Bodzával „házasította” a vadpörköltet

– Apa! Én ezt a főzőversenyt megnyerem! – mondta Demeter Lászlóné Pénzes Erika a férjének, amint éppen a szomszéd település jeles napjára igyekeztek. – Ugyan már! Legalább heten fognak pörköltet főzni – hitetlenkedett a férj. – Ami igaz, az igaz – gondolta Erika, de nem szegte kedvét semmi, inkább még jobban fellobbant benne a bizonyítási vágy. Gondolt egy merészet, és a saját készítésű, karakteres ízű bodzabogyódzsemmel „házasította” az egyszerű és népszerű étket. A dzsem és a vadpörkölt olyan ízvilággá elegyedett a bográcsban és a tányéron is, hogy a szakértő zsűrit teljesen levette a lábáról. Hazafelé úton, a serleggel a kezében Erika meg is jegyezte a férjének: – Látod, Laci! Megmondtam, hogy sikerülni fog!

Szeret kísérletezni az étkekkel

Erika a helyi görögkatolikus családsegítő szolgálatnál dolgozik, nagy-nagy szeretettel viseli gondját a rábízott idős embereknek, akiket nap mint nap felkeres. Ellátja otthon a háztartást, hétvégén várja haza a fiait, hogy főzzön nekik valami finomat. Látszólag az átlagos dolgozó nők életét éli. Munka után azonban, amikor bezárul mögötte a portájuk kapuja, teljesen új világ nyílik meg számára. Amikor belép „boszorkánykonyhájába”, aminek van téli és modern, filagóriás nyári változata is, elfelejti az egész napi fáradtságot, és teljesen új erőre kap. Erikát ugyanis a kísérletezés, az új ízek, főztek, különleges összetételű ételek megálmodása, majd kipróbálása és megvalósítása hozza lázba és élteti. Számára ez jelenti a kikapcsolódást, a kilépést a mindennapok egyhangúságából.

– A konyhában az üvegjeim, edényeim, tégelyeim, no meg a kísérleti étkek között teljesen új erőre kapok. Ha meglátok valahol egy termést, egy bogyót, egy gumót, azonnal az jut eszembe, vajon mit lehetne ebből készíteni, amit még senki sem próbált ki azelőtt. Persze tudom, hogy nincs új a nap alatt, vagy legalábbis nem sok, ezért van olyan is, hogy már kipróbált recepttel kísérletezek, és a saját ötleteimmel gazdagítom azt, hogy egy kicsit másabb, egy kicsit egyedibb legyen – osztja meg velünk lelkesen a mindig mosolygó Erika, akiről sugárzik a boldogság, az elégedettség, a lelkesedés, ha hobbijáról beszél.

A bodzával kezdődött minden

Először a bodzabogyó keltette fel az érdeklődését, lekvárt és dzsemet is készített belőle. Tartósítószer és hozzáadott cukor nélküli változatban is, hogy a cukorbetegeknek és az egészséges élet híveinek se kelljen „bűnbe esni”. Ugyanis, aki egyszer megkóstolja Erika bodzadzsemjét, azt bizton rabul ejti az íz, az állag, a szinte roppanó, pazar ízű bogyó, ami olyan üde, friss hatást kelt, hogy azt hihetné a kóstoló: éppen most szedték le a bokorról. Erika utánanézett a világhálón, meg persze a szakkönyvekben is, és hamar kiderítette, hogy nemcsak finom, amit készít, de a termés az egészségre is meglehetősen jótékony hatással van.

– Egy üveg lekvár percek alatt eltűnik az asztalról, az elkészítés azonban nagyon hosszú folyamat. Nyár végére érnek be teljesen a bogyók, attól kezdve folyamatos az elfoglaltság. Egyszerre csak kisebb mennyiséget tudok feldolgozni, ugyanis nagyon aprólékos a munka: leszedegetni szinte egyenként a bogyókat a szárról, én még a kis bogyókról is egyenként lecsipkedem a kis csonkokat, hogy ne kerüljön bele a lekvárba, dzsembe. Volt már rá példa, hogy hajnali háromkor még ültem a filagória alatt, mert akkorra készültem el az aznapra betervezett adaggal.

Megéri a fáradozás

Idén már a bodza körtével, barackkal, almával történő „keresztezésével” is kísérletezett Erika. Úgy véli, a barackkal való párosítás ízvilága bizonyult a legizgalmasabbnak. – Az elkészítés folyamata nem sokban tér el a hagyományos lekvár főzésétől. Inkább az előkészítés aprólékossága teszi hosszúvá, ugyanakkor izgalmasabbá az egészet. Az út vége, mire megkóstolhatom a kész masszát, na az aztán igazán élvezetes – vallja Erika. A lekvár és a dzsem az elkészítést követően kisebb üvegekbe kerül. A gazdasszony nagyon ügyel a külcsínre is, minden üveg takaros, mintás „főkötőt” kap a kupak fölé. Azt mondja, így az is azonnal kedvet kap a kóstoláshoz, aki nem igazán szereti az édességet. Sok-sok türelem, nyugalom, idő és persze szeretet szükséges ahhoz, hogy néhány üveg lekvár elkészüljön. Erika azt vallja, hogy a sok fáradozást mind elfelejti, amikor valaki megkóstolja a lekvárját, és látja a szemén, hogy teljesen rabul ejti a maga keze által készített finomság íze.

„Ez az érzés mindent megér”

– vallja a háziasszony, aki a családjának, rokonainak, kedves ismerőseinek mindig ajándékoz egy-két üveggel a különleges csemegéből.

Kedves Zilahi Enikő

Recept: csipkebogyólekvár

Hozzávalók 12 adagra

Elkészítés

A csipkebogyókat megmossuk, majd késsel levágjuk a végüket. Ezután egy nagy fazékba tesszük őket, és felöntjük annyi vízzel, hogy 2-3 ujjnyira ellepje. Forrástól számítva egy órán keresztül, lassú tűznél főzzük, időnként megkeverjük.

A megfőtt csipkebogyókat egy finom lyukú szűrőn át evőkanál segítségével átpasszírozzuk. A csipkebogyó belsejében apró, szúrós szőrök találhatók. Hogy ezekből a szőrökből biztosan ne maradjon a lekvárunkban, a már átpasszírozott pépet érdemes még egyszer átpasszírozni.

Megmérjük a préselményt, hogy tudjuk, mennyi cukrot tegyünk majd hozzá. Előkészítjük az üvegeket, és a pépet lassú tűzön feltesszük főni. Amikor felforr a pép, adjuk hozzá a cukrot. 1 kg préselményhez 50-60 dkg cukrot számítsunk attól függően, mennyire szeretjük édesen.

A cukor feloldódását követően még 20 perig főzzük.

A kész lekvárt üvegekbe töltjük, a tetejükre késhegynyi nátrium-benzoátot szórunk, lezárjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.