A szabadság veres pántlikás harcosai Debrecenben

„E falak hallották alkotmányunk lánglelkű harcosait. Dicsőséges emlékükre emelte a főiskola ifjúsága” – tiszteleg patinás emléktábla a Református Kollégiumban a Függetlenségi nyilatkozat és a Habsburg-ház trónfosztásának kinyilvánítói, valamint a debreceni nemzetőrök előtt. Kik ezek a hősök? Milyen események helyszíne volt Debrecen az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején? – ezekről is beszélt a Napló érdeklődésére Tóth Pál idegenvezető, helytörténész.

Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom híre két nappal később jutott el Debrecenbe. Március 19-re a város vezetősége már közgyűlést hívott össze, amelyen nagy lelkesedéssel magáévá tette a 12 pontot, s Kossuthot díszpolgárrá választották – idézte föl Tóth Pál. Elrendelték a nemzetőrség felállítását is, és felszólították a férfiakat, hogy jelentkezzenek a nemzetőrségbe. A 70 éves polgármester elsőként lépett be az alakulatba, így a példáját többen is követték. Március 19. után a kollégiumi ifjúság indítványára a református egyház is kezdeményezte az egyházkerületi ülés összehívását. Ekkor ismertették a diákok által összeállított 8 pontot, amelyet 19 ifjú írt alá. Többek között a cenzúra és a kötelező templomba járás eltörlését kérték, és azt is, hogy csatlakozhassanak külön csapatban a városi nemzetőrséghez. Poroszlay Frigyes, a város főbírája bejelentette, hogy eleget tesznek a kívánságaiknak, és felfegyverzik őket. A Kollégium csaknem 500 diákja jelentkezett a nemzetőrségbe.

A csapat március 26-án kapott zászlót. A tanítást megszüntették, és a gimnazistákat is elbocsátották, mivel közülük is sokan álltak nemzetőrnek. A tanítás másfél évig szünetelt, és az újrakezdéskor 408-ról 246-ra apadt a létszám (a gimnázium két felső osztályába a 81 helyett 33 diák tért vissza).

Tanárok és diákok is harcoltak

A diákság hatására tősgyökeres debreceniek is egyre többen léptek be – hangsúlyozta a helytörténész –, és a debreceni önkéntesek 10. zászlóalja július 28-án indult el Szeged felé. Veres Sándor harmadéves bölcsészhallgató például végigküzdötte a szabadságharcot, Konstantinápolyba emigrált, majd részt vett az olasz–osztrák háborúban is. Sok tanár is együtt harcolt a tanulóikkal, például Lugossy József elárverezte minden ingóságát, mielőtt beállt a nemzetőri csapatba.

Debrecenben alakult meg 1849 elején a 68. honvédzászlóalj, s az alakulat parancsnokává Simonffy Imrét nevezték ki. A debreceniek elsősorban az Arad környéki csatákban vettek részt (több-kevesebb sikerrel). A debreceni Könyves Tóth Mihály is velük tartott, s noha csak beszédeket tartott a nemzetőröknek, és a halottak temetésében vett részt, mégis halálra ítélték.

1848 legvégén, amikor már Windisch-Grätz fenyegette Buda várát, úgy döntöttek, hogy az országgyűlés és a kormány (akkori nevén a Honvédelmi Bizottmány) biztonságosabb helyre távozik. Így költöztek Debrecenbe. Szolnokig vonattal, onnan mintegy 200 szekérrel jöttek. Nagyon hideg volt, Kossuth is megbetegedett. Szoboszlón szállt meg, és ott írta meg a híres kiáltványát, melyben Debrecent a szabadság őrvárosának nevezte. Ez január 7-én megjelent nyomtatásban, és ki is hirdették.

Kossuth 1849. január 7-én 13 órakor lépte át a Miklóskaput, s az őr akkor tette a híres bejegyzését a naplóba a „Magyarok Mózesének” érkezéséről. A politikus a városháza Nagytemplom felőli, emeleti szárnyában szállt meg, ott működtek a Honvédelmi Bizottmány irodái is, amelynek Kossuth az elnöke volt. Az épületben helyezték el a Szent Koronát is. Kossuth a képviselőház elnökeként naponta átjárt az Oratóriumba, és sokszor csak este ért haza. Testvére, Kossuth Zsuzsanna szintén rengeteget dolgozott, hiszen a tábori kórházak főápolója volt Kossuth megbízásából, és Debrecenből irányította a sebesültellátást.

Volt olyan eset is, hogy Kossuth éjjel, visszatérve a városházához, egy didergő őrt talált az épület előtt. Elvette a puskáját, és felküldte a parancsnokáért. Kiderült, hogy a katonát elfelejtették leváltani – Kossuth erre a parancsnokot állíttatta a kapu elé. Január 10-én az Andaházi–Szilágyi-ház erkélyéről mondott beszédet az óriási tömegnek, amely az épület előtt, az akkor Szabadság tér nevű helyen gyűlt össze. Kossuth szóban is a szabadság őrvárosának kiáltotta ki Debrecent – amivel nem is túlzott, hiszen Debrecen öt hónapig az ország fővárosa volt. (Akkoriban a pénznyomda is a Kollégiumban működött.) Az erkélyt a legenda szerint később egy ereklyegyűjtő vette meg, és elvitte onnan. Egy másik teória szerint a ház belső gangján lévő monogramos rács valójában az eredeti „Kossuth-erkély” darabja.

