„Mondhatnám: lehet könyvhét nélkül élni, csak nem érdemes”

A koronavírus-veszély miatt hirtelen más lett minden. Az irodalmi élet sem vonhatta ki magát a korlátozások hatásai alól tavasztól kezdve. Az olvasásnak kedvezhetett is a karantén, viszont az élő, személyes találkozókat nélkülöző időszakot nemigen fogják egyhamar visszasírni sem az írók, sem az olvasók. Eddig jóformán elképzelhetetlennek tűnt, hogy az írott szó kedvelőinek életében fix pontot képező könyvhetet nélkülözni kelljen, s az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat is alaposan megszenvedi a szűk hónapokat.

Történelmi „aszály”

Szirák Péter irodalomtörténészt, a patinás debreceni periodika főszerkesztőjét kértük gyors számvetésre a járványveszély visszahúzódásával.

„A pandémia valóban gyökeresen megváltoztatta az életünket. Egy ismeretlen és láthatatlan ellenséggel kerültünk szembe, ami azért is tűnt félelmetesnek, mert még azt se tudhattuk biztosan, hogy még rajtunk kívül van-e, vagy már bennünk.”

– Meg kellett tanulni alkalmazkodni a korlátozásokhoz. A veszélyhelyzet próbára tette a türelmünket és az együttműködési készségünket. Tanárokként nagyon sokat bajlódtunk a távolsági oktatás biztosításáért, de számomra lapszerkesztőként vált a leginkább keservessé ez a korszak, mert az éppen most 70 éves Alföld történetében először fordul elő, hogy huzamosabb ideig nem tud a lap nyomtatásban megjelenni – világított rá a helyzet súlyosságára Szirák Péter.

Hiányolják az olvasók

– A járványhelyzet miatt az önkormányzat felére csökkentette a korábban megítélt támogatást, ami persze érthető döntés volt, hiszen mindenki bajba került. A nagyobb nehézséget az okozta, hogy a Nemzeti Kulturális Alap pályázatát nem időben, tavaly ősszel, hanem idén áprilisban írták ki, s leghamarabb valamikor nyáron várható a döntés. Ennek következtében az egész szektor megroppant. A mi tartalékaink is megcsappantak, már nem jutott forrás sem a nyomtatásra, sem a honoráriumokra – magyarázta a főszerkesztő. – Hogy a lap folytonosságát biztosítsuk, április óta online jelenünk meg. Reményeink szerint a támogatás elnyerése után visszamenőleg is ki tudjuk majd nyomtatni az Alföldet. Ezt annál is inkább szeretnénk, mert az olvasóink nagyon hiányolják a print változatot! – adott hangot bizakodásának az irodalmár.

Ezután a könyvhét elhalasztására, illetve az irodalmi élet további „reakcióira” fordítottuk a szót.

Élmény és visszajelzés

– Mondhatnám: lehet könyvhét nélkül élni, csak nem érdemes. Az 1929 óta minden évben megrendezett, hungarikumnak számító Ünnepi Könyvhét ez idáig egyszer maradt el: 1957 júniusában. Azt az évet nem a könyvek ünneplése, hanem a megtorlás és az Írószövetség feloszlatása jellemezte. A mostanit, a kilencvenegyediket a járványhelyzet miatt kellett elhalasztani. Sok új könyv megjelenése is elodázódott. Mindez nagy veszteség, mert ez az esemény az írók és olvasók személyes találkozásáról, közös gondolkodásáról szól: nagy élmény az olvasóknak és fontos visszajelzés az alkotóknak – hangsúlyozta az irodalomtörténész.

– A pandémia a felolvasások, a kerekasztal-beszélgetések, a színház és a hangverseny, a közös ima és a sport jelenlétélményétől, közösségi alkalmaitól megfosztott bennünket. Az irodalom, amennyire tudott, a digitális világba költözött: a világhálón vannak a könyvbemutatók és a beszélgetések, a közösségi oldalakon sokan posztolják, s így népszerűsítik kedvenc könyveiket. Ezeket élénk érdeklődés övezi, s az otthonlét persze kedvez az amúgy mindig magányos olvasásnak is, de azért jó lesz majd újra közösségi élményként élvezni az irodalmat, a zenét és a sportot – összegezte Szirák Péter.

Fábián György

Borítókép: Gondoltuk volna akkor, mi lesz 2020-ban? (Képünkön Bereményi Géza, a tavalyi debreceni könyvhét dízsvendége dedikál)