok idő jusson rá is.

És mitől leszel boldog?

Nagyon sok mindentől hála Istennek. Nagyon szerencsés vagyok, mert az a munkám, amit szeretek csinálni. Imádom a színházat, imádom a zenekart és koncertezni, imádok forgatni is. Nagyon szeretem a családomat is, a gyerekemet, a férjemet, szerencsére nagyon sok „boldogságbázisom” van.

Mennyire határoz meg téged az, hogy művészcsaládba születtél?

Ritkán látok olyat, hogy egy művészcsaládban egy gyerek orvos vagy ügyvéd lenne, és olyat is ritkán látok, hogy egy orvos és ügyvéd családban a gyerek hirtelen elhivatott művész lesz. Az a közeg, ahol és amiben felnőttem, és nyilván a gének, mit örököltem, milyen képességeket – ez nálam abszolút meghatározó volt.

A színház most mennyire van jelen az életedben?

A Katona József Színházban játszom, a Kaukázusi Krétakörben, valamint az Átriumban Az öldöklés istenében.

VK