Örökségápolás

2021.09.03. 17:29

A népi kultúra logikát visz az életünkbe

Nagy András Balázs szerint nem kell újat kitalálni, kaptunk egy rendszert, melyről a felesleg már lekopott.

Forrás: Kiss Dóra

A népi kultúra ápolásáért, elődeink szellemi örökségének átadásáért végzett sokrétű munkája elismeréseként Nagy András Balázs a XXVII. Sárrétmenti Néptánc, Népzenei és Mesemondó Fesztiválon a Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület Örökségünkért díját vehette át múlt szombaton. Bár elsősorban citerásnak vallja magát, különböző népi hangszeren is játszik, 17 éve a Szeghalmi Sárrét Népdalkör művészeti vezetője, a népi kultúra mellett kötelezte el magát. Elmondása szerint Csökmőn beleszületett ebbe.

– Keveset jártam óvodába, mert nagyon sokat voltam otthon a nagyszüleimmel. Nagyon sok régi történetet, régi éneket hallottam már akkor is, ez volt a természetes – idézte fel gyermekkorát. Első hangszere a citera volt, ötödikes korában ismerkedett meg vele, majd nem volt megállás, több hangszerrel is próbálkozott, többnyire autodidakta módon. – Nagyon sok adatközlő citerással találkozhattam a csökmői citerások közül, akik még hagyományos módon tanulhatták meg a hangszer játékmódját, sőt a készítését is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy olyan emberektől szerezhettem tudást, akik még hagyományozódással tanulhatták meg ennek a hangszernek az alapjait – mondta Nagy András Balázs.

Azt vallja: ha valaki egy hangszeren megtanul, utána jön a többi is.

– Olyannyira tanulgattam a hangszereken saját kútfőből, valamint továbbképzéseken, mesterkurzusokon, táborokban, hogy jó néhány évvel ezelőtt kialakítottam egy népihangszer-bemutatót, ezt nagyon sokan kérik tőlem szerte az országban, de már külföldön is tartottam többször hangszerbemutatót – tudatta.

Nem munka

Miközben megtanult a különféle hangszereken, hangkeltő eszközön játszani, egyre inkább érdekelte, hogyan készülnek. – Készítettem már saját citerát is, vannak terveim további hangszerek készítésére, de ez külön mesterség. Azt szokták mondani, aki jól meg akar tanulni egy hangszeren, annak a felépítését, a készítését is tudni kell. Nem árt, ha belelát a fortélyokba, mitől jön létre a hang – véli. András a végzettsége szerint magyar és rajz szakos tanár, így a bemutatók alkalmával és a zenei oktatásban is tudja kamatoztatni a pedagógiai ismereteit. A Sárkányhúzó Zenekarral pedig önálló műsorokat adnak, és számos meghívásnak tesznek eleget évek óta.

Mind­emellett igazgatóhelyettesként dolgozik a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely Múzeumban, a népi kultúra ápolása és a zenélés emellett zajlik. Bár sokrétű a tevékenysége, amit a hagyományok átörökítéséért tesz, határozottan mondta, ez nem munka, hanem életforma. – A baráti kör, a család, mindenki ebben az óriási hagyományos körforgásban van benne, ami az életünket irányítja. A munkahelyemen a népi ünnepkörökhöz kapcsolódóan hoztuk létre a rendezvényeket. Ez az, ami folyamatosságot, logikát visz az életünkbe családi szinten is. A feleségemmel, aki többek között néptáncpedagógus, mindig próbáljuk megélni azokat a régi hagyományokon alapuló rendezvényeket, eseményeket, amelyek annak idején is mozgatták a népet – mondta.

Mások is megélhessék

Bár már így is rengeteget tesz a népi kultúra átörökítéséért és megéléséért, még mindig vannak tervei. – Patronálóm, Bencze Lászlóné dr. Mező Judit népzenekutató még halála előtt rám hagyott egész népzenei hagyatékát, ez hatalmas anyag és óriási felelősség. Ő azt mondta nekem, hogy Andriskám, ha te semmi mást nem csinálsz, csak az én hagyatékomat rendezgeted, akkor is egész életedben kitart.

„Nekem az a célom, hogy a rám maradt dolgokat és amit időközben megszereztem tudást, azt át tudjam adni, de nem a megszokott értelemben”

– fogalmazott.

András nem kötelező módon, egy „ültetett” csoportot tanít. – Azt már tapasztaltam, hogy mindig az a legjobb közeg a tanításhoz, amikor létrehozunk egy alkalmat, egy programot. Ha azokkal a zenész barátokkal, táncosokkal, akik már kapcsolódtak ehhez, együtt jól érezzük magunkat, akkor ebből az ottlétből áramlik valami pozitív dolog. Ehhez a pozitív kisugárzáshoz mindig van, aki kapcsolódik – osztotta meg.

Hozzátette: akik maguktól kapcsolódnak, ők azok, akik igazából fogékonyak a népi kultúra átvételére. András célja az, hogy minél többen rájöjjenek arra: nem kell semmi újat kitalálni, hiszen kaptunk a népünktől egy olyan rendszert, egy olyan kultúrát, ami évszázadokon, -ezredeken keresztül csiszolódott, mint a gyémánt, a felesleg lekopott róla, de az érték megmaradt. Szeretné, ha minél többen rájönnének erre, és benne élnének.

Kiss Dóra

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában