Nyomolvasás a „pusztai metropoliszban” – a kálvinista öntudat jelentősége

Városszerte intézmények, szobrok, terek és utcák nevei emlékeztetik a járókelőket arra, hogy az elmúlt évszázadoktól napjainkig Debrecen sok magyar poétának nyújtott menedéket, vagy ha azt nem is, ihletettséget a magyar líra gazdagítására. A magyar költészet napja alkalmából Keczán Mariann irodalomtörténész-muzeológus beszélt a Naplónak a cívisváros és a magyar költőóriások kapcsolatáról, valamint arról, hogyan reflektált a kálvinista öntudat a gyakran történelmi jelentőségű irodalmi körök és társaságok tevékenységére.

Miben határozták meg Debrecen kulturális fejlődését a városhoz kapcsolódó költők?

Debrecen szellemi arculatának formálásában jelentős szerep jutott azoknak a költőknek, akik alkotásaikkal egyre tágabb perspektívát nyitottak a helyi közösségnek, és a protestáns szellemi örökségen alapuló gondolatnak nemcsak az értékőrző vonásait, hanem olykor kritikáját és európai távlatait is fel tudták mutatni. A helyi irodalmi múlt jelentős időszakaiban műhely jellegű csoportok tevékenysége pezsdítette fel a város kulturális életét. Alaposan feltárt az 1890-ben alakult Csokonai Kör, amely elsősorban a város népnemzeti hagyományát és a névadó költő kultuszát ápolta, többek között nyilvános felolvasásokat, ifjú költők városi bemutatkozását szervezte, és Debrecen irodalmi emlékhelyeinek megjelölésében is serénykedett. Aktívabb vitafórumot és modern szellemiséget honosított meg az 1927-ben alakult Ady Társaság, két évtizeden át munkálta a város szellemi megújulását azzal, hogy bemutatta a modern irodalom hazai képviselőit, pódiumot adott a Nyugat alkotóinak, többek között Babits Mihálynak, Kosztolányi Dezsőnek, Juhász Gyulának, Szabó Lőrincnek, Móricz Zsigmondnak, Cs. Szabó Lászlónak, valamint a saját soraiból felnövekvő költőknek, mint Juhász Géza, Gulyás Pál és Liszt Nándor. Három, irodalmi, képzőművészeti és zenei szakosztálya 1935-ben Németh László hatására hungarológiai csoporttal egészült ki. A decentralizált vidéki szellemi élet szándéka, a lapalapítás, az irodalom, sőt a nyilvános művészeti fórumok szervezése egyaránt jellemezte azt a modern szellemi műhelyt, amelynek 1938-ban elnöke lett a költő Gulyás Pál, aki hitvallását az írástudó felelősségével adja közre: „A költő nem szolga-tükre, hanem irányító kristálya századának! ...Felelni a közösségért, még akkor is, ha bennünket eltipor. A csenden át is vállalni a strázsát. A föld alatt is felelni.” (A költők sorsa Debrecenben).

A cívisvároshoz valamilyen módon kötődő költőóriások az évszázadok során hogyan befolyásolták a városról kialakult képet?

A város szellemi arculata szoros összefüggésben van történelmi múltjával: a közösség számára traumatikus körülmények alakították ki azt a védekező magatartást, amit a nem tősgyökeres debreceniek leginkább generációról generációra öröklődő hatásában zárkózottságként, az idegenség hárító mozdulataként érzékelnek. Pedig a „mezőben épült, erős kerítés nélkül való, csak engedelmességhez szokott város nem fegyverrel”, hanem okos magaviselettel, olykor háromfelé adózva tudott fennmaradni. Innen ered olykor túlzottnak érzett óvatossága, ez táplálja kálvinista öntudatát, megmaradásba vetett hitét.

„A debreceniség mélyebb lényegének a megértéséhez nemcsak a történészek, hanem a múltba tekintő, traumák idején szemtanú szerepét vállaló költők is sok egyéni és érzékletes vonást hozzátettek.”

