Nehézbombázás francia módra

Azt már előzetesen is tudni lehetett, hogy az idei Campuson elég jól járnak az elektronikus tánczene (EDM) rajongói, mivel a szervezőknek a műfaj két ikonikus alakját is sikerült a Nagyerdő fái alá csábítania. Willy Williamről és Alan Walkerről van szó, akik közül az előbbi a fesztivál első napján, a csütörtöki programban kapott helyet.

A 38 éves francia dj-énekes-producer William munkássága leginkább a damcehall/reggaeton/moombahton vonalra lőhető be, korábban remixelte már Macklemore-t, Robynt és Jason Derulót is, de a világhírnevet, ahogy az azért általában lenni szokott, végül saját, önálló produceri munkái hozták meg neki. Karrierjének nem tett rosszat, hogy a 2010-es évek derekán a dancehall, a reggaeton és a moombahton a popzene legfelsőbb köreibe is beszivárgott, emlékezzünk csak például a Major Lazer-féle Lean On, vagy mondjuk Luis Fonsi és Daddy Yankee gigaslágere, a YouTube nézettségi listáját máig toronymagasan vezető Despacito hihetetlen sikerére. Ezek a műfajok karakterisztikájuknál fogva remekül vegyíthetők a modern pop és az EDM motívumaival, és ezt annak idején William is nagyszerűen felismerte, és bár az elektronikus tánczene némileg veszített népszerűségéből, ha mondjuk az elmúlt 3 évet nézzük, de ebből az ötletből a francia azért azóta is remekül „megél”.

Múlt és jelen

A szervezők csütörtök esti Facebook-posztjukban tudatták a közönséggel, hogy William műsora az előzetes programmal ellentétben nem 23 órakor, hanem várhatóan egy órával később kezdődik. Ez azoknak mindenképpen jó hír volt, akik meg szerették volna várni, hogy véget érjen Majka 22.30-kor indult koncertje a National Instruments Nagyszínpadon, így az ózdi rapper showja után kisebb emberáradat vonult a Hell Nagyszínpad elé. William végül éjfél előtt bő 10 perccel indította be a bulit, a nagyszínpad előtti terület nagyjából a keverőpultig addigra már teljesen megtelt, de elviselhetetlen zsúfoltság azért sehol nem volt jellemző, középtájon például már egész kényelmesen fel tudtak kapaszkodni a fiúk nyakába a lányok.

A francia dj-szettet hozott a debrecenieknek, melyet két legsikeresebb száma, a Mi Gente és az Ego átdolgozott verzióival nyitott meg a pult mögül, majd egymás után dobálta a közönségnek a súlyosabbnál súlyosabb EDM-bombákat. Lement például az I Like To Move It, a Nirvana-féle Entertain Us és a Sweet Dreams remixe is, illetve a francia az idei nyár egyik nagy himnuszát, Quintino TUTUTU-ját is beiktatta a programba, de azért a Seven Nation Army mára agyonhasznált, de valamiért még mindig elképesztően népszerű kántálásának is szorított helyet.

William a második fél óra elején aztán rátért arra a vonalra, ami azért még mindig a legjobban áll neki, és egymás után, változó körítéssel pakolgatta a reggaeton-alapokat – szólt Justin Bieber-, Sean Paul- és Daft Punk-átdolgozás is -, majd a fellépés abszolút csúcsaként, már a fináléhoz közelítve régi klasszikusok originál változatait játszotta le. A közönségből a dj saját munkái mellett ezek váltották ki a leghevesebb reakciókat, de hát ki ne örülne meg mondjuk a Rock Around The Clocknak, az I Love Rock 'n' Rollnak, vagy a Queen We Will Rock You-jának, ha az bárhol, bármikor megszólal egy zenei fesztiválon. A záró szegmens alatt aztán lenyomta a fentebb már említett Mi Gente és az Ego eredeti verzióit, melyeket élőben énekelt végig úgy, hogy közben ki is jött a pultból, majd zárásként Sting Englishman In New York-jának coverét is előadta, szintén élőben. Rendben, a dj szetteknek abszolút nem ez a legfőbb jellemzője, de talán elfért volna több ilyen közvetlen pillanat is.

Jól bírták

Az egyébként általánosságban is elmondható, hogy William a kötelező körökön túl, a „kezeket a magasba” és az „ugorj” vezényszavakat leszámítva nem igazán kommunikált az amúgy rendkívül hálás közönséggel, akik a csúszás ellenére többnyire azért végigugrálták ezt a bő órát (a keverő egyik elülső kordonja a sokadik ilyen akció után például sikeresen ki is dőlt). Elszivárgás csak a műsor derekán volt tapasztalható, de akkor is csak a nagyszínpad előtti placc közepe és hátsó része lett egy kicsit szellősebb, előrébb nem nagyon változott a népsűrűség. A tömeg összetétele is elég változatosnak számított, már ami az életkort illeti, a huszonéves fesztivállátogatók között például itt-ott simán ki lehetett szúrni a 40-50 pluszos korosztály képviselőit is.

A fentiek alapján látszik, hogy ha visszatekintünk Willy William szettjének elemeire, felépítésére és a közönség ezekre adott reakciójára, világosan kiderül, miért még mindig az elektronikus tánczene az, amivel egy műfajilag ennyire szerteágazó zenei fesztiválon nem nagyon lehet mellélőni.

RA