Az ismeretlen Ady: az ágyán szavalt, és a kandeláberről ugrált az udvarukba

Az idén 100 esztendeje elhunyt Ady Endre vers- és cikkíróként lett a magyar irodalom és történelem halhatatlan személyisége. Pedig a szülei eredetileg más pályára szánták, és a debreceni jogi akadémiára küldték.

Ady megszakításokkal 1896 őszétől 1899 végéig élt a cívisvárosban. De vajon hol?

Vitéz Ferencnek a – Néző.Pont 2008 novemberi számában megjelent – „Lakótársa, Ember Ernő…” című tanulmányából is tudhatjuk, hogy Adyt az anyja is elkísérte szállást találni. Mivel bentlakásra kevés diákot vettek fel, a környék magánházai közül kellett választaniuk.

Így lett Ady Endre első debreceni otthona a Mester utca 4. szám alatti ház – verandára nyíló – kis udvari szobájába. Ady a ma is meglévő be- és kijelentőlapok tanúsága szerint 1896. október 6. és 1897. július 19. között lakott a Nagy-Mester utcza – mára lebontott – 1375. számú házában. Ott az özvegy háziasszonynak a fiával, Ember Ernővel élt együtt, aki szintén jogásznak készült.

Végtelenül becsületes volt

A Naplónak sikerült megszólaltatnia Piskóty Terézt, akit szoros családi kötelékek fűznek a Mester utca 4. szám alatti házhoz, és akire Vitéz Ferenc is hivatkozik a dolgozatában. Ady szállásadója, özv. Ember Istvánné (1853–1938), azaz Ernő anyja nem más, mint Piskóty Teréz szépanyja. Teréz dédnagyapja tehát az Ady-szobatárs Ember Ernő. Ugyanakkor Teréz azzal is büszkélkedhet, hogy távoli rokona Ady Endrének!

Dr. Ember Ernő kiválóan tanult jogon. Debreceni ügyvéd lett, ám mivel végtelenül becsületes ember volt, nem gazdagodott meg. Csak az igaz ügyet vállalta. Teréz nagyapja, akit szintén dr. Ember Ernőnek hívtak, magyar, latin, görög, olasz és orosz szakos tanár volt. Kiváló tanuló, nagy tudású, művelt ember. Debrecent úgy ismerte, mint nagyon kevesen. Már egyetemistaként Zoltai Lajos mellett dolgozhatott, Ecsedi Istvánnal pedig Finnországban járt – jellemezte őt Vitéz Ferenc.

Betű és bor a léleknek

Piskóty Teréz és Vitéz Ferenc történetei azt is felelevenítik, hogy Ady Endre az új verseit elsőként az ágyán állva, ágyterítővel a vállán, Teréz dédnagyapjának szavalta el. És ha a lakótársának, Ernőnek nem tetszett, akkor hallatlanul megharagudott. Zizi néni, a cselédjük, látva ezeket az alkalmakat, olyankor csak ennyit mondott:

„Ágál már megint, Ady úr.”

– Volt olyan is, hogy Ember Ilus és az unokatestvére, Varga Mária a Mester utcai ház ámbitusán szüretet játszottak – idézte föl Teréz. – A szőlőt a lugasról szedték, s kipréselték. Mikor látták, hogy Ady nézi őket, meghívták a szüretre. Nagy örömükre velük szürcsölte a mustot. Igaz, Ady már akkor is jobban szerette a bort, ami a betűvel együtt oltotta a lelki szomját.

Ady Endre egyébként már akkor is sokat olvasott. Kis szobájukba hordta a könyveket a Kollégium könyvtárából, és olykor odavitette a bort, édes pálinkát. Olvasott és írt naphosszat.

A Leány utcai Aranycsap

Vitéz szerint Ady Lőrincné Pásztor Mária azt remélhette, hogy a fiára ösztönzőleg fog hatni Ernő és a család. Adyt azonban nem érdekelte a jog, s Ernőben a legalkalmatlanabb diáktársra talált a legénykedő éjszakázásaihoz. Borbély Sándor Ady-életrajza szerint hamarosan a csaknem 3 méter magas deszkakerítésen át járt haza éjszakánként. A kerítés melletti gázlámpa oszlopán vígan föl lehetett húzódzkodni, kifelé pedig a padlásfeljáróhoz támasztott létrán közlekedett.

Ady a többi (nem kevés) szilágysági joghallgató között keresett barátokat. Tóth Béla szerint ez a zilahi vonzódás lehetett az oka annak, hogy később a Darabos utca 33. szám alá költözött Rózsa Sándor kollégiumi háznagyhoz. Ott annak fiaival és két szilágysági diákkal lakott. Bóka László regényírói elevenséggel festi le ezt az időszakot, s külön figyelmet szentel a Leány utcai Aranycsap vendéglőnek, ahol különszobát nyitottak nekik.

Életmódja miatt Ady csak a nyári vakáció után, 1897. szeptember 7-én tudta szótöbbséggel, azaz éppen elégségessel lezárni az évet. Szülei a budapesti egyetemre irányították, ám ott gyorsan elverte a beíratási pénzt. 1898 szeptemberében ismét beiratkozott a jogakadémiánkra, de tanulás helyett már a debreceni napilapokkal kereste a kapcsolatot.

A múzeumnak adták

Teréz elmesélte azt is, hogy a Mester utcai ház akkor lett a családjuké, amikor az üknagymamája, Ónody Józsefné megözvegyült. Az ő férje, Ónody József gáborjáni református lelkész volt, s amikor meghalt, az akkori szokás szerint Debrecenbe költözött. Ónody Józsefné a két lányával és azok családjaival élt itt. Az egyik lány Ónody Emma, aki dr. Ember István felesége lett. 1890-ben két gyermek maradt apa nélkül: a később joghallgató Ernő és Ilona. Ilona (aki 24 éves korában hunyt el) 12 éves volt, amikor az édesapja meghalt.

Ott lakott Ónody Ilona is, aki Varga Bálint péterszegi református lelkész felesége volt. Amikor megözvegyült, a három gyerekével ő is Debrecenbe költözött. Bélát „siket tanár”-nak hívták, mivel siketnémákat tanított; Mária városi tisztviselő lett, s újságírással is foglalkozott; Klára tanítóképzőt végzett, és a Dócziban tanított. Velük lakott Zizi néni is (Tolvaj Zsuzsanna), az 57 éven át hűséges cseléd.

A család legnagyobb bánatára Ady Mester utcai életéből semmi személyes dolog nem maradt meg, pedig sok kézirata kerülhetett a szemétbe – tudtuk meg Piskóty Teréztől. A családi iratok közül a lakás be- és kijelentőlapja került elő. Tulajdonukban volt még az a szekrény, ahol a ruháit tartotta Ady és Teréz dédapja. Két ruhásszekrény volt a szobában, egy polcos és egy akasztós. Az egyik a II. világháborúban megsemmisült a Szent Anna utca 11. számú házban, ahol akkor lakott a család. A másik szekrényt, valamint a be- és kijelentőlapot a Debreceni Irodalmi Múzeumnak adta a család.

S mit csinál vajon Piskóty Teréz? Neki ugyancsak az irodalom a szakterülete: a Méliusz Juhász Péter Könyvtár kommunikációs és közönségkapcsolati referense, amely mellett cikkeket is ír az egyik hírportálnak.

Vass Attila

Borítókép: Ady Endre nemcsak Piskóty Teréz dédnagyapjáéknál lakott, hanem távoli rokona is Teréznek