Ha kötelező, nem is jó? – Egy magyartanár tanácsai az olvasás megszerettetéséhez

Sok diák életét megkeserítik a kötelező olvasmányok, maga a kötelező szó sem éppen kecsegtető. A tantárgyi népszerűségi vizsgálatok szerint korábban az irodalom a diákok körében jóval népszerűbb volt, most azonban az eredmények azt mutatják, hogy az irodalom lecsúszott a dobogóról, ugyanakkor kvalifikálta magát a nehéz tantárgyak listájára. – Én a gyerekeknek alternatívákat ajánlanék és ajánlottam is, hogy találkozzanak a választás lehetőségével. Ezt azért vinném bele az irodalomoktatásba, mert olvasó embereket akarunk nevelni, a felnőttek is bizonyos szempontok alapján választanak könyveket. Ha ez a lehetőség kimarad az életükből, sok potenciális olvasót elvesztünk – véli Fegyverneki Gergő magyartanár, módszertani tréner. – Talán a legnagyobb baj a kötelező olvasmányokkal, hogy a gyerekek egyedül maradnak a könyvekkel. A tanulók egy része a nyári szünetben elolvassa őket, majd sok esetben, mikor órán odaérünk, már nemcsak a felvetett problémára, de még a szereplő nevére sem emlékszik a diák. Eleinte jobb lenne a tanár által támogatott, közös, szakaszos olvasás, hogy a pedagógus bevezesse a gyerekeket az értő olvasásba – vallja.

Élményalapú olvasás

A tanárok körében sincs teljes egyetértés a kötelező olvasmányok kapcsán. Örök dilemma, nem túl hosszú-e az előírt olvasmánylista, másrészt a klasszikusok nyelvezete is kritikus kérdés. – Nagy vita a magyartanárok között, hogy a nyelvezetet át kellene-e írni új magyar nyelvre, vagy éppen az a kihívás, hogy megismerkedjünk korábbi korok stílusával is. Van, aki azt mondja, ki kellene dobni például a Bánk bánt vagy a Csongor és Tündét, de ezekben olyan általános igazságok is vannak, amik az emberré váláshoz fontosak. Kár lenne „kidobni” ezeket, csak a megfelelő módszerekkel kell nyitni – mondta Fegyverneki Gergő. Hozzátette: – Egyrészt jónak találom az olvasónaplót, de itt arra kellene ránevelni a gyerekeket, hogy a tartalmi kivonat mellé írjanak pár mondatos reflexiót: mi az, ami elgondolkoztatta, mit talált érdekesnek vagy tanulságosnak. Másrészt az olvasónapló zavarja a belemélyedő olvasást, hiszen ott van a jegyzetelés kényszere – mutatott rá. Mint mondta, az olvasmányismereti dolgozat helyett érdemes lenne inkább a személyes véleményükről, benyomásukról kérdezgetni a diákokat. – Évtizedekkel ezelőtti irodalomtanítási módszertanok a tantárgy tanításánál az élményalapúságot és a tanulóközpontúságot jelölik meg. Ezek az olvasmányismereti dolgozatok nem feltétlenül azok – fogalmazott a magyartanár.

Van, ami feladja a leckét

A kötelező olvasmányok egy része nem örvend kifejezetten nagy népszerűségnek, a nyelvezete vagy éppen a nehéz érthetőség miatt. – A Bánk bán feladja a leckét a tanulóknak, a benne lévő erkölcsi dilemma és a nyelvezete miatt is. De ha mai kontextusba helyezzük a problémát, akkor érdeklődőbbek a diákok. A Csongor és Tünde megosztó, sok gyerek szereti a mesei jelenetek, a boldogságkeresés miatt. Nehezen értik azonban Hoffmanntól Az arany virágcserepet, a fantázia világába menekülést nehezen értelmezik. A Candide is megosztó, de szeretik Örkénytől a Tóthékat és Madáchtól Az ember tragédiáját is. Osztálytípustól függ, ezért kell hozzá megtalálni a megfelelő módszereket.

„Élményt kell adni a gyereknek, és fontos, hogy magára találjon a könyvek által”

– mondta Fegyverneki Gergő.

Az irodalom az élet tantárgya

Minden gyerek másként birkózik meg a kötelező olvasmányokkal – van, aki a kezébe sem veszi a könyvet. Hatásos módszer azonban, ha kedvet kapnak a tanulók ahhoz, hogy átrágják magukat a kötelezőkön. Fegyverneki Gergő olyan elmélkedtető és tevékenykedtető feladatokat talál ki, amelyek miatt muszáj végiggondolni a történetet. – A tanítási dráma módszerével eljátszunk bizonyos jeleneteket a műből, megteremtjük a mű világát. Ebben a miliőben feldobom a legfontosabb kérdéseket, például a háborúban mennyire lehet emberekből nyerészkedni, ki hogy viselkedne. Ez a módszer mindig hétköznapi, morális kérdésekhez kapcsolódik, melyek elkezdik izgatni a gyerekek fantáziáját. Ha már érdeklődnek, akkor mondhatom, ezért kellene elolvasni Brecht Kurázsi mama című könyvét – osztotta meg a Naplóval Fegyverneki Gergő.

Mint mondta, kérdéseket a pedagógusok és a szülők tehetnek fel a gyerekeknek, még a könyv kézbevétele előtt. Érdemes a Z és alfa-generáció fejével gondolkodni, 21. századi kontextusba helyezni a történeteket. – Feltehetünk olyan kérdéseket, mint például, ha a Pál utcai fiúk korában lett volna internet, hogyan zajlott volna a kommentháború a közösségi médiában? János vitézbe miért szeretnének bele a mai lányok? Ibsen Vadkacsájában melyik szereplő számára mit jelenthet a madár? Mit jelent számodra leginkább? Miért éppen a Rómeó és Júlia vált örök érvényűvé? – adott tippeket a magyartanár. Hozzátette: – A műfajoknál, elbeszélés-technikáknál, prózapoétikai kérdéseknél lehet kapcsolódni a filmekhez, klipekhez vagy a videójátékokhoz is. Össze lehet kötni, hogy a populáris kultúrában miként jelenik meg egy-egy műfaj. Számos alkalmazással és ötlettel felkelthetjük a gyerekek érdeklődését a könyvek iránt, és még kicsit meg is dolgoztatjuk őket. Például készítsenek filmes előzetest a könyvhöz, olvasónapló helyett képregényben vagy infografikán foglalják össze a legfontosabb eseményeket. Állítsanak össze a régies, nehezen érthető szavakból és mai magyar megfelelőjükből szókártyákat. Ez nagyon sokat lendíthet a szövegértésen, és közben számos szótárral, lexikonnal, internetes adatbázissal megismerkedhetnek a gyerekek – osztotta meg már bevett gyakorlatait Fegyverneki Gergő, aki szerint a legfontosabb, hogy össze tudjuk kapcsolni a gyereket és a művet.

A tanulók érezzék azt, hogy az irodalom az élet tantárgya, ezért nem mindegy, hogy egy magyartanár milyen módszert választ. Sokszor úgy érzem, intellektuálisan megerőszakoljuk a gyerekeket, hogy itt van az Ábel a rengetegben, el kell olvasni. Ez egy mai gyereknek nem feltétlenül motiváló, viszont az olvasást fejleszteni kell

– vallja.

KD