Romániai magyar menekültek a nagylétai táborban

Romániai magyar menekültek a nagylétai táborban (1940)

Magyar menekültek a megyében

A második bécsi döntés következtében 1940-ben Észak-Erdély újra magyar közigazgatás alá került. A magyar hadsereg bevonulása nem volt atrocitásoktól mentes, ugyanakkor az újonnan megállapított határokon kívül rekedt magyarokat is számtalan inzultus érte: sokan lakóhelyük elhagyására kényszerültek. Bihar megyében az alispáni hivatal dokumentumai szerint 1940 decemberében kb. 7700 menekült tartózkodott, közülük 5714 fő Nagyváradon, emellett nagy számban Berettyóújfaluban, de kisebb településeken is, pl. Szalárdon 20, Gyapjun 21, Biharfélegyházán 48, Mácsa-pusztán (Oláhszentmiklós külterületén) pedig 52 családot helyeztek el. Egy belügyminiszteri tájékoztató 1940 végén újabb menekültek érkezéséről tudósította a vármegyét, ekkor jött létre a nagylétai „tábor” is.

Napi 20 fillér zsebpénz

A minisztérium utasítása szerint ugyanis tábornak tekintették azokat a településeket is, ahol nem elkülönített területen, hanem magánosoknál, lakóházakban történt az elszállásolás, Egységes „tábori rendtartást” léptettek életbe, a táborok élére miniszteri kinevezéssel valamelyik helyi tisztségviselő (városokban polgármester, községekben a járási főszolgabíró, jegyző stb.) került parancsnoki minőségben. Az ő feladata volt általában a menekültekről való szociális gondoskodás megszervezése. A táborba érkezőket nyilvántartásba vették és részükre „igazoló könyvecskéket” állítottak ki, amibe a személyes adatokon kívül fényképük, vagy ennek hiányában a személyazonosításra alkalmas ujjlenyomatuk került. A tábort csak kivételes esetben és akkor is csak eltávozási engedéllyel lehetett elhagyni. Ellátmányként (a korabeli hivatalos szóhasználattal élve: zsebpénzként) a menekültek napi 20 fillért kaptak, amit tíznaponta utólag kaptak meg.

A táborlakók

Nagyléta nagyközség iratai között található az a kötet, ami a Romániából menekült és itt beszállásolt magyar nemzetiségűek adatait tartalmazza. A kötetbe a legfontosabb személyi adatok mellett feljegyezték a menekülés helyét és idejét Az összesen 189 bejegyzést tartalmazó táblázat alapján megállapítható, hogy a menekültek többnyire fiatal, nőtlen – katonaköteles – férfiak voltak, akiket a román kényszersorozás kényszerített távozásra. A mintegy félszáz nős férfi többsége is a családja nélkül érkezett. A táborban mintegy két tucat gyermek is tartózkodott. Kevés nő volt, köztük négy hajadon, néhány egyedül érkezett férjezett asszony és egy özvegy is. Utóbbiak foglalkozásukat tekintve „háztatartás-vezetők” voltak, míg a férfiak az átlagosnak tekintett (földmíves, asztalos, lakatos stb.) szakmák mellett a legkülönbözőbb foglalkozásokat űzték: szobrász, nyomdász, cipőfelsőrész készítő, vasöntő, cukrász és akadt köztük több csokoládékészítő is. A bejegyzések szerint nagy volt a mobilitás, néhányan mindössze egy-két hetet maradtak, mások tovább, de helyettük folyamatosan érkeztek újabb menedékkérők. Bihar vármegye alispáni iratai között található akta szerint 1944 júliusában lezárták a menekültekkel kapcsolatos ügyiratot.

Megyei dokumentum az Európai Digitális Kincstárban

A Magyar Nemzeti Levéltár 2018-ban csatlakozott a European Digital Treasures (Európai Digitális Kincstár) projekthez, aminek fő célja a levéltári anyagok minél szélesebb körű, többnyire digitális formában történő bemutatása.

Nemzetközi levéltári projekt

A projekt nemzetközi konzorciuma három digitális kiállítást hoz létre: az egyik Európa kialakulását, a második az európai felfedezéseket mutatja be, a harmadik kiállítás pedig a menekültek, európai migráció és szolidaritás témakörével foglalkozik. Ez utóbbi tárlat összeállítását a Norvég Nemzeti Levéltár koordinálja az ICARUS (Levéltári Kutatások Nemzetközi Központja) segítségével. Ebbe az összeállításba választották be az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának őrizetében található Nagylétán elhelyezett Romániából menekült magyarokkal kapcsolatos dokumentumot.

Szálkai Tamás