Pár hét alatt futott fel a debreceni hallgató filmblogja

Bucz Zsolt a debreceni Gazdaságtudományi Kar hallgatója, aki amellett, hogy aktívan kiveszi a részét az egyetemi közösségi életből, önkéntese a Bátor Tábor Alapítványnak, szabadidejében klaviatúrát ragad, és ír.

A Tégla volt az alap

No, nem könyvet vagy novellát, hanem filmekről bemutatót, ajánlót és kritikát. Teszi mindezt olyan sajátos és olvasmányos stílusban, hogy a The Movier blogja hetek alatt vált népszerűvé a mozirajongók körében. A blogger elmondása szerint a filmek szeretete fiatal koráig nyúlik vissza, de szenvedéllyé csak A tégla című alkotás hatására vált.

– Egészen addig azt hittem, hogy az Oscar az unalmas művészfilmek gálája, ám ez az élmény megváltoztatta az addig bennem élő képet – mesélt a kezdetekről Zsolt. Később a felmerülő gondolatait le is jegyezte, de egyelőre csak magának, hobbiként elemezte a látottakat.

„A jelenlegi helyzet az eddigi pörgős rutinomat megszakította, így leporoltam a kezdetleges írásaimat, rendszereztem, javítgattam őket, s úgy gondoltam, egy blog formájában megosztom a világgal”

– mondta a blogger.

– Az első bejegyzéseimmel olyan filmeket szerettem volna bemutatni, amelyek nem annyira ismertek, mégis érdemes őket megnézni – magyarázta a The Movier blog szerzője. A filmtippjei nem csak néhány mondatos kedvcsináló összegzést tartalmaznak. Zsolt hozzáértését és széles látókörét jelzi az is, hogy az általa ajánlott kevésbé populáris alkotásokhoz más, ismertebb filmeket hozott fel, hangulatbéli párhuzamot állítva.

Önismereti élmény

Ehhez van is alapja, hiszen gyors fejszámolást követően 3000 körülire saccolta a mozgóképművészettel töltött óráit. És ha már művészet. – Hiszem, hogy a filmek ugyanúgy a kultúránk részei, ahogyan mondjuk a festmények. A különbség mindössze annyi, hogy ezek sokkal színesebb skálán, intenzívebb élményt okozva, milliószor nagyobb közönséggel működnek – osztotta meg gondolatait a blogger.

– Fontos odafigyelni a szimbólumokra, a poénok minőségére, a drámai elemekre, a feszültségre, a történetvezetésre és a technikai megoldásokra is, hiszen csak így állhatnak össze az apró darabok egy nagy egésszé – osztotta meg hitvallását Zsolt. Meglátása szerint habár egy kritikusnak objektívnak kell maradnia, ez mégsem sikerül minden esetben.

– Nekem külön önismereti élményt nyújt, ha egy olyan mű, amelyhez korábban szkeptikusan álltam, végül meg tud győzni – mondta, majd hozzátette: természetesen vannak olyan alkotások is, amelyeknek a velük kapcsolatos érzései szembe mennek a tömegvéleménnyel.

Szilágyi Gergő