Gyémántdiplomát kapott Debrecen közönségkedvenc színésze

Bár eljátszott szerepei tették híressé a Jászai Mari-díjas Miske Lászlót, egy ideig nemcsak a színpadon, a szószéken is látható volt a népszerű színművész. A teológia elvégzését követően pár évig református lelkészként szolgáló színész nemrég Kolozsváron kapta meg a hat évtizedet felölelő, gyémántdiplomát. Életútjáról és a két szakma közötti kapcsolatról a Hajdú-bihari Naplónak mesélt a 86 éves művész.

Viszontagságos fiatalkor

Elmondása szerint református lelkész, kulák édesapja miatt már hamar megkülönböztetés érte a határon túli Miske Lászlót.

– Hiába jelentkeztem több felsőoktatási intézménybe is, a származásom miatt esélyt sem kaptam. Végül egyedüli mentsvárként a teológiára vettek fel, melyet el is végeztem. A diploma után két évig szolgáltam református lelkészként Bágyonban, egy Torda melletti csodálatos faluban, mielőtt színésznek álltam. Később, a politikai származást érintő enyhülések kapcsán a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe is felvételt nyertem, ahonnan Nagyváradra, Kolozsvárra, majd – Magyarországon belül – Miskolcra, Szegedre, és végül Debrecenbe vezetett az utam – emelte ki a színművész, hozzátéve, bár gyerekkori álma vált valóra a színészmesterség megszerzésével, a vallástól sem fordult el.

„A Kolozsvári Református Kollégium diákjaként rengeteget jártam színházba, így hamar rabjává váltam a szakmának. Azonban annak mindig is nagy figyelmet szenteltem, hogy a karrierem mellett is vallásgyakorló maradjak.”

– Azt gondolom, az ember pályafutásának egyik legfontosabb része, hogy hitbéli mivoltában is tartozzon valahova. A hithű, egyházhoz tartozó emberek ugyanis azok, akik igazán realizálni tudják mindazt, ami nemzetileg, lelkileg fontos az emberek számára. Egykor megszűnt a lelkészi jogom, ám ennek fenntartását a változások után Tőkés László püspök visszaadta nekem, most pedig hat évtized távlatából gyémántdiplomát kaptam, amely nagy örömmel tölt el.

Fontos a retorika

Miske László szerint egy életre szólóan megtanult istentiszteletet tartani, és bár két igen különböző szakmáról van szó, találni közös pontokat. – A lelkészi szolgálatom után, színészként is részt vettem temetéseken, más szertartásokon. Szükség van a jó retorikai érzékre mindkét szakmában, azonban a lelkész egészen más módon, prédikálva beszél, amelyet a hétköznapi nyelvű színházi dialógusokkal nem lehetett vegyíteni. El kellett választanom a két munkakört, ettől függetlenül a szereplés, az empátia megléte mindkét esetben fontos szerepet kapott – hangsúlyozta a színművész, aki 86 évesen is teljes életigenléssel veti bele magát a feladatokba.

– Megérzem a kort, de igyekszem lépést tartani a többiekkel, és felkészülni az esetleges váratlan helyzetekre. Azt vallom, amíg él az ember, és van fizikai ereje, változatlanul feladatokban kell gondolkodni.

„Ha felkérést kapok, még mindig izgalommal tölt el, és egyben meg is nyugtat, hogy továbbra is számolnak velem.”

– A társulat mellett a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán mintegy két évtizede oktatok színészmesterséget (színpadi mozgást és beszédet). Szinte minden évben rendeztem elődadásokat, Kolozsvárra, Szatmárba, és a megye nagyobb városaiba is visszük ezeket. Jó látni, hogy még mindig van kellő mennyiségű fiatal, tehetséges színész. Továbbá az is szívmelengető, hogy felújítják a Csokonai Színházat, ahol – mint a társulat tagja – szívesen lépnék még színpadra – összegezte Miske László.

Péter Szabolcs