Festményszerű rézkarcok, illusztrációk készítője

Nagy Sándor Zoltán grafikusművész első önálló kiállítása 1991-ben Egerben, az Ifjúsági Házban volt látható. Néhány évvel később, 2008-ban felvették a Magyar Alkotóművészet Országos Egyesületébe, valamint tagja lett a Magyar Grafikusművészek Szövetségének. Az alkotó életében megjelenő számos kisebb mérföldkő mellett az első igazán jelentős esemény 2015-ben következett be. Ebben az évben a Csokonai Színházban Orbán János Dénesnek a darabját, A magyar Faustot mutatták be. Ehhez készített Nagy Sándor Zoltán egy kiállítást, aminek a megnyitója közvetlenül a jubileumi előadás előtt volt, s ami utána még két hónapig látható volt a Csokonai Színházban. – A Faust előadásának estéjén találkoztam Orbán János Dénessel, aki felvetette, hogy az ő darabját is ábrázolhatnám. Ez számtalan dolgot elindított az életemben – mondta a grafikusművész. – Visszagondolva, teltek az évek a bemutató estéjét követően, először úgy tűnt, hogy elfelejtődött Orbán János felvetése, majd a semmiből berobbant az életembe. Ekkor kerültem kapcsolatba a Faust illusztrációkon keresztül a Kárpát-medencei Tehetséggondozóval, és ez az évekkel ezelőtt elindult közös munka ma is tart, illusztrálok és könyvborítókat tervezek kortárs irodalmi művekhez. Végigkövettem illusztrációimmal A magyar Faustot, és készítettem hozzá egy 32 lapos magyar kártyatervet is – részletezte.

Meghatározó mérföldkövek

– 2018-ban volt egy kiállításom a Sesztina Galériában, ahol minden eredményt bemutathattam, amit a rézkarcokkal kapcsolatban sikerült elérnem. Ez egy nagyon jól sikerült bemutató volt, melyről számtalan pozitív visszajelzés érkezett – mondta.

Nagy Sándor Zoltán a rézkarcokkal kapcsolatos munkájának köszönhetően került be a Magyar Alkotóművészet Országos Egyesületébe is, így ez a típusú munka a védjegyé­vé vált. – A rézkarcaimon aprólékosan kidolgozott meseszerű vagy álomszerű világot mutatok be – ismertette. – Ehhez kidolgoztam egy színes, több színnyomásos technikát, amivel teljes, akár festményszerű rézkarcokat tudok készíteni és nyomtatni. Az illusztrációs vonalon elektronikus felületen dolgozok, rajztáblával, amihez hozzátartozik a szabadkézi rajzolás oldottsága és spontaneitása – osztotta meg.

A grafikusművész munkásságát külföldön is díjazták, részt vett Brightonban és Londonban kiállításokon, továbbá Erdélyben és Rimaszombaton is megjelentek a művei. Habár Nagy Sándor Zoltán számos sikert tudhat maga mögött, és sok elért eredményére büszke lehet, mégis mindig az aktuális munkáját tartja a legnehezebbnek. – Az évek során, ami a legtöbb időmet felemésztette: egy nagy méretű rézkarc, A cipész példája, a kettes jelzésű. Ennél az alkotásnál a kompozíció rendkívül összetett volt, valamint nagy felületen kellett dolgoznom. Három színt használtam annak érdekében, hogy a kívánt hatás minél jobban érvényesüljön – fűzte hozzá.

A kezdetektől máig

– Teljesen más területen kezdtem a pályámat, Bölcsészettudományi Karra jártam, magyar–népművelés szakra. Annak ellenére, hogy már középiskolás koromban rajzoltam, kiállításokon vettem részt és díjakat kaptam, nem a képzőművészeti irányt választottam – közölte a grafikusművész. – Az egyetem alatt mégis folyamatosan rajzoltam, valamint részt vettem egyetemi művészcsoportok munkájában, de a szakmát gyakorlatilag magamtól tanultam meg. Az egyik nagyon fontos fordulópont az életemben akkor következett be, amikor a Kossuth-gimnáziumba szerveztek egy kiállítást azok, akik a tanintézmény tanulói voltak, hogy bemutassák a munkáikat. Ezen a rendezvényen én is részt vettem kezdő egyetemistaként, majd olyan visszajelzéseket kaptam, hogy érdemes folytatnom és a rajzolással, valamint a grafikával foglalkoznom a jövőben – tette hozzá.

Vámosi Kira

Borítókép: Nagy Sándor Zoltán rézkarcmunkáinak aprólékos ábrázolásai mese- vagy álomszerű világot mutatnak be