Az etnográfus, aki „szerelem” munkát végez

Az etnográfus életében az első legfontosabb mérföldkő az volt, amikor tanítani kezdett. A gyerekek által egy olyan közegbe kerülhetett, ami teljesen más világot mutatott meg számára, és folyamatosan inspirálta.

– A tanítás utáni időszakot teljes egészében a néprajznak, illetve a népi hagyományoknak szenteltem. Az alkotói tevékenység számomra mindennél fontosabb, és etnográfusként nem csupán beszélni tudok azokról a létrehozott művekről, amik a nagyközönség elé tárulnak, hanem értője is vagyok magának a mesterségnek – mondta a Naplónak Nagy-Mátrai Bíborka Andrea. – Ma már azt mondhatom, hogy az alkotói tevékenység is egy fontos mérföldkő az életemben, hiszen affinitás kellett hozzá, hogy belefogjak. Az elmúlt évekbeli tevékenységemnek köszönhetően megkaptam a Magyar Kézműves Alapítvány ösztöndíját 2020-ban. Az ezt megelőző években voltak kiállításaim, melyek nem feltétlenül jelentenek konkrét elismerést, de számomra sokat számít, hogy önálló bemutatkozási lehetőségeim voltak – folytatta. – Nem kizárólag az én személyemhez kötődik, hanem a Tímárház tevékenységéhez, de a személyemnek fontos szerepe volt benne, hogy a Kölcsey-ösztöndíjat 2010-ben közösen elnyertük. Ennek az eredményeképpen létrejöttek azok a debreceni paraszt polgári viseletek, amiket a kézműves mestereink megalkottak, s azóta is számos programon bemutatunk. Ez az életemben egy kiemelt csomópontot jelent, s büszkén gondolok rá vissza minden alkalommal. Ha ki kellene emelnem valamit, az lenne, hogy a Tímárház – Kézművesek Háza egy olyan intézmény és kulturális népművészeti központtá vált a város életében, amiről mindenki elismeréssel beszél. Büszke vagyok arra, hogy mindezt közösen tudtuk elérni a kézműves mesterekkel, valamint azokkal a kollégákkal, akikkel együtt dolgozunk – mondta.

Széles látókör

– Hajdan, ifjú koromban pedagógusnak készültem, és ezt az irányt választottam már a középiskola elvégzése után is. Miközben a főiskolai tanulmányaim folytak, hobbiszinten foglalkoztam kézművességgel. Ebben a kis időszakban annyira megtetszett ez a terület, hogy arra gondoltam, a tanítás mellett az ilyen irányú képességeimet is megpróbálom kibontakoztatni – részletezte az etnográfus. – Szakköröket szerveztem, majd különféle foglalkozásokat, míg eljutottam odáig, hogy elvégeztem egy népijátszóház-vezetői és kismesterség-oktatói képzést. Miközben ezeket a tanulmányaimat folytattam, néprajzot is tanultam, főként az elméleti tananyagot, s eléggé megszerettem ezt a területet, illetve azt, hogy a néphagyománnyal foglalkozhattam. Kiforrott a gondolat bennem, hogy vélhetően egy egészen új irányt kell az életemnek vennie, s ennek keretein belül a néprajzzal mélyebben kell foglalkoznom. Ezért jelentkeztem a Debreceni Egyetem néprajz szakjára, de ezt már felnőttként végeztem el – emlékezett vissza. – Eközben munkahelyet is váltottam, már nem a tanítással foglalkoztam, hanem elhelyezkedtem a Tímárház – Kézművesek Házában. Életem legjobb döntése volt, hiszen azóta is tart ez a fajta „szerelem”, azzal foglalkozhatom, ami a munkámnak és az életemnek is az értelme. Ez az a terület, ahol a kreativitásomat ki tudom bontakoztatni különböző kiállításoknak a létrehozásával, gyermekprogramoknak a szervezésével vagy kisebb, nagyobb rendezvényeknek a lebonyolításával – mondta, majd hozzátette: rendkívül sok olyan szakemberrel ismerkedett meg, akik további inspirációt nyújtottak számára.

Vámosi Kira