A képviselőház a Református Kollégium Oratóriumában ülésezett január 9-től május 31-ig, összesen 58 alkalommal. A főrendi ház a mai Piac és Széchenyi utca sarkán, a Podmanczky-házban tanácskozott. Minden lényeges döntést az Oratóriumban hoztak meg. Ezek közül kiemelkedik április 13. napja, amikor is összeült az országgyűlés, és tulajdonképpen már a Függetlenségi nyilatkozatról és a trónfosztásról is komoly döntés született.

A Békepárt nem támogatta

De mivel mégsem volt egyöntetű a kiállás, másnapra, 1849. április 14-re szintén a Kollégiumba összehívták az országgyűlést.

A debreceniek hatalmas tömege a környéken gyűlt össze, sejtve, hogy nagy dolog van születőben. Két képviselő emiatt javasolta, hogy népgyűlésen hirdessék ki a trónfosztást. Dél körül a képviselők át is vonultak a Nagytemplomba, Kossuth nagy beszédet tartott, s kimondta a trónfosztást. Ott választották meg a bizottságot is, amely összeállította a – végül április 19-én írásban közzétett – Függetlenségi nyilatkozatot. A békepárti képviselők (köztük Jókai) nem vettek részt az ünnepségen, de Batthyány is hezitált. A Függetlenségi nyilatkozat és a trónfosztás volt Kossuthék itt-tartózkodásának leglényegesebb eseménye, de emellett a tavaszi hadjáratot is Debrecenből irányították. A Függetlenségi nyilatkozat egyik megfogalmazója és hitelesítő szignálója a később kivégzett Szacsvay Imre jegyző volt. Szacsvayhoz hasonlóan először Könyves Tóth Mihály lelkészt is halálra ítélték. Nagy szónok volt, ő búcsúztatta az első nemzetőrsereget. Amikor Ferenc József meglátogatta a börtönben, le akarta vetetni róla a bilincset, de ő így tiltakozott: „királyt korona, rabot bilincs ékesíti”.

Tóth Pál kitért arra is, hogy például Széll János honvéd hadnagy leírása szerint a debreceniek hosszú vörös szalagot kötöttek a kalapjukra, így ők lettek a veres pántlikások, s a szalag nagyon jól illett a kék atillájukhoz. A nemzetőröket a debreceniek is szerették. Széll János négyszer sebesült meg, főhadnagy lett. Civilben minisztériumi munkára is hívták, de nem hagyta el a szülővárosát. Naplóját Móricz is elolvasta, és a jegyzeteit a Rózsa Sándor című kötetének második részében fel is használta. A veterán 1891-ben, 63 éves korában halt meg.

A helytörténész elmondta azt is, hogy Magyarországról Dely Mátyás főállatorvos (több Móricz-mű szereplője) mentette ki Kossuthot külföldre. Dely, amikor megözvegyült, Polgárra költözött, ott lett a község állatorvosa, és nagyon szerették, mivel ingyen gyógyította az állatokat. A Köztemetőben a dísz­sírhelyen nyugszik Csányi Dániel honvéd őrnagy is, aki Tisza-szabályozó mérnök, a Kollégium fizika–matematika professzora s az Akadémia levelező tagja is volt.

Az augusztus 2-i ütközet kapcsán Tóth Pál rámutatott: tízszeres túlerőben lévő cári csapatok támadtak a magyar honvédekre. A mieink vezetőjének, Nagysándor Józsefnek sikerült elmenekülnie, csatlakozott Görgei seregéhez, így végül augusztus 13-án Világosnál velük együtt tette le a fegyvert. A vértanúk közül ötödikként, kötél által végezték ki.

Gazdag polgároknál laktak

Érdekes adalék az is, hogy az országgyűlés Debrecenbe menekülése miatt igen megnőtt a város lakossága, ám lakhely, vendéglátás kevés volt. Emiatt a bérelt Vigadóban étkeztek, politizáltak, szórakoztak. Az országgyűlés és a kormány tagjai a Bikában, a Fehérló Szállóban és gazdag polgároknál is laktak, Komáromi-Csipkés György főbíró minisztereket fogadott be. Kossuth is sokszor vendégeskedett a Fehérlóban, ahová átjárt a Bikából Boka Károly cigányprímás, hogy eljátssza neki a kedvenc nótáját. Ennek később nyoma veszett, azonban Tóth Pál kinyomozta, hogy Szakál Lajos Megkövetem a téns nemes vármegyét című verse az.

Petőfi a mai Batthyány utca 16. szám alatt szállt meg, s ott született a fia, Zoltán 1848. december 15-én. (A gyermeket már másnap megkeresztelték a Szent Anna plébániahivatalában.) A legenda szerint a Batthyány utcai házon az volt kiírva: „Csukd be a kaput, mert kimennek a disznók!” Ez nem is csoda, hiszen a szabadságharc idején Debrecen infrastruktúrája is még sok mindenben elmaradott volt.

Vass Attila

Borítóképünkön: „A nemzet nevében trónvesztettnek nyilváníttatik” – Gáborjáni Szabó Kálmán kollégiumi freskója (részlet)