Berettyóújfalu: a kézművesek kezében van a magyar örökség, a magyarság megmaradása

Minden eddiginél többen neveztek a „Kitesszük a szűrét...” című IX. Országos szűr-, szűrrétét-, nemezkészítő és szűcshímzés pályázatra, amelynek eredményhirdetése pénteken délben volt Berettyóújfaluban, a Nadányi Zoltán Művelődési Házban.

A kétévente megtartott hagyományőrző eseményt a Bihari Népművészeti Egyesület, a Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek közösen rendezi. A koronavírus-járvány miatt volt némi aggodalma a szervezőknek, hogy vajon hány nevezés érkezik a találkozóra – adott hangot aggályaiknak köszöntőjében Kolozsvári István, a Bihari Népművészeti Egyesület elnöke, hozzátéve, hogy kis Magyarország két megyéjét kivéve valamennyi megyéből érkeztek kézimunkák, sőt még az országhatáron túlról is küldtek.

Hogy pontosan mennyien, azt már V. Szatmári Ibolya, a zsűri elnöke, nyugalmazott megyei múzeumigazgatótól tudhatta meg a népes közönség. 39 településről 44 egyéni és 19 alkotói csapat 362 munkadarabját küldte be a zsűrinek. A számában gyarapodó nevezéseknek oka lehetett az is, hogy a pandémia alatt több idő volt a kézimunkázásra. Ugyanakkor a járványhelyzet nehezítette az alapanyag beszerzését, a személyes találkozókon alapuló konzultációkat. Mindezzel együtt sok és különleges értéket hordozó viselet, otthondísz és ebben a műfajban készült kézimunka érkezett.

Vitányi István országgyűlési képviselő köszöntőjében csodálatát fejezte ki a művelődési ház termeiben kiállított textíliák iránt. Hangsúlyozta, a kézművesek kezében van a magyar örökség, a magyarság megmaradása. Berettyóújfalu a magyarországi Bihar központja, a városnak pedig egyik színfoltja ez az országos rendezvény.

Egykor szűrben, később farmerban

A cifraszűr a legszebb és a legmagyarabb ruhadarab, amely viselőit megkülönbözteti, de össze is hozza. Ezt Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tárvezetője mondta Berettyóújfaluban a „Kitesszük a szűrét...” című, kilencedik alkalommal megrendezett országos szűr-, szűrrátét-, nemez készítő és szűcshímzés pályázat pénteki eredményhirdető rendezvényének megnyitó beszédében.

A vendégeket köszöntő Kolozsvári Istvántól, az esemény egyik rendezőjének, a Bihari Népművészeti Egyesület elnökének köszöntőjéből megtudhattuk, hogy a kétévente meghirdetett pályázatra minden eddiginél többen küldték el textíliáikat. Az öttagú zsűri, amelyben benne volt ő maga is, megállapította, hogy a számbeli gyarapodással lépést tartott a minőség is. Mint fogalmazott, a legjobbak közül a leges legjobbakat tudták csak kiállítani.

A vendéglátó város nevében Bónácz János, Berettyóújfalu alpolgármestere méltatta a települése gazdag civil életét, és az önkormányzat további támogatásáról biztosította az egyesületeket. A vendégektől pedig kérte, vigyék hírét Berettyóújfalunak.

Megtestesíti a hazafias érzést

Térjünk azonban vissza Sándor Ildikó szakmai megnyitójához, amelynek középpontjában természetesen a szűr, mint textilipari termék állt. Elmondta, a kétévente meghirdetett pályázat a szűrkészítésről, a cifra szűr készítésről szól, de az újításoktól sem riadnak vissza, sőt várják azokat. Hangsúlyozta, a cifra szűr különleges helyet tölt be a férfiak viseletében. Keletről hozott ruhadarabunk, amelynek a szabása archaikus, dísztelen, egyszerű, praktikus és letisztult. Viselése a XIX. században teljesedett ki, mégpedig akkor, amikor találkozott a társadalom változó mentalitásával a díszesség iránti igény. A pásztorok mellett már a módos parasztság is egyre inkább viselte. Sándor Ilona a szűr akkori viselését az ő fiatalkora farmerkarrierjéhez hasonlította. A meglepő kijelentés néhány mondattal később nyert értelmet.

– Akkor még ritka viselet volt a farmer, és nem lehetett bárhová felvenni. Például iskolai ünnepségekre sem. De mi, diákok csak azért is felvettük. Ugyanez volt a jellemző a cifraszűrre is. A XIX. században csak ezért is felvették a módos parasztok. A tilalom az ő esetükben arról szólt, hogy az egyszerű pásztor ne akarja megmutatni magát, hogy kicsoda. A szűr egykor, mint ahogy a farmer az én fiatal koromban, büszke vállalása önmagunknak. A XIX. században és a XX. század elején az egyszerű életé. „Nézzétek, ez vagyok! Nem érdekel, mit szóltok hozzá! Tudom, ki vagyok, és mit érek a világban!” Ebben a hazafias érzés is megtestesült.

A szűr később feledésbe merült, majd az 1980-as 1990-es években a lokális tudat megjelenésével ismét kezdett divatba jönni. Akik magukra öltik, közösséget alkotnak, tudják, hogy kik, közösséget alkotnak, a nemzethez tartozást jelképezi. Ez jellemző a XXI. században is a szűrre, a viselőire. Megkülönböztet másoktól, és összekapcsol a hozzájuk hasonlókkal. Ma már emblematikus darabja a magyar népviseletnek, és messze túlmutat azon, hogy csak egy viselet legyen. Ezt a szerepet a cifra szűr napjaink kultúrájában is képes betölteni.

Kovács Zsolt

A IX. Kitesszük a szűrét…. pályázat díjazottjainak teljes névsora ide kattintva elérhető.