Minőségelv, önkényben, szabadságban is

„Az Alföld hetvenéves történetét lehetetlen tömören összefoglalni, de ha nagyon muszáj, azt mondanám, hogy az első negyven év az irodalom autonómiájának kiküzdése jegyében telt, az utóbbi harminc pedig a szabadság lehetőségének minél jobb kihasználása érdekében”

– fogalmazott érdeklődésünkre Szirák Péter irodalomtörténész, a hetvenedik évfolyamát jegyző debreceni irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztője. – Az évtizedek során működő sok-sok szerkesztő talán egyetlen közös vonása a minőségelv érvényesítése volt, az önkényuralom korszakában éppúgy, ahogy a szellemi szekértáborok ádáz harca idején is. Részben ennek köszönhető a laphoz tartósan kötődő népes szerzői gárda, másrészt pedig a tehetséggondozásnak: a hatvanas évek vége óta működő műhely, az Alföld Stúdió írók-költők, kritikusok és irodalomtörténészek egész sorát bocsátotta ki, s ez biztosan unikális jelenség a magyar folyóiratok történetében – összegezte a főszerkesztő. – Sokan kezdték a pályájukat az Alföld hasábjain közölt írásokkal, például a kiváló költő és műfordító, Buda Ferenc 18 évesen nálunk publikált először 1955-ben, nálunk indult a kortárs magyar költészet másik nagy alakja, Oravecz Imre 1962-ben, vagy a posztmodern próza mestere, néhai Esterházy Péter 1974-ben. De tudósok sokasága is az Alföld Stúdióban „gyakorolt”: Imre Lászlótól és Görömbei Andrástól Kulcsár Szabó Ernőn át Bónus Tiborig, vagy a pályázatunkon most díjazott, nagyon fiatal Balogh Gergőig.

Közügyek, nívós gondozásban

A folyóirat történelmi korszakváltásokon is átívelő „életútját” szemlélve, adódhat a kérdés: miképpen sikerülhet (többé-kevésbé) távol maradni az aktuális közéleti, politikai kurzusoktól? – Most talán meglepőt mondok: egy folyóirat is politizál, még ha nem is a napi politikai taktikák szintjén – reflektált a főszerkesztő. – Az Alföld is vállalta a közügyek minőségi gondozását, s ezzel egy emelkedettebb értékrend érvényre juttatását, amikor például 1956 nyarán közölte az addig betiltott Szabó Lőrinc és Weöres Sándor verseit, amikor kitartott az egyedi vers-, illetve prózanyelvet hozó Oravecz és Esterházy közlése mellett, amikor a hetvenes-nyolcvanas években megjelentette az erdélyi magyar irodalom gyöngyszemeit vagy a társadalomkritikus-szociografikus irodalom fontos kéziratait – sorolta Szirák Péter, hozzátéve: – Az aktuálpolitikán túl ma is egy olyan távlatot ajánl a lap a művelt olvasónak, ahonnan talán élesebben látni életünk-létezésünk legfontosabb kérdéseit.

A nyomtatás ősi misztériuma

Egy ilyen patinás „műfajt” vizsgálva érdemes röviden áttekinteni, miképpen hatott az utóbbi két évtizedben átélt digitális forradalom a folyóirat létmódjára. – A digitalizáció segíti a gyors hozzáférést a lap tartalmaihoz. Az arcanum.hu-n elérhető az Alföld teljes digitális archívuma 1950-től 2015-ig, az utolsó 3-4 évé pedig online felületünkön (http://alfoldonline.hu) olvasható. Ugyanitt híreket, ajánlókat vagy akár olyan cikkeket is megjelentetünk, amelyeket a nyomtatott változatban nem közlünk – ez a gyakorlat általánosnak mondható a folyóiratok mezőnyében. Viszont az online-t nem szerkesztjük gyorsan frissülő kulturális újságként, mert a régióban arra már ott van a remekül működő kulter.hu – hívta fel a figyelmet Szirák Péter. – S az is igaz, hogy mi váltig kitartunk a print mellett, mert úgy tapasztaljuk, hogy az olvasóink igénylik a könyvszerű formátum kézbevételét. S amúgy is keveset tudunk még a digitális archívumok időtállóságáról. Ha a 16. században nyomtattak egy könyvből száz példányt, akkor abból jó esetben mára fennmaradt egy féltucat. Nem enyészett el teljesen. Hátha a nyomtatás ősi misztériuma a biztosítéka annak, hogy majd a távoli jövőben is tudjanak az Alföld létezéséről – vetítette előre a főszerkesztő.

Korszakhatár, államhatár…

A folyóirat a jubileumi évfolyam esztendejében nagyszabású irodalmi pályázatot hirdetett, Határ címmel, s a több mint egymillió forintos összdíjazású megmérettetésnek – mint korábbi híradásunkban jeleztük – épp az évforduló alkalmából rendezett konferencián adják át a díjait. Szirák Pétertől azt is megkérdeztük, miképpen mozgatta meg a szerzők elméjét, alkotókedvét ez a kulcsszó. – A „határ” hívószó éppen sokértelműségében látszott megfelelőnek a pályázat laza tematikus megkötéseként. Lehet asszociálni a 30 évvel ezelőtti rendszerváltásra, a vasfüggöny lehullására, a határok spiritualizálódására, de ugyanakkor a bennünk és köztünk lévő vagy újjáépülő határok jelenségére is. Meglepően sok, több mint félezer pályamű érkezett be, nagyon szerteágazó tematikával és modalitással. Voltak kitapintható trendek a kéziratokban a határ konkrét és elvontabb jelentését tekintve egyaránt. Vezérmotívumnak bizonyult például a korszakhatár és az államhatár, akár a történelem, akár az egyes ember múlékony egyedi életének vonatkozásában. Vagyis hogy jó és rossz határok tagolják és szabdalják az életünket, s hogy végtére „el kell mennünk innen” – összegezte a főszerkesztő, jelezve egyúttal: mindez majd olvasható lesz az Alföld decemberi, Határ című tematikus számában.

FGY

Borítókép: sokan kezdték a pályájukat a debreceni folyóirat hasábjain közölt írásokkal, például Buda Ferenc, Oravecz Imre vagy néhai Esterházy Péter