Diszkoszvető bajnoknő a bihari pusztáról

Hazánknak nincs olyan települése, ahol ne találnánk értékeket, különlegességeket és ne fedeznénk fel újdonságokat. Mint például Bakonszegen, az északon Földessel, keleten Berettyóújfaluval, délen Zsákával, nyugaton Bihartordával határos, 1200 lelkes községben, amely ritkaságszámba menő történelmi és kulturális örökséggel büszkélkedik.

Műemlékké nyilvánították

Bakonszeg és Pusztakovácsi egykor két különálló település volt, s a Berettyó-híd választotta el őket egymástól. Az ettől keletre eső Kovácsi a Nadányi és a Miskolczi család uradalmi birtokainak adott helyet.

A Nadányi névvel már az 1300-as években találkozhatunk az Újváry Zoltán által szerkesztett Bakonszeg története és néprajza című kötetben. Nadányi Miklósról mint Pusztakovácsi falu birtokosáról találunk említést 1349-ben. Azóta a Nadányiak neve mindmáig szoros kapcsolatban áll Bakonszegével. A település belterületén, a Hunyadi utcában található a Nadányi-kúria, amit a Nadányi család egyik tagja, Nadányi László építtetett. Ezt követően a faluban nagybirtokos Miskolczi család tulajdonában állt, ez magyarázza a Miskolczi-kastély nevet. 1950-től Újvilág téesz néven mezőgazdasági termelőszövetkezet vette birtokba a később műemlékké nyilvánított épületet, amelyben hamarosan múzeumot fognak berendezni.

Érdekes a kúria története, amely az idők során valamilyen formában, olykor rokoni szálak által is egymáshoz kapcsolódó Nadányi, Miskolczi és Kölcsey családokhoz fűződik. Például a kastély padlásán találták meg Kölcsey Ferenc végrendeletét, amelynek másolatát jelenleg az önkormányzat épületében őrzik, a felújítási munkálatok befejezéséig.

Bajnoki aranyak, rekordok

A XX. század első felében a kúriában élt a három Nadányi testvér, a költő Nadányi Zoltán, továbbá Olga és Ágnes. Utóbbi neve nagymértékben kötődik nemcsak Bakonszeg, hanem az egész magyar atlétika múltjához is. Nadányi Ágnes 1904. január 27-én született Bakonszegen nemesi család sarjaként, és 1985. december 20-án hunyt el Berettyóújfaluban. Ki is volt ő? A sporttörténészek az elsőként 1932-ben kiírt magyar női atlétikai bajnokság diszkoszvető bajnokaként írnak róla, akinek aranyérmét még további öt követte. Magasságát, fizikumát és technikáját kamatoztatva az 1930-as évek legjobb diszkoszvetője volt, aki súlylökésben és gerelyhajításban is sikereket ért el. Három klub színeit erősítette; 1933-ig a Ferencvárosi Torna Club (FTC) sportolója volt, utána két évig a Nemzeti Torna Egyleté, végül 1937 és 1944 között a Nyíregyházi Vasutas Sportclub (NYVSC) atlétájaként fejezte be aktív pályafutását.

Kiemelkedő eredményei: diszkoszvetésben 1930-ban és 1931-ben háromszoros országos csúcstartó, 1932 és 1940 között hatszoros magyar bajnok, 1930 és 1938 között négyszeres válogatott. Legjobb eredménye ebben a versenyszámban az 1931-ben elért 37,17 méter volt, amit csak másfél évtized múltán tudtak felülmúlni.

Brassóban 1932 augusztusában román–magyar női atlétikai válogatott viadalt rendeztek, amely előtt hét közben válogató versenyt tartott a MASZ Budapesten. Nadányi Ágnes három számban indult, súlylökésben 10,47 méteres új országos csúccsal győzött, diszkoszvetésben 34,29 méterrel nyert, míg gerelyhajításban mindössze 12 centiméterrel maradt le a 38,81 méteres új országos csúccsal győztes Szepes Katalin mögött. A válogató után a bizottság döntött a Brassóban indulókról, és Nadányit mind a három számban nevezte az országok közötti viadalra.

A község legöregebb lakói emlegetik, hogy Ágnes bárhol is versenyzett, előtte rendre a Berettyó folyó töltésén vagy a legelőkön edzett.

