Hitük segítette az úton a zarándokokat

Nyíracsád római katolikus egyházközségében évtizedek óta nem szerveztek már gyalogos zarándoklatot. Eiben Tamás plébániai kormányzó úgy gondolta, ideje feleleveníteni a rég elfeledett hagyományt. Tamás atya hívására maroknyi, mintegy 25 főből álló csapat indult útnak, hogy részt vegyenek a Kisboldogasszonyra felszentelt bánházai templom búcsúünnepén. Bánháza Fülöphöz tartozó tanyatelepülés, ami Nyíracsádról nemcsak a műúton, hanem az erdőn átvezető ösvényen is megközelíthető. A lelkes csapat szombat reggelen gyülekezett a helyi római katolikus templom udvarán, ahol Tamás atya vezetésével rövid imát mondtak, és kérték a Jóisten áldását és segítségét, a több mint tíz kilométeres út megtételéhez.

Imádsággal indultak

- Zarándokutunk kezdetén idézzük emlékezetünkbe, hogy szent elhatározásunkat milyen szándékkal kívánjuk megérlelni. Azért indulunk el, hogy megerősödjünk keresztény életünkben, és hitünkben is. A búcsúünnepen részt vevő híveknek is vinnünk kell valamit, mégpedig hitünk, reményünk és szeretetünk példáját. Hogy nemcsak mi, de a vendéglátó hívek is gazdagodhassanak lélekben. Mi pedig hozzuk haza magunkkal azokat a kegyelmeket, amit az ember megtapasztalhat egy ilyen zarándokúton – mondta Eiben Tamás, majd Szent Pál apostol a korintusiakhoz írt leveléből vett részlet felolvasása után indult útnak a kis csapat. Elöl haladtak a keresztet tartó ifjak és Tamás atya, majd békés renden, örvendő lélekkel követték őket a többiek.

Együtt a nagymama és az unoka

Jurkovics Jánosné Juliska 59 évesen először vállalkozott gyalogosan zarándokútra, de úgy gondolta, próbára teszi lábait, és persze bízott abban, hogy hite fogja segíteni az úton. Duczár Jánosné 64 esztendősen csatlakozott a római hívekhez. Terike már rutinos gyalogos zarándoknak számít, hisz nem egyszer tette már meg az utat a pócsi Szűzanyához sem. – Ha gyalogosan indulunk zarándokútra, általában hátul megyek. Ha látom, hogy néhányan lemaradnak, akkor csatlakozom hozzájuk, mert ketten-hárman mindig erősebbek vagyunk, tudjuk segíteni egymást. Haladunk lépésről lépésre a cél felé, de soha nem adjuk fel. Amikor elérjük a célt, hát azt a boldogságot nem lehet elmondani – lelkesedett Terike. A gyalogos zarándoklat legifjabb résztvevője a kilenc éves Szakács Bendegúz Tamás volt, aki édesanyjával vett részt a hosszú úton, a legidősebb zarándok a 67 esztendős Pekker Marika néni volt, aki nemcsak önmagáért, hanem lánya emlékére, és unokája, Dóri kedvéért is vállalkozott a hosszú útra, melyen végig hite adott neki erőt.

Lelkes fogadtatás

Először Nyíracsád főterén álltak meg, ahol a református templomnál a Miatyánkot mondták el, majd az Isten, hazánkért térdelünk előtted kezdetű ének sorait hallgatták a vén platánok és az arra járók. A közös ének után indultak útnak az erdő felé. A fák hűsítő lombjának ölelésében haladva a zarándokcsapat a Rózsafűzért imádkozta, ami erőt adott a testnek, hitet a léleknek. Mintegy hét kilométer megtétele után érkeztek meg Fülöpre, ahol a görögkatolikus templomnál csatlakoztak a helyi hívek, majd közösen folytatták a még jó néhány kilométeres utat. Bánházán lelkesen és hálatelt szívvel fogadták a zarándokokat, akik részt vettek a templombúcsún, ahol a misét Nagy Csaba, a nyíregyházi Szent Imre gimnázium iskolalelkésze vezette. Az aprócska tanyatelepülésen nemcsak a helyiek, de az elszármazottak és a környező települések vendégei, mintegy háromszázan vettek részt a lelket és hitet erősítő ünnepen.

Kedves Zilahi Enikő