László Ákos műveit csodálhatjuk a Kölcsey Központban

A tárlat megnyitóját március 6-án, pénteken 17 órától tartják a Kölcsey Központ Bényi Árpád-termében. Köszöntőt mond Komolay Szabolcs tanácsnok, a Debreceni Önkormányzat Kulturális és Oktatási Bizottságának elnöke. A kiállítást Tamus István grafikusművész, a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének elnöke nyitja meg – írja közleményében a Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft.

A kiállítás hétfő kivételével április 5-ig ingyenesen látható a Kölcsey Központ nyitvatartási idejében.

A művészről

László Ákos 1940. március 6-án Budapesten született. Öt hónapos korától nagyszüleinél nevelkedett Nagyváradon, itt töltötte iskolás éveit. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola képgrafikusi szakán végzett 1963-ban. Családjával 1982 őszén települt át Nagyváradról Debrecenbe. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, alapító tagja a debreceni Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének. Tanulmányúton járt Litvániában, Franciaországban, Svájcban, Lengyelországban és az egykori Szovjetunióban, részt vett a vilniusi, a kazimierzi, Saint-Micheli, a hajdúböszörményi, a derecskei, a kézdivásárhelyi nemzetközi művésztelepek munkájában. Svájcban, Sankt Gallenben is eltöltött egy hónapot, a városról készült rajzait a városházán állították ki nagy sikerrel.

Művészeti tevékenységét számos díjjal ismerték el, a jelentősebbek: 1970-ben a Béke pályázat II. díja (Nagyvárad), Káplár Miklós-emlékérem, Holló László-díj, GADE Ajtósi Dürer emlékérem, Debrecen Város művészeti ösztöndíja és Debrecen Város Csokonai-díja, majd Pro Urbe-díja. Nívódíjasa volt számos debreceni és országos nyári és tavaszi tárlatnak, megyei őszi tárlatoknak. Hirson város (Franciaország) Pro-Urbe díjas művésze.

„(…) tudtam, hogy az öreg udvarok, kapuk, fák, sarkok nem fognak nekem nemet mondani. (…) Így láttam, látom, rajzoltam és szerettem Debrecent, ódon báját, konok hitét, komor kapuit, Istenre mutató toronyujjait és embereit. Kapaszkodunk egymásba. (…) És ha munkáim szereznek néhány őszinte, igaz barátot, akik figyelnek rám, törődnek velem ugyanúgy, ahogy velük én, nekem ott már érdemes élni és dolgozni. Így kötjük egymást Debrecennel, lélekből, szoros kötelékkel.” László Ákos: Vallomás

„(…) az én szerelmem Debrecen. Közel negyven éve végtelen hűséggel járom Debrecen utcáit és művészi odaadással örökítem meg karakteres épületeit, eldugott városrészeit, égbe törő tornyait. Két albumot és öt naptárt jelentettem meg az elmúlt években a várost ábrázoló munkáimmal. Műveim a XX. sz. végének karizmatikus üzenetei – megrendültségről, fájdalomról, reményről, szenvedésről, hiányérzetről tudósítanak. Grafikáimban a japán kalligráfia és a gesztusfestészet hatása érzékelhető. Sajátos technikám a monotípia és a tollrajz, egyedülállóak a vaknyomással készült lapjaim. Alkotásaim expresszív, szürrealista asszociációkat sugallnak sok konkrét figuratív utalással. (…) Debrecen város ábrázolójaként mindig arra törekedtem, hogy munkáimban a képzőművészet, az irodalom és a filozófia szimbiózisa valósuljon meg.” László Ákos