Debrecennek köszönheti élete első poénját Aranyosi Péter

Több mint tizenöt évvel ezelőtt lépett először a színpadra a Karinthy-gyűrűs Aranyosi Péter. A miskolci humorista gyakran emlegeti fel a gyermekkori, avasi lakótelepről származó élményeit vagy nyíregyházi, főiskolás időszakát. A közönségkedvenc nevettető ugyanakkor egyre többször a cívisvárost és Hajdú-Bihar megyét is színpadra viszi, hiszen felesége tócóskerti származása és más rokoni szálak is Debrecenhez kötik. A tréfás történetek mellett fellépéseiről, életében és gondolkodásában beállt változásáról, illetve karitatív feladatáról is beszélt a Hajdú-bihari Naplónak.

Visszatérő vendég

Bár családjával Budapesten él, gyakran látogatnak haza saját, illetve felesége szülővárosába is, ahová szép emlékek kötik a humoristát. – Sokszor megyünk rokonlátogatóba, hiszen a feleségem Debrecenből, a Tócóskertből származik, a szülei pedig azóta is Hajdú-Bihar megyében élnek. Vannak rokonaink Pocsajban és Létavértesen, sőt gyermekkoromban több nyarat töltöttem a nagymamám unokatestvérénél, a debreceni Szappanos utcán is. Emlékszem, anno a miskolci panelrengetegből érdekes volt látni a nagy kapukkal, kerttel ellátott, belvárosi cívis házakat. Akkoriban persze – egy pezsgő ipari városhoz képest – kissé unalmasnak tűnt Debrecen, de mára már sokkal élhetőbb választásnak tartom – emelte ki Aranyosi Péter, aki egyik önálló estjében arról mesélt, élete első poénját is a cívisvárosnak köszönheti.

– Hatéves koromban, 1978 tájékán a nagymamámmal mentünk át busszal Miskolcról, és a buszvégen a fűben egy betonrészeg szovjet kiskatona feküdt. Én nagyon megijedtem, nagymamának – aki végigharcolta a hortobágyi páncélos csatát – azonban a szeme se rebbent. Majd hirtelen megérkezett egy Ural teherautó, lepattant róla két kiskatona, a szemünk láttára meglengették a társukat, és feldobták a platóra. A mamám csak fogta a kezemet, rám nézett, és annyit mondott:

„Na ezért mondom nagyapádnak, hogy ne igyon!”

Természetesen több Debrecenből érkező sztori vagy megmagyarázhatatlan eset landolt már a műsoraimban a családtagoknak köszönhetően. A legújabb, teljesen megindokolhatatlan kérdéskör, hogy vajon miért éppen egy bernáthegyi kutyát szeretett volna az anyósom házi kedvencnek az Alföldre? Egy nyolcvankilós kutya hegy és hó nélkül kissé kontraindikált a futóhomokon, az akácfák alatt, ő mégis ragaszkodott hozzá. Aztán persze csodálkoztak, hogy egy lendülettel elvitte a kerítést…

Új fontossági sorrend

A stand-upos örül, hogy a pandémia enyhülésével újra színpadra állhat. A Dumaszínház eseményei mellett Svájcban járt legutóbb, sőt a héten Mesteremberek címmel új, önálló estje is bemutatkozott. Saját bevallása szerint azonban az elmúlt másfél évtizedben olyan anyagi helyzetbe került, hogy akár már szerelemből is csinálhatja a fellépéseket, nem fontos mindig munkaként tekintenie rá, és minden adandó lehetőségre lecsapnia. – Számomra mindig is álomszerű volt, hogy felléphetek.

„Nem akarok milliárdos lenni, megvan minden, ami kell, ezért manapság igyekszem jobban súlyozni, amikor a szabadidő kontra munka kérdés felmerül. Sokkal inkább nézek el az anyósomékhoz egy ebédre Debrecenbe, sétálok egyet a Nagyerdőn, és eszek egy fagyit.”

Félreértés ne essék, szeretek a színpadon lenni, és igénylem a nézők szeretetét, de ha az üdülőtelkemen végre gulyáslevest főzhetek a barátaimmal, azt is ugyanúgy élvezem manapság – összegezte, hozzátéve, az idő múlásával egyre több pihenést igényel, hogy topformában állhasson a színpadra, és néhány kollégájánál is ezt látja.

– Öregszem, öregszünk. Már nem akarunk mindenhol ott lenni, rájöttem, hogy az életben vannak annál fontosabb dolgok is, minthogy egy nap alatt megjárjam Mátészalkát, Szombathelyet és Guatemalát. Kiss Ádám kollégámtól idézve, „saját magammal jövök szembe az autópályán”. Annyiszor léptünk már fel a Showder Klub alapítói közül, hogy egy idő után elfáradtunk. A fellépés nem csak a nevetésről, jókedvről szól: ez egy munka, ahol szigorú kötelezettségek vannak. Kettőkor már a zuhany alatt állok, hiszen háromtól indulok fellépni az ország túloldalára, és egész este ott vagyok. Nem engedhetem igazán el magamat, mert haza kell vezessek, és másnap újra koncentráltan kell színpadra lépnem, jó fizikai és lelki állapotban. Van, aki tornázik, fitneszezik, hogy topformában maradjon, én inkább elmegyek a délegyházi telkemre, gyomlálok, és metszem a pálinkafáimat – mondta.

Aranyosi Péter a szórakoztatás mellett a társadalmi munkákból is szerette volna kivenni a részét, így kapva kapott az alkalmon, amikor felkérték vérnagykövetnek.

– Egy interjúm során említettem, hogy szívesen tevékenykednék valamilyen karitatív szervezet tagjaként. Az Országos Vérellátó Szolgálat megkeresett, és fel is ajánlották a vérnagykövet címét. Azóta igyekszem népszerűsíteni a véradást. Videókat készítek a magyar bulvár- és közélet híres személyei segítségével, ismeretterjesztés jelleggel együtt adunk vért, és igyekszünk minél több fiatalt bevonzani a nemes cél érdekében – emelte ki a stand-upos.

Péter Szabolcs