Húsvét, az élet és a megújulás ünnepe

Húsvét kapcsán talán még azoknak is eszébe jut egy-két népszokás, akikre a mindennapokban egyáltalán nem jellemző a hagyományőrzés. Igaz, az évek folyamán módosultak kicsit az eredeti szokások, hiszen a férfiak ma már nem egy vödör víz, esetleg szóda, hanem inkább kölni segítségével öntözik meg a lányokat, illetve a nők körében is népszerűbbek lettek a tojásfestés egyszerűbb, kevésbé munkaigényes formái. Lapunk a hagyományok eredetéről és hátteréről beszélgetett Gyöngy Péterrel és feleségével, Gyöngy Enikővel, a debreceni Motolla Egyesület szervezőivel. – A húsvét mozgóünnep, a Nap és a Hold ritmusához van kötve, hiszen meghatározása szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra, illetve hétfőre esik – fogalmazott Gyöngy Péter.

Mint megtudtuk, a Nap- és a Hold-ciklus egyeztetése a természet új életre támadása szempontjából döntő jelentőségű, ez több ezer éves megfigyelésen alapszik. Jézus Krisztus is húsvétkor támad föl, amikor a természet is feltámad. – A húsvéthoz köthető „kulcsszavak” az élet, a termékenység és a megújulás. Ezek a népszokásokban is nyomon követhetők – tette hozzá. Az ünnepre való felkészülés része a böjti időszak is, amely külső-belső tisztulási folyamat: előkészít, ráhangol az ünnepre a farsangi tobzódás után. Ahogyan a természet is tetszhalott állapotba kerül ilyenkor, az ember is lecsendesedik, befelé fordul. Ez készítette elő lélekben a megújulás, feltámadás ünnepét – mondta.

A világteremtés-mítoszokig

A tojásfestés már a kereszténységet megelőzően is jelen volt az emberi művelődésben. A szokás szinte minden kultúrkörben tetten érhető, már ókori sírokban is megtalálták nyomait, a tojás a világteremtés-mítoszokban is megjelenik. – Kevesen tudják, hogy korábban tojásírásnak nevezték a jellegzetes szokást. Nem a díszítgetés, hanem egy tudatos, megidéző tevékenység volt a lényege. Nagyon ősi jelek maradtak meg a tojásokon, és szerencsére hazánkban és a Kárpát-medence területén is hatalmas emlékanyag áll ebből rendelkezésre – kapcsolódott a beszélgetéshez Gyöngy Enikő. Hozzátette, a tojás az élet születését, a termékenységet idézi meg, így természetes hordozója lehet a húsvéti megújulásnak.

A hagyományéltető mozgalmaknak köszönhetően napjainkban újra egyre több helyen művelik a tojásírást hazánkban. – Mivel Debrecen kálvinista város, így itt nem maradt meg ez a szokás. Megyénkhez legközelebb a Szatmár-beregi térségben és Gömörben található jellegzetes tojásírás – fogalmazott. Hozzátette, az alapvető motívumok minden tájegységben hasonlóak, esetenként ugyanazok, a különbségek inkább az aprólékosságban vagy a színezésben fedezhetők fel.

Motívumok, számtalan változatban

Az egyénektől és a helyi hagyománytól függött, hogy ki milyen tojást alkotott, számontartották a legjobb tojásíró asszonyokat. – Aki ügyesebb volt, az apróbb mintákat írt, és az eszközökben is voltak különbségek – mondta Gyöngy Enikő. Arról is beszélt, hogy a hagyományos tojások viaszozással, úgynevezett batiktechnikával készülnek. Első lépésben felosztják a tojást függőleges és vízszintes irányban is. Ez a felosztás egyrészt meghatározó karaktert adott a tojásnak, másrészt a világ felosztásának ősi mozzanatát idézte. Ezt követően főként fenyőágas, rozmaringos, gereblyés, leveles, cserelapis, csillagos motívumokat festettek, ezeken belül viszont számos változat létezett.

– A tojás megfestéséhez természetes színezőket alkalmaztak. A leggyakrabban használt piros színt például a hagyma külső héjából készült festőlétől kapta a hímes tojás – osztotta meg. A tojásfestés női feladat volt, és a nagypéntekhez kapcsolódott. – Mi főiskolás korunkban találkoztunk ezzel a hagyománnyal, Makoldi Sándor és felesége révén. Mióta létrehoztuk a debreceni Motolla Egyesületet, már nemcsak családi körben, hanem az egyesületen keresztül is tanítottuk a tojásfestést. Ennek immár több mint 20 éve – mondta Gyöngy Enikő, aki idén a vírus miatt családi körben, ottjártunkkor éppen unokáival együtt, Leventével és Barnabással díszítette a tojásokat. A máig sok helyen, így a debreceni néptáncegyüttesek „háza táján” tartott, illetve újjáélesztett locsolkodás is az élet megindulásához kapcsolódik. – Húsvétkor az élet vizét kapják meg a lányok a hagyomány szerint – fogalmazott Gyöngy Péter. – Régen a hajadonok mindig párosával adták a tojást a locsolóknak, ami szintén a termékenységre utal – tette hozzá felesége az érdekességet.

DKE

Borítókép: a nagyszombati vigíliával megkezdődik a húsvét, mely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti – Jézus Krisztus feltámadt a halálból, és mindenkit meghív az örök életre. Képünkön Gyöngy Hajnal (balról), Vachaja Barnabás, Gyöngy Enikő, Gyöngy Ilona és Vachaja Levente