„A színpad minden oldalát behatóan ismerem”

A beszélgetésben szó volt szakmai mérföldkövekről, a komolyzene gyerekekre gyakorolt hatásáról, üres koncerttermekről, telt házas hangversenysorozatokról és arról is, mivel segíti most növendékeit a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának docense. A Magyar Arany Érdemkeresztet több évtizedes szakmai és közéleti munkájáért vehette át március 15-én.

Milyen fontosabb mérföldkövek vezették a kitüntetéshez?

A történet startkövét 33 évvel ezelőtt kell keresni, azóta vagyok a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar oktatója. Munkámat zongorakísérőként, korrepetitorként kezdtem. Nagy kihívás volt számomra, hiszen abban az évben szereztem meg a második diplomámat, így mint hallgató és oktató egyszerre voltam jelen az intézményben. Később, a zeneakadémiai tanulmányaim után egy teljesen más világ nyílt ki számomra, az ELTE-n elvégeztem a kulturális menedzser szakot, ennek köszönhetően jelenleg hozzám tartozik a karon a zenei menedzsment tárgy, valamint rendezvényszervezést tanítok a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumban és a nagyváradi Partiumi Egyetemen. Oktatói munkám mellett 2000-ben művészeti menedzserként is elkezdtem dolgozni, akkor nem is gondoltam, hogy ez mekkora mérföldkő lesz az életemben. Ez a munkakör nekem jött létre, így szabadon, kötöttségek nélkül alakíthattam ki tevékenységemet.

„Első pillanattól kezdve az vezérelt, hogy megmutassam a Debrecenhez kötődő művészeti értékeket.”

Sok kiemelkedő tehetségű kollégám van, és szeretném, ha a város és a régió megismerné azt a tevékenységet, amit mi képviselünk.

A debreceniek az egyetemi falakon kívül is rengeteg klasszikus zenei élménnyel gazdagodhattak munkájának köszönhetően. Ön szerint melyek a legjelentősebb hangversenysorozatok?

Több sorozatot indítottam, amelyek egy kivételével a mai napig működnek. A Nagy­erdei Ősz Művészeti Napok financiális gondok miatt szűnt meg, de az ezzel egy időben indított Konzervatóriumi Esték hangversenysorozat és a Hang-Játék-Zene ifjúsági élménykoncertek ebben az évben már jubileumi 20 éves évadát nyitották. 2011-től került hozzám az Universitas hangversenysorozat, valamint közös együttműködésben 2011 óta működtetjük a Vasárnapi Muzsika hangversenyeit a Kölcsey Központban. 2016-ban hívtuk életre a Lélekme­lengető alkalmakat az Egyetemi és Nemzeti Könyvtárban, 2018-ban a Steinway hangversenysorozatot. 2013-tól művészeti igazgatóként vezetem az Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémiája és a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar szervezésének és megvalósításának évről évre megújuló folyamatát. Ehhez kapcsolódóan jött létre a Zenés Esték a Nagyerdőn hangversenysorozat, mely nyaranta biztosít magas színvonalú koncerteket a klasszikus zene kedvelőinek. Két kolléganőm segítségével évente hét különböző sorozatban csaknem hatvan koncertet rendezünk.

Mint ismert, szakmai tevékenysége nem korlátozódik a nézőtérre.

Nemcsak menedzserként, hanem előadóművészként is aktívan dolgozom. Oktatóként is sokat játszom színpadon, ugyanakkor állandó kamarapartneremmel és kollégámmal, Puskás Levente szaxofonművésszel hangversenyeink mellett két CD-lemezt adtunk ki, amelyen magyar zeneszerzők szaxofonra és zongorára írt műveit vettük fel. Az, hogy a színpad mindegyik oldalát behatóan ismerem, megkönnyíti munkámat.

Kik azok, akik szintén segítik ebben?

Azt pontosan tudjuk, hogy a díjat nemcsak kapják, hanem adják is, így a mostani elismerésért köszönettel tartozom a kar és az egyetem vezetőségének, de meg kell említenem a családomat, akik amellett, hogy támogattak, mindig biztos hátteret jelentettek számomra. Férjem, Szabó István ütőhangszeres művész a Zeneművészeti Kar oktatója, hallgatói hazai és nemzetközi versenyek díjazottjai, győztesei, több formáció után jelenleg a Sonus ütőhangszeres együttes művészeti vezetője. Szlovákiában ő teremtette meg a felsőfokú oktatásban az ütőhangszeres képzést, valamint a magyar mellett a szlovák ütőhangszeres doktori képzés elindítása is az ő nevéhez fűződik.

