Kötelező örömök

Kötelező. Úgy emlékszem, a felnőttek diákkoromban ezzel a szóval tették utálatos étellé a spenótot, gyűlöletes ruhadarabbá az iskolaköpenyt, félelmetessé a szekrényugrást és unalmassá az Egri csillagokat. Nyomasztó súlya alatt nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem vált örömteli szokásukká az olvasás. Pedig ha önszántunkból vesszük le a könyvespolcról és ismerjük meg a Pál utcai fiúk vagy a Baradlay fivérek történetét, az alkotások valószínűleg már önnön zsenialitásuk miatt is megszerettették volna velünk az olvasást. Bevallom, diákkoromban nemegyszer kerestem az egyszerű utat, hogy „letudjam” a nyári kötelező olvasmányokat. Stendhal és Csehov helyett inkább az járt a fejemben, hogy már várnak osztálytársaim a Kossuth utcai „tankszobor” előtt. Nyári találkozóink egyik rendszeres témája volt, hogy nap mint nap megosszuk egymással heroikus küzdelmünket az akkor még unalmasnak tűnő irodalmi alkotásokkal kapcsolatban.

Hogy mi volt mégis legszebb pillanataim egyike a ’80-as évek nyári szüneteinek végén?

Amikor elkészült a gondosan előkészített, rajzokkal illusztrált, gyöngybetűkkel teleírt olvasónaplóm.

Nem posztom elvitatni a Nemzeti alaptanterv választását a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban, de még nem találkoztam senkivel, aki ily módon szerette volna meg magát az olvasást. Az Antigoné, Az arany virágcserép, a Bűn és bűnhődés, a Vörös és fekete a többi alkotással együtt mind-mind remekművek, saját tapasztalatom azonban egykori diákként és gyakorló édesanyaként is az, hogy ezek a klasszikusok nem feltétlenül a megfelelő életkorban kerülnek a lurkók kezébe. Sokan nem értik, hogy a Harry Potter vagy a Jeronimo Stilton-sorozat hogyan kerülhet fel az ominózus listára hazánk és a világirodalom legnagyobb klasszikusai mellé. Ha azonban belegondolnánk, mennyivel nehezebb ma egy gyereknek könyvet adni a kezébe, mint néhány évtizeddel ezelőtt, talán megenyhülnénk, és örülnénk annak, hogy a kötelezők között találni olyan olvasmányt is, amely miatt a legkisebbek legelőször tapasztalják meg az olvasás csodáját.