Szép jubileumhoz érkezett a debreceni társulat

A nyár beköszöntével lassacskán bezárják kapuikat a kőszínházak, ám vannak, akik erre az időszakra sem akasztják szögre bábuikat. Új Judit és Dió Zoltán a Naplónak mesélt a társulat történetéről. – Színházunk 1989-ben alakult jómagam, Zoli (Dió Zoltán) és Berecz Zoltán kezdeményezésére – kezdi a visszaemlékezést Új Judit.

„Az Ort-Iki névre a mai napig gyakran azt hiszik az emberek, hogy valamilyen mozaikszó, pedig az első előadásunk ihlette.”

– Véleményünk szerint az önálló színházzá válás az első önálló darabbal kezdődik. A saját név keresése egy időben történt a saját bábszínházi forma keresésével. Egy vogul medveének alapján készült maszkos, bábos játék kapcsán találkoztunk ezzel a névvel, a szibériai mitológiai alak, Ort-Iki, a Világügyelő több későbbi előadásunkban is fel-felbukkant.

Új irányt hoztak

A színház működésének kezdeteitől maguk írják, rendezik a darabjaikat, készítik bábjaikat, eszközeiket, szervezik az előadásokat.

– Én már bábosként kerültem a társulathoz – meséli Dió Zoltán. Az évek során jöttek-mentek a tagok, mindenki a magához közelálló feladatokat kapta, gyakran a történeteket is a fellépők adottságaihoz igazítottuk. Ki gólyalábazni, ki bábozni, ki mesélni tud jobban. A fellépéseink általában nagy tereken láthatóak, gyakran elvegyülünk a tömeggel, és több produkciónk is interaktív. A közönség nagyon szereti, hogy ezáltal aktív tagjává válhat egy történetnek, amit bemutatunk.

A szabadság mindent megér

A kőszínházak kényelmes és komfortos közegével szemben az Ort-Iki „maradt az utcán”.

Az alapítók a kezdetektől úgy gondolják, hogy megér minden áldozatot az a szabadság, ami az előadásokhoz és a társulat mozgásteréhez nélkülözhetetlen.

– Az utcaszínház műfajának megfelelően magunk vagyunk az öltöztetők, a szállítók és a kellékesek is, és a produkcióinkat is egytől egyik úgy építjük fel, hogy az elő­adás ne függjön semmilyen külső körülménytől. Télen, nyáron, esőben, szélben, kis és nagy területen egyaránt otthon érezzük magunkat.

Az Ort-Iki Báb-és Utcaszínház művészei kiemelten fontosnak tartják a határon túli magyarok, a különböző nemzetiségek közötti békés együttélést, ezért rendszeresen lépik át az országhatárt, hogy a Temesváron élő gyerekeket szórakoztassák. – Megindító élményeink vannak arról, hogy milyen örömmel és csodálattal néznek meg egy előadást. Olyan kisgyerek is akadt, aki hozzánk akart szegődni, és ez nem is meglepő, mivel van olyan tagja is az utcaszínháznak, akinek gyermekkori vágya volt, hogy velünk játsszon – tette hozzá Dió Zoltán. Akik még nem látták, a karneválok idején keressék meg a gólyalábast, a vásári komédiást, a tűzfújót és a kentauridomárt, egyszóval az Ort-Ikit.

Országszerte elismertek

Nem csupán fesztiválok meghívottja a csoport, hanem láthatóak kisvárosok, falvak közösségi rendezvényein, falunapon, várjátékon, gyereknapon, szüreti mulatságon, vásárokon is szerte az országban.

Munkájuk elismeréseképpen 1993-ban megkapták a Kiváló Művészeti Együttes címet, 1996-ban pedig az UNIMA kisdiplomáját nyerték el. Hagyományos bábszínpadi előadások mellett 1996-tól gólyalábas, óriásbábos vásári attrakciókkal is fellépnek. Ilyen jellegű műsoraikban bemutatják a csepűrágók több népszerű mutatványát: a tűzfúvást, papírszeletelést ostorral, erőművész számot, állat (kentaur) idomítást.

A társulat tagjai: Herczeg Zoltán, Új Judit és Dió Zoltán alapítótagok, de évekig együtt dolgoztak a Csokonai Színház társulatából idén kilépő Kiss Gergely Mátéval is.

SZD