Köztudott, hogy sokat tett, tesz azért, hogy a klasszikus zene minél több fiatalt, gyermeket is elérjen. Miért fontos „beoltani” ezt a generációt?

Az, hogy értő közönséget neveljünk a komolyzenének, mindig is foglalkoztatott, hogy ebből doktoráljak is, arra még nem volt lehetőség akkor Magyarországon, így kerültem Finnországba. Azóta a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program nyitott a zenepedagógia területe felé, így 2015 óta itt vagyok témavezető, valamint szabadon választható kutatási szemináriumot is vezetek, ami szintén fontos mérföldkő az életemben. 2018 óta kutatásaimat a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet támogatja, így kutatócsoportunkkal vizsgáltuk a gyermekek kötelező tanórán kívüli művészeti tevékenységét és a művészeti rendezvényeken való részvétel lehetőségét, valamint az online tér megjelenését az alapfokú zenei oktatásban és a kultúrafogyasztásban. Az élő zenei előadás fontosságát nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hiszen a művészet oktatása az élmény átélésén, megélésén alapul, így ezt tapasztalati úton érdemes felfedezni. A művészeti nevelés hozzájárul a személyiségfejlődéshez, a zeneoktatás jótékony hatását több hazai és számtalan külföldi vizsgálat támasztja alá. Azt is tudjuk, hogy minél korábban és minél gyakrabban találkozik a gyermek klasszikus zenével, és ehhez pozitív érzések társulnak, annál biztosabban alakul ki a komolyzenei kompetencia.

Milyen teret kap ma a művészeti nevelés a hazai közoktatásban?

Jelenleg is központi kérdés a felnövekvő generációnál, a folyamatosan változó oktatáspolitika is keresi azt az utat, hogy hogyan tudjuk a gyermekeket segíteni a sikeres felnőtté válásban. Hogyan tanulják meg elérni a céljaikat, miként építsék a karrierjüket, illetve hogyan jussanak előrébb rugalmas problémamegoldással munkahelyeiken. A művészeti nevelés mégis háttérbe került, pedig valóban tudományos tényekkel támasztották alá, hogy a zeneoktatás hozzájárul a tanulmányi eredményesség mellett többek közt az önkritika, az önbizalom, valamint az önértékelés kialakulásához, fejleszti a kreativitást, ugyanakkor az empátia képességét és hozzájárul a szociális készségekhez, így a kapcsolatok kiépítésének és megtartásának képességéhez is.

Milyen tapasztalatot szerzett a fiatalok komolyzene iránti igényeivel kapcsolatban?

Az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján azt tudom elmondani, hogy Hang-Játék-Zene ifjúsági élménykoncertjeink iránt töretlen az érdeklődés. Korábbi kutatásomban vizsgáltam azt is, hogy a résztvevőknek mi volt a véleménye az előadásokról. A koncerten részt vevőknek csupán 11 százaléka nem szerette a klasszikus zenei előadásokat. Míg azoknak a tanulóknak, akik soha nem voltak ilyen jellegű koncerten, 67 százaléka megjelölte, hogy kifejezetten nem szeretne ezekre elmenni. Ez az eredmény nagyon szemléletesen mutatja meg, hogy a számukra ismeretlen világ nem jelent vonzerőt. Ugyanakkor a pedagógusokat kérdezve az ifjúsági koncertek egyik legtöbbet említett hatása, hogy a koncertélmény hatására megváltozik a gyermekek véleménye a klasszikus zenéről.

„Többen azt is hangsúlyozták, hogy a tanulók nagyon szeretik az élő zenét, az ilyen alkalmak után jókedvűek, vidámak és nyugodtabbak lesznek, jó hatással van a lelkivilágukra.”

Aki gyerekként megismeri, meg is szereti a klasszikus zenét?