„A faluban nosztalgikusan emlékeznek rá, mert nagyon szerették. Több nyelven beszélt, jó lelkületű hölgy volt, akit a háború utáni rendszer kivetett magából származása miatt. Ennek ellenére tartását, méltóságát, intelligenciáját élete végéig megőrizte”

– emlegette Gara Péter, a település immár harmadik ciklusos polgármestere. – Utolsó éveiben igen szerény körülmények között élt, szellemileg saját világában, de nem nevette ki senki, amiért a jószágaival többet foglalkozott, mint az emberekkel. Egyszer mi is jártunk nála édesanyámmal, nagyon kedves volt. Örülök, hogy van róla legalább egy személyes emlékem.

Felújítás alatt a kúria

Gara Péter szívügye a történelmi emlékek megőrzése és ápolása. Például vitéz Kádár Istváné, azaz „Kádár vitézé”, aki miközben Berettyóújfaluban a hidat védte a tatároktól, lövést kapott, lova Bakonszegig vitte, ahol meghalt. Itt van eltemetve. Vagy legendás költőnké, Bessenyei Györgyé, a „bihari remetéé”, aki 24 évig élt Bakonszegen. Ugyanúgy fontos a Nadányi család hagyatékának gondozása is. A költő Zoltáné, aki levéltáros is volt Nagyváradon, Berettyóújfaluban, végül Budapesten. A Nadányi család sokat tett Bakonszegért, Berettyó-parti parcellákat adományozott háztáji művelésre a falubelieknek, helyet biztosított a pusztakovácsi és bakonszegi temetőknek. A család a község déli határában, a folyón átívelő híd építéséből is kivette részét. A visszaemlékezések szerint a hidat a II. világháborúban bombatámadás érte, majd újjáépítették. Jelenlegi állapotát a XX. század végén nyerte el. Hivatalos nevét ekkor kapta Nadányi Zoltán költőről, Ágnes testvéréről, aki a század elején a faluban élt. A község általános iskolája ma is a Nadányi család által adományozott épületben van. A Makovecz-ház a Nadányi-kúria mellett található, amelynek egykor leromlott hajlékában Nadányi Ágnes húzódott meg. Helyén Makovecz Imre építész tervei alapján új ház épült, amely a község egyik dísze.

A Nadányi-kúria felújítására dr. Vitányi István ország­gyűlési képviselő segítségével sikerült 15 millió forintos állami támogatást nyerni. A múzeum teljes anyagát másfél éve bedobozolták, de remélhető, hogy jövő nyárra újra kibontják, hogy fogadhassa a látogatókat. Minap, mikor ott jártunk, már elkészült a belső falazat és a villamos hálózat, valamint a fűtési rendszer felújítása. Kiépült a termekben a gáz alapú központi fűtés is.

Bemutatják

A polgármester nem feledkezett el megemlíteni Kardos Angéla és Jenei Gábor nevét, akik néhány éve még a Juhtejfeldolgozó Kft. lokálpatrióta dolgozói voltak. Öt-hat éve kitalálták, hogy ideje lenne a Nadányi-kúriát hasznosítani, éppen ezért felhívták a helybeliek figyelmét, hogy vigyék oda azokat a tárgyaikat, melyekre már nincs szükségük. Ezek között mindenféle használati eszköz is van, nem csak muzeális értékek. A közgyűjtemény emberközeli, amihez a helybeliek erősebben kötődnek, hiszen az általuk beadott tárgyaikat bármikor megmutathatják ismerőseiknek. Így a Nadányi–Miskolczi-tárlat mellett a közgyűjtemény is elhelyezést kap majd az immár önkormányzati tulajdonban lévő épület ódon falai között.

Kostemető a kúriakertben

A kúria kéthektáros parkjában most is látható a felszentelt kostemető, ami a kreativitása miatt is elismert dr. Kovács Péter volt téeszelnök kezdeményezésére valósult meg az 1990-es évek végén.

A bihari részen, így Bakonszegen is a juh, a kos mindig központi állat volt, aminek tenyésztésével a magángazdaságok mellett több cég is foglalkozik. A kosok nagyon nagy genetikai értékűek. A szaporítóanyagukat lefagyasztva őrzik, tiszteletből pedig temetőt hoztak létre, ahol a legnagyobb kopjafán koscsiga díszeleg, míg körülötte, 12 kisebb kopjafán szakrális motívumok láthatók. Egyedülálló látványosság az országban. S jövőre, mire befejeződik a kúria felújítása, a Nadányi állandó kiállítás és a közgyűjtemény mellett igyekeznek mozgalmas programokkal megtölteni, pezsgővé tenni a bakonszegi közéletet.

Ottjártamkor is érezni lehetett, biztos, hogy sikerülni fog nekik.

Csubák Zoltán