A Vatikánban is megcsodálták a nádudvari születésű művész alkotását

Ez nem is csoda, hisz idén már második alkalommal vezetett képzőművészeti tábort Nyíracsádon, valamint 82 évvel ezelőtt, 1937-ben megyénkben, egészen pontosan Nádudvaron látta meg a napvilágot. Ráadásul január első napján született, talán ezért is kapta a szülőktől a Szilveszter nevet. Nádudvaron végezte általános iskolai tanulmányait, Debrecenben járt középiskolába, és itt kapott tanítói diplomát is. Közben a szülők Vecsésre költöztek, ő pedig Vecsés és Debrecen között félúton, egy Tisza-parti falucskában, Vezsenyben kezdett el tanítani, de a szíve a szülők mellé húzta, így Vecsésen igazgatóhelyettesként folytatta pályáját. Egy balatoni táborban ismerkedett meg a szintén pedagógus feleségével, Füleki Máriával, akivel azóta is boldog házasságban élnek Tiszakécskén. Mivel Rausz Szilveszternek a kécskei gimnáziumban művészettörténetet kellett tanítani, idő közben Szegeden rajztanári diplomát is szerezett, Pécsen pedig egy kiegészítő kurzust is végzett, ahol elsősorban művészetet tanult.

Rabul ejtették az ikonok

– Rajztanárként több kiállításon vettem részt, az ikonfestészettel csak nyugdíjazásom után ismerkedtem meg Szombathelyen. Annyira elvarázsolt a téma és az ősi technika, hogy azóta szinte csak ikonokat festek. Más technikával elkezdett képeim félbemaradtak, mert csak az ikon felé húz a szívem. Az volt az első, amit megtanultam, hogy ha valaki az eredeti ikonfestészetet akarja követni, csak természetes anyagokat szabad használni. Az ősi tojástempera technikájával ismerkedtem meg, ezzel dolgozom azóta is. Ennél a technikánál a fa, a rajta lévő festék, a kötőanyag, mind-mind természetes, növényi és állati eredetű anyag. Őseink pontosan tudták, milyen növényből milyen színt lehet kinyerni. Hívnak is nagyon sok helyre, hogy tanítsam meg, milyen is az az ősi tojástemperás ikonfestés. Én pedig szívesen megyek.

A maradandóság titka

Természetesen ezernyi kérdés merül fel azonnal a hallgatóban. Hogy kerül a porfesték a táblára? Mi kell ahhoz, hogy akár több száz évig is maradandó legyen a kép? Rausz Szilveszter kedvesen mosolyog, s türelmesen folytatja: – Ez nagyon egyszerű. Olyan, mintha temperával festenénk. A porfestékbe vizet cseppentünk, ebből lesz egy massza, ami még maszatolódna, idővel vesztene az állagából. A tojás és a bor hozzáadása az, ami igazán maradandóvá teszi a képet. Ez tulajdonképpen a kötőanyag – magyarázza lelkesen a művész, aki apró részletességgel fejti ki a lépéseket, beavatja a hallgatót a faalap előkészítésébe, pácolásának titkaiba is. – A falemezt be kell előbb pácolni elől és hátul is, ez tartósítja azt. Ennek köszönhető, hogy a tábla hátuljának is van egy jellegzetes pácszíne. Majd beenyvezzük az oldalát is, arra pedig kifeszítjük a vásznat, ezt újból beenyvezzük, hogy tapadjon a táblára. Ha mindez megszárad, következik az alapozás, amihez bolognai krétaport használok. Ezt a krétaporos masszát nevezik levkasznak, ami nem más, mint enyv és kréta keveréke. Ezzel vonjuk be a táblára feszített vásznat. Több réteget is érdemes felvinni a megfelelő alap eléréséhez. Ezután jön a csiszolás, aztán a festés.

Az ikonfestés menete

Az előkészítés hosszú folyamat, de maga a festés akár száz, vagy még több órát is igénybe vehet. Először kiválasztom az ikonképet. Ez minden esetben egy ősi, eredeti ikonkép, aminek tulajdonképpen a másolatát készíti el a festő. Az eredeti ikont, vagyis annak fotóját, akár egy zsírpapír segítségével is át lehet másolni. Azt szoktam javasolni, hogy ennek a lapnak a hátulját vonjuk be erősen grafittal, majd rátesszük a fára. Ez helyettesíti az indigót. Aztán akár egy nem fogó golyóstollal, vagy bármilyen hasonló eszközzel „átírhatjuk” a képet, s ezáltal kirajzolódik a táblán az eredeti ikon körvonala. Aztán következhet a festés. Az ikonnak teljes mértékben követni kell az eredeti ikon színeit. Ez ma már sokkal könnyebb, mint régen, mert rengeteg színárnyalat létezik, s könnyű kiválasztani a legmegfelelőbbet. Én már mintegy százötven féle tónussal dolgozom, vagy dolgoztam – mondja a művész.

Az imádság lelket ad az ikonnak

Minden ikonban benne van az alkotó.

– Először is a munkája, a vonalvezetése jellemez minden alkotót. Aztán feltétlenül társul az ikon készítéséhez az imádság. Az ikonfestő imádkozik a munka előtt, közben és utána is. Aki lelki kapcsolatot tud teremteni az imádságon keresztül, az úgy érezheti, hogy egy angyal fogja a kezét festés közben, csak úgy, mint Lukács evangélistának, akit az első ikonfestőnek tartanak. Imádság nélkül nem lehet ikont festeni. Az csak egy kép lesz. Az igazi ikonnak érezhető lelke van – fogalmaz az alkotó, aki azt is elmondta, hogy az ikont azért fontos megszentelni, mert az azt jelenti, hogyha valaki egy megszentelt ikon előtt imádkozik, akár a saját otthonában is, az olyan, mintha templomban, egy oltár előtt szólna az ő Istenéhez.

Kedves Zilahi Enikő

Még a Vatikánban is voltak az ikonjai

Rausz Szilvesztert nagyon sok helyre hívják tanítani az ősi technikát, szinte már az egész országot bejárta. Lakitelek, Szolnok, Szeged, Pécs, Vaja, és természetesen Nyíracsád, csak néhány az ország különböző szegletei közül. A festés mellett könyvet is írt már az ikonokról, melyek közül az egyik legnagyobb kihívást jelentő alkotása, a Krisztus születése című ikon még a Vatikánba is eljutott. Ez óriási megtiszteltetés volt számára, amiről emléklapot is kapott, melyet féltve őrzött kincsei között tart. Rausz Szilveszter több mint száz ikont festett már, az egyszerűtől a bonyolult szerkezetű ikonig mindent. De vajon hova kerülnek az alkotások, ha éppen nem kiállításon vannak?

– Sok ikonom található meg szerte az országban, de számtalan került már külföldre is, főként Erdélybe. Minden ikonomnak megvan ugyan az értéke, de az anyagi javak a legutolsó helyre kerülnek nálam. Alkotásaim nagy részét elajándékozom, pedig van olyan ikonom, amiben több száz munkaóra van benne. A legfontosabb számomra, hogy csak olyan emberhez kerüljenek, akiknek nemcsak egy képet jelent a sok közül, hanem ikonként tekint rá, érzi annak jelentőségét, kisugárzását, üzenetét is, ami előtt tiszta szívvel tud megállni, és imát mondani a Jóisten felé.