Átsprintelni egy messzi-messzi galaxison

A japán animáció császára, Mijazaki Hajao a filmkészítés egyik legnagyobb alapigazságát osztotta meg Roger Ebert néhai kritikussal egy 2002-es interjúban. Mijazaki szerint mit sem ér a szünet nélküli akció, a folyamatos pörgés, ha a filmet közben nem hagyják lélegezni. Ha nincs egy olyan nyugodt pillanat, amely megtöri a konstans feszültséget, és szélesebb, mélyebb keretet ad a látottaknak. Hogy ülepedjen, aminek feltétlenül szükséges. A Star Wars: Skywalker koránál jobb példa nem kell rá, miért annyira fontos ez.

Egy kilencrészes, évtizedeken átívelő történetfolyamot, amely nem mellesleg a populáris kultúra egyik legmasszívabb bástyája (mit bástyája, minimum Halálcsillaga), nem egyszerű feladat lezárni, még akkor sem, ha az ember Hollywood egyik legmegbízhatóbb iparosa, és J.J. Abramsnek hívják. A rendezőnek jutott a feladat, hogy kiegyenesítse Az ébredő Erő (melyet szintén ő dirigált) és Az utolsó Jedik által felskiccelt kérdőjeleket. Hogy ügyesen kikerülje azokat a narratív csapdákat, melyeket az előző két rész oly gondosan felépített. Hogy a széles közönséget és a keményvonalas rajongókat is kielégítően zárja le a karakterek útját. Mindezt két óra huszonkét percben. Innen szép nyerni?

Kezdjük az elkerülhetetlennel: a Skywalker kora sajnos nem lett jó film. Problémáinak döntő többsége abból fakad, hogy nem sikerült egyetlen egységes koncepció mögé beállítani az új trilógia (a VII., a VIII. és a IX. rész) egyes darabjait, ekkora hanyagságot pedig egy Star Wars-kaliberű franchise-nál egész egyszerűen nem lehet elkövetni. A Rian Johnson rendezte Az utolsó Jedik kukázta a legtöbb történetkezdeményt, melyet a nosztalgiafaktorra nagyon erősen alapozó, de amúgy stabil lábakon álló, ígéretes szálakat és figurákat belengető Az ébredő Erő elkezdett. Korábbi hírek szerint a stúdiónál a mostani trilógia záró részére is Johnsont szerették volna leültetni, ám mivel Az utolsó Jedik finoman szólva is megosztóra sikerült, a Disney jobbnak látta visszahívni Abramst, és vele nekifutni az utolsó etapnak. Abrams aztán jött, látott, és szintúgy kidobott mindent az előző filmből, ahogyan azt elődje tette. Három, elviekben összefüggő epizód alatt háromszor új irányt venni pedig nem feltétlenül egészséges dolog.

Ennek egyenes ági következményeként – hogy visszakanyarodjunk Mijazaki alaptéziséhez -, a Skywalker kora rohan. Nem úgy, ahogy egy jobban sikerült akció-kalandfilmtől várná az ember, hanem erőtlenül, görcsösen, nyikorogva. Rey, Finn, Poe és a többiek mellett rengeteg régi és új karaktert mozgat, akik csak sodródnak az eseményekkel, kapkodva rángatja őket a forgatókönyv helyszínről helyszínre. Ezt a tempót természetesen a néző sínyli meg legjobban: esélyünk sincs belemelegedni egy-egy izgalmasabbnak kinéző környezetbe, konfliktusba, vagy akár egy mezei fénykardpárbajba. A filmet körülölelő vákuum mindent iszonyatosan szorosra húz, nagyon kellett volna még egy jó háromnegyed óra a felgyűrődött cselekmény teljes kisimítására. A jelenetek zöme még minimálisan sincs megalapozva, ezért kibontani sem sikerül őket, egyik érthetetlen logikai bakiból robogunk át a másikba, hogy aztán két perc múlva már egy újabb komponens miatt vakarjuk a fejünket. Siet a film, de nem derül ki, hova, mert saját végcélját sajnos soha nem éri el.

Illetve ha nem képletesen értjük, de, a maga módján azért mégiscsak lezárja ezt a kilencrészes kalandot. Bazári fordulatokkal teli, steril, érzelemmentes úton visz végig egy olyan történetet, amelynek mozgatórugóját az előző részekben sehogyan sem vezették fel. Az pedig, hogy az első évadát tavaly decemberben befejező The Mandalorian sorozatban és a nemrég megjelent Star Wars Jedi: Fallen Order című videójáték első húsz(!) percében több Star Wars-hangulat van, mint a kilencedik részben összesen, minimum elgondolkodtató.

Az idáig vezető okokon a minél magasabb bevételt szem előtt tartó stúdiói döntésektől az előzetesen lefektetett dogmák hiányáig hosszasan lehetne elmélkedni, kérdés, hogy érdemes-e; ez a hajó már hiperűrugrott, a lezárást a Naboo vízesései sem mossák már el.

Értékelés: 2/5

RA