A vacsorával várnak, míg fel nem jön az első esti csillag

Lengyelországban a lakosság 85 százaléka megkeresztelt római katolikus, ennek megfelelően a húsvét mellett ott is a karácsony a legfontosabb egyházi ünnep, de érdekes módon az évszázadok alatt rögzült népi és pogány tradíciók is fennmaradtak mindmáig a keresztény ünnepi szokások mellett.

Virrasztás

A lengyeleknél is december 24-ével kezdődik az ünnep, ekkor várják a kis Jézus eljövetelét, 25-ét – mely leginkább családlátogatással telik – mondják karácsonynak, szó szerint „Isten születése” ünnepének, 26-án pedig István-napot tartanak, az első keresztény vértanúra emlékezve.

– A 24-ét ott wigiliának, azaz virrasztásnak mondják – hívta fel a figyelmet Fórián Éva, a Debreceni Egyetem Szlavisztikai Intézetének nyelvtanára. – Jellemzően családi ünnep, ugyanúgy díszítenek karácsonyfát és ugyanúgy megajándékozzák egymást, mint számos helyen a világon. Ami feltűnő, hogy arrafelé sokan ma is követik azt a régi lengyel hagyományt, mely szerint csupán az első csillag megjelenésekor ülnek az ünnepi asztalhoz. Eltérés még az európai szokásoktól a szentesti vacsora előtti ostyatörés, amely mára csak Lengyelországban és Litvániában maradt fenn. Mindenki kap a kezébe egy téglalap alakú díszes, dombornyomott ostyát, amivel odamegy a családtagjaihoz és kifejezi ünnepi, újévi jókívánságait, a másik fél pedig letör egy darabot belőle és megeszi azt. Ezután általában Lukács evangéliumából felolvassák Jézus születésének jelenetét, majd imádkoznak – ismertette az egyetemi oktató.

Illik mindenből enni

A karácsonyi asztal gazdagon díszített, melyen hagyományosan – utalva az apostolokra – 12 ételnek kell lennie; ezek szigorúan húsmentesek, ugyanis 24-e a lengyeleknél böjti nap. Ilyenkor céklalevest (barszcz), salátákat, pontyot, kompótot és mákkal vagy túróval készített ételeket fogyasztanak. Az abrosz alá gyakran kerül széna is utalva arra, hogy Jézus annak idején jászolban, szénán és szalmán született. Szép hagyomány, hogy általában egy terítékkel több van az asztalon, így emlékezvén meg a már elhunyt családtagokról. – Természetesen babonák is övezik ezt az ünnepet: mielőtt ráülnek, a lengyelek ráfújnak a székre, hogy elűzzék a szellemeket, a megmaradt ételt pedig leteszik valahová a szobán belül, hogy majd a visszatérő szellemek elfogyaszthassák azokat. A lengyel karácsonyi asztalnál illik és szokás minden ételből enni, mert a hiedelem szerint csak így lesznek épek és egészségesek a továbbiakban. Az ottani családok vacsora után karácsonyi dalokat énekelnek – közel másfél ezerből választhatnak –, majd templomba mennek az éjféli misére – mondta el Fórián Éva.

MSZ