Az elmúlt közel két évtizedben ifjúsági élménykoncertjeinken a koncertpedagógia módszerei szerint a különböző művészeti ágak bevonásával próbáljuk közelebb hozni a gyermekeket a művészetek örök értékeihez. A Méliusz Juhász Péter Könyvtár Zenei könyvtárával közösen évtizedek óta rajzpályázatot is hirdetünk ezekhez az előadásokhoz kapcsolódóan. Az elmúlt évtizedek során volt olyan hallgatónk, aki azért választotta a zenei pályát, mert az egyik ifjúsági előadásunkon megtetszett neki egy hangszer. Volt olyan frissdiplomás pedagógus, aki száz kilométerről azért hozta el tanítványait, mert ő is a koncertjeinken nőtt fel és ezt az élményt szerette volna továbbadni nekik. Debrecenben 2013 óta, a nagyváradi Partium Egyetemen 2016 óta tanítom a koncertpedagógia tantárgyat, aminek a célja, hogy a leendő zenetanároknak utat mutassunk, miként érdemes bevezetni a különböző generációkat a klasszikus zene „előcsarnokába”, hogy aztán maguk döntsék el, szeretnének-e mélyebb kapcsolatot kiépíteni. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem fogja mindenki megkedvelni ezt a zenét, de igazából azt szeretnénk elérni, hogy döntése valós ismeretre épüljön, és ne az ismeretlentől való félelem váltsa ki az elutasítást.

Mennyiben befolyásolja a gyerekek zenei kultúrájának alakulását, jó közönséggé nevelésüket a család, az iskolai ének-zene órák és a digitális eszközök mértéktelen használata?

Rendkívül fontos, hogy az első időszakban milyen kulturális környezettel találkozik a gyermek, miben nő fel. A család meghatározó erejét én is tapasztaltam, gyermekkoromban szüleimmel és nővéremmel rengeteget énekeltünk otthon. Annak ellenére, hogy a mi családunkban én lettem egyedül zenész, a zene szeretetét innen hozom magammal. Természetesen elég erőteljes az iskola szerepe, hiszen próbálja kiegyenlíteni azt a különböző felkészültséget és érdeklődési kört, amit a gyermekek otthonról hoznak. A művészeti értékek megmutatásában szintén kiemelten fontos az oktatási intézmény. Az elmúlt évben a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet támogatásával végeztünk kutatást, és sajnálattal állapítottuk meg, hogy a legmagasabb arány a legalább egy tevékenységet végzők között a zenélés terén mutatkozik, amely a vizsgált mintának csupán a 27 százaléka, tehát ennyien végeznek zenei tevékenységet a kötelező tanórákon felül. A vizsgált általános iskolások 42 százaléka volt hangversenyen, és hogy adattal is alátámasszam előző megállapításomat, a tanulók közel háromnegyede iskolával látogatta ezeket az eseményeket.

Többet, mást ad a zene, a hangszer egy zongoraművésznek a világjárvány idején?

A hangversenyek kezdetektől fogva társadalmi jelentőséggel bírtak. A társas tér szervezési formájaként találkozási lehetőségként működnek. A világjárvány idején teljesen megváltozott a művészeti élet. Az élő zenei hangversenyek hiánya, az üres termeknek játszott online közvetített hangversenyek a kultúrafogyasztás új formáját teremtették meg.

„Az online hangversenynél az élmény azonban nem ugyanaz, mint a személyes részvételnél.”

Annak ellenére, hogy nagyon sok streamelt hangversenyt közvetítenek, mostani kutatásunk szerint még a zenetanárok sem néznek több koncertet, mint amin korábban személyesen vettek részt. Előadóművészként is azt tudom mondani, hogy nagyon hiányoznak a fellépések. Az ősszel felvettünk egy műsort, hogy azt később majd egy online konferencián koncertként le tudják játszani, majd ugyanezt a műsort még éppen a novemberi zárás előtt közönség előtt is eljátszottuk. Meglepő volt, hogy a közönség jelenléte mennyire inspiráló volt, számunkra is óriási élményt nyújtott.

Mivel foglalkozik most?

Természetesen ebben az időszakban sem áll le a munka, alkalmazkodva a körülményekhez kollégámmal, Puskás Leventével most indítottuk el az oktatást segítő YouTube-csatornánkat, ahol folyamatosan jelentetjük meg a felvételeinket. Jelenleg csaknem ötven mű van, amit szeretnénk rögzíteni, de ez a szám állandóan növekszik. Több kedves feladat mellett nagyon várom, hogy május 12-én a Bartók rádióban rögzítsük azt a Concertinót zongorára és ütőegyüttesre, amit Tóth Péter zeneszerző a Sonus ütőegyüttesnek és nekem dedikált. Remélhetőleg a koncerttermi bemutatót is meg tudjuk tartani Szegeden.

Szakál Adrienn