Igaz történetek fényben és sötétben: van kiút a gödör aljáról

A legtöbb ember függ valamitől. Nem, nem kell egyből alkoholra, drogra, vagy cigarettára gondolnunk. Mennyire hatalmasodott el az életeden a munkád, a közösségi média, a féltés, a szerencsejáték vagy éppen egy sorozat? Te mitől függsz?

Szabó Kimmel Tamás első zenés önálló estjében alaposan körbejárja a függőség témáját, s arra sarkallja a nézőket, hogy vessék le ítéleteiket a kábítószeresekkel kapcsolatban. A Széttépve egy drogos fiú önvallomása prózában, zenében és versben, azonban jóval túlmutat a drogproblémákon, inkább a gyengeségekről beszél. Szabó Kimmel Tamás az előzetes interjúkban egyértelműsítette: nincs önéletrajzi ihletettsége a darabnak, szó sincs coming out-ról. Az Orlai Produkció előadásában február 24-én Debrecenbe, a Csokonai Színház nagyszínpadára érkezett a Széttépve.

Fájdalmas gyerekkor

Szabó Kimmel Tamás darabjában egy drogos fiút alakít, a fiút, aki tizenévesen szívta el az első spanglit, majd jött a teljes kontrollvesztés.

A színész saját maga által, illetve Novák Eszter rendező és Závada Péter dramaturg segítségével vezeti közönségét a függőség lelki és szellemi mélységeibe. Szakértői idézetekkel, versekkel és dalokkal fűszerezi a nagyrészt függő emberekkel, az alkotók által személyesen készített interjúk alapján megírt szöveget. Az életszagú, egyben elszomorító szavakkal Szabó Kimmel Tamás hitelesen, húsba vágó őszinteséggel közvetíti a széttépve állapot mibenlétét. A darab során hangsúlyozzák, hogy a súlyos függőség kialakulásnak mögöttes okait kell megkeresni: a generációk óta hordozott és megoldatlan családi problémák jelentkeznek a legérzékenyebb családtag kényszeres reakciójában. A gyógyulás folyamatát pedig együtt kell átélni.

Aki függő, annak a gyerekkora tele van fájdalommal – hangzik el az előadásban. S aki függő, annak az élet egy villanás, a döntés pedig a miénk: egy illúziót, vagy az életet választjuk.

Szabó Kimmel Tamás nem finomkodik a színpadon. Nem is kell, ez nem a darab, ahol nincs helye káromkodásnak, obszcén szavaknak. Az előadás széttép minden elavult drogprevenciós gyakorlatot, s olyan formában világít rá a 800 ezer – lehet akár egymillió – alkoholista országában a társadalmi problémára, amely korosztálytól függetlenül megfontolandó.

A gödör alján

Az ópium volt az első ideálom. 13 évesen szívtam el az első spanglit, majd jött az első tű, s az évekig tartó függőség. Összefolyt két éve az életemből – vallja a drogos, aki úgy csúszott le a lejtőn, hogy még csak észre sem vette, mikor került a gödör legaljára. Majd következett a kokain, bio-, és herbál füvek. S aztán jön Peti, aki telefonjában megbújva valós kommunikációra szinte képtelen. Vele együtt megérkezik a nagy kérdés is: naponta mennyit simogatod az okoskütyüd képernyőjét. Nem a telefontól függünk, hanem az applikációktól, a közösségi médiától. Ha a számokat nézzük, van min elgondolkodni: tegyük fel, hogy Magyarországon van 20 ezer kábítószerfüggő, 800 ezer alkoholista, a Facebookon pedig körülbelül 7 millió magyar felhasználó. Ott lóg a levegőben a közösségi médián való függés káros hatása, a szorongás, amit a meg nem kapott lájkok okoznak, majd visszatérünk a kiindulóponthoz, a drogokhoz.

Dalok a függőségről

A Széttépve igaz történeteket mesél el fényben és sötétben, olykor zenével. Szabó Kimmel Tamás dalbetétei megtörik az önvallomások sorát. Blues- és rockdallamok zökkentették ki néhány percre a nézőket előadás közben, sőt egy Elvis Presley-dallal a színész megmutatta azt is, megbocsájtható a Pappa piában nyújtott alakítása. A kegyelemdöfést Kiss Tibi zseniális zenéje, a Don Quijote ébredése adja meg. A Quimby énekese nyíltan beszélt korábban drogfüggőségéről, az egyik legszemélyesebb dala a Don Quijote ébredése, mely méltó zárása a darabnak, hiszen megmutatja:

van kiút, a horkoló csörgősipkás lidérceket fel lehet ébreszteni.

Kiss Dóra