A magyar nyelv napja: feltárulkozó hibák és leleményesség

A fegyvertartáshoz, autóvezetéshez engedéllyel tanúsított tudásra van szükség. Ahhoz viszont nem, ha valaki nagy nyilvánosság előtt meg akar nyilatkozni írásban – ez napjainkban leginkább az internet, a közösségi média vívmánya. Ennek az egyfelől igazán örömteli helyzetnek van egy másik oldala is: szinte féktelenül özönlenek a közösségre az alapvető nyelvhelyességi, nyelvi illemtani, illetve helyesírási normáknak meg nem felelő közlések, amelyek ráadásul sokaknak önkéntelenül is mintául szolgálhatnak. Azt vehetjük észre: vannak, akiket ez egyáltalán nem zavar, másokat azonban nagyon is. Hajas Zsuzsa magyartanárral, szaktanácsadóval a leginkább fogékony nemzedékeket szem előtt tartva, anyanyelv-pedagógiai síkon közelítve villantottuk fel e szerteágazó problémakör némely jelenségét.

Vannak-e a pedagógiai gyakorlatban arra utaló tapasztalatok, hogy az utóbbi mintegy két évtizedben a rohamosan egyre népszerűbbé váló internetes kommunikáció (közösségi oldalak, cset és így tovább) hatására fellazult a normakövetés a diákok íráskultúrájában, romlott a helyesírásuk?

Négy évtizeden keresztül dolgoztam magyartanárként egy jó középiskolában, az X, Y és Z generáció helyesírásáról és annak taníthatóságáról is szereztem tapasztalatokat. A rossz helyesírás terjedését nem fognám pusztán a számítógépes világra, mert ez a jelenség ennél összetettebb. Nyelvészek szerint a digitális kommunikáció új nyelvváltozatot teremtett, ami a nyelvi műveltség egészére kihat. Ezt a nyelvváltozatot, ami közel áll az élőbeszédhez, másodlagos írásbeliségnek vagy digilektusnak nevezik. A csetszövegekben, kommentekben például gyakoriak a rövid, olykor félbehagyott mondatok, a rövidítések, szavak kiejtés szerinti írása, az érzelmek kifejezésére alkalmas vizuális jelek, emotikonok jelenléte. Ez a nyelvváltozat annyira elterjedt, hogy harcolni ellene képtelenség, de tanítható, hogy a baráti és a hivatalos kommunikáció normái között ne legyen konfliktus. A népesség egy részét a digitalizáció előtt sem lehetett megtanítani jó színvonalon helyesen írni, csak ötven évvel ezelőtt ezt legfeljebb a személyes kommunikációban tapasztaltuk, napjainkban pedig a technikai lehetőségek révén tömegek látják és olvassák a közlendőnket. Az internetes kommunikáció nem csupán előidézi, hanem jobban láthatóvá is teszi az igénytelen nyelvi megnyilatkozást és a rossz helyesírást.

A diákok iskolai munkáiban melyek azok a típushibák, illetve tipikus jelenségek, amelyek a közösségi médiában elterjedt közlésmódok szokásainak hatását mutatják?

A tanár-diák interakció során a digitális kommunikáció normától eltérő sajátosságaival találkozhatunk például egy-egy házi feladatban vagy röpdolgozatban, feladatokhoz fűzött diákvéleményekben, „nagydolgozatokban” kevésbé, mert az osztályzás normakövetésre ösztönöz. Gyakori hibatípus az írásjelek elhagyása vagy csapongó használata, a kisbetűs és nagybetűs írásmód következetlensége, szóhatárok érzelmi célú egybecsúszása és a magánhangzók sokszorozása (pl. húúú dejólesz), rövidítések és csonkolt szavak (pl. OMG, nemtom, mittomén, asszem), olykor emotikonok használata. Az SMS-nyelv ékezetnélkülisége az iskolai írott kommunikációban szerencsére nem jellemző. Ugyanakkor az internetes kommunikáció sok neologizmust is elterjeszt, a tanárok is tanulhatnak a diákoktól. Megtudhatjuk például, hogy az idegesítő, felzaklató közlemény az agykuki, aki elsőként kommentel, az elsőzik, aki cselendzsel, az kihívási feladatot hajt végre, a spamcucc pedig kéretlen küldemény. Adott kontextusban a nyelvi leleményesség pedig dicséretet érdemel.

Miképpen mérsékelhetők a közösségi médiából felvett nyelvhasználati szokásoknak a köznyelvi kommunikációra gyakorolt kedvezőtlen hatásai? Vagy elég csupán a kódváltás fontosságát hangsúlyozni, minél tudatosabbá tenni a diákokban?

Fontosnak gondolom, hogy ismerjük az iskolán kívüli nyelvhasználati szokásokat és reagáljunk rá. A normától való eltérés a magánjellegű kommunikációban akkor hiba, ha funkciótlan. A nyelvi változatosságban élő diákok könnyebben alkalmazkodnak a kommunikációs szituációk által megkövetelt nyelvhasználathoz. Azt mindannyian tapasztaljuk, hogy hibáktól hemzsegő szöveget nehezebb értelmezni, valamint azt is, hogy a helyesírás a tanultság tükre, intelligenciakérdés, és vannak élethelyzetek, amikor komoly hátrányt okoz, ha az íráskészség nem megfelelő szintű. A jó helyesírásnak három forrása van: kell hozzá minimális nyelvtani tudás, szabályismeret és a világ iránti kíváncsiság, mert a szabályokkal le nem írható nyelvi jelenségeket megfigyelésen alapuló szóképrögzítéssel tanuljuk meg. Az első két tényező főleg az iskolán múlik, a harmadik viszont az egyén ambícióján. A helyesírás fejlesztésére a legalkalmasabb életkor a 10-16 éves kor, de minden életkorban elérhető a jó színvonal. 2002-ben egy országos mérés szerint az érettségizettek 54 százaléka felelt meg jól ennek a követelménynek, azóta a helyesírási eredmények valószínűleg kis mértékben romlottak.

Fábián György

Jeles nap

November 13-án 2011 óta a magyar nyelv napját ünnepeljük, annak emlékére, hogy 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő törvényt.