A természeti és az épített örökség feltérképezésével nyomolvasásra biztatnak, hogy a „pusztai metropoliszban” a mindenkori városjárók azt keressék, amiből önmaguk is épülni tudnak. A város költői által megrajzolt topográfia alkalmas arra, hogy a „költők bölcsőjét” is meglássuk Debrecenben. „Kedves füstű” hajlékát Csokonaival (Visszajövetel az Alföldről), a megelégedés helyét Fazekassal (127. dicséret) vagy örömhozó kertjeiket. Város és természet szoros közelsége ad otthonos jelleget Szabó Lőrinc Tücsökzenéje vonatkozó ciklusának: óriás ékszerésze, kisvonata a csodák földjét ígéri, a Nagyerdő pedig a varázsos átváltozás helyszíne. Nem érdemes feledni, hogy joghallgató korában Ady Endre sem érezte kellemetlen helynek a várost: az angol királynőhöz címzett szállodában még nevet is ad kedvelt termének, sőt versben örökíti meg a Margit fürdőt (Zsúr a jégen) és a Piac utcát (Dal a Piac utcáról) is; a nagyváradi távlat kellett neki ahhoz, hogy pályakezdésének helyszínére reflektáljon (A Maradandóság városában).

Az előbb említett Ady-verseken kívül mely költészeti alkotások ábrázolják legéletszerűbben Debrecent? Mit olvasna fel elsőként egy idelátogató csoportnak idegenvezetőként?

A város történelmi múltjának megtartóerejű értékeit közvetítő versek újraolvasását tartom fontosnak. Azokat a költeményeket, amelyek a helyi tradíciókra és az egyetemes emberi értékekre egyaránt reflektálnak; vagyis a reménység általi kitartás, a hagyományokhoz való hűség, a hazán belüli kisebbik hazához kötöttség, azaz a hazaszeretet gondolatát erősítik. Leginkább egy-egy versrészletet olvasnék fel, mert ha a látogatóknak egy gazdag múltú város képeit akarjuk felvillantani, akkor legfeljebb csak hangulatképeket érdemes felidézni. A költőként induló Szabó Magda Válasz egy régi bölcsődalra című versével bizonyosan megállnék a Nagytemplom előtt, és a Kossuth tér városcímere fölött Gulyás Pál Debrecen, ó-kikötő című költeményének záró passzusát idézném fel.

Aktív, régi szervezője szabadtéri versalkalmaknak, hogyan értékeli a hallgatóságra gyakorolt hatását?

Közel egy évtizede vezetek a városban irodalmi sétákat. Tapasztaltam, hogy a város épített és természeti örökségéhez kapcsolt versek, történetek felszabadítják az embereket, különösen akkor, ha aktív részvevői lehetnek a választott programnak. A gyalog járást még nyári hőségben és őszi esőben is szívesen választják a szépkorúak. Az emlékhelyeket összekötő gyorsjárat biciklivel, rollerrel és villamossal a fiatalabbakat vonzza.

„A városjárás akkor jó, ha az időutazás élményét a rácsodálkozás örömével elegyíti, ha a verstárgyakat az önértés eszközévé avatja, s leginkább a közösségi identitást erősít.”

A feladat adott, eszméjét éppen száztíz évvel ezelőtt fogalmazta meg Ady Endre: „Ma Magyarország: a városok, a készek és a leendők, ők a kultúra, ők a magyarság. […] A városos Magyarország, talán utolsó lehetősége és kerete egy lehető Magyarországnak, ébredjen, eszméljen egy kicsit. […] A városos Magyarország döntse el, mert csak ő döntheti el a demokrácia, a kultúra s ha úgy tetszik – a magyarság sorsát.”

Szakál Adrienn

Kapcsolódó cikk:

https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/debrecen-rovidesen-az-irodalom-varosa-lehet-5159422/