Kultúrákat ismer meg az ételeken át a „Világevő” utazóblogger

Szinte minden ország helyi különlegességeit kipróbálta már a magát szenzoros élménykeresőként definiáló Jókuti András. A világ legjobb éttermeit bejáró és azokról részletesen író utazóbloggerrel a múlt héten, Debrecenben rendezett Zamat Fesztiválon beszélgettünk.

A Taste the World – Egy falat világ házigazdájaként megannyi, külföldi hallgatók által készített fogást mustrált végig a fesztiválon. – Fantasztikus ötletnek tartom, hogy bemutathatták, mit is neveznek hazai ételeiknek, ugyanis ez a megismerés egy nagyon bensőséges formája. Ilyenkor két eset lehetséges: gyakran hasonlóságokat találunk az ételeink között, és rájövünk, nincsenek is akkora kulturális különbségek köztünk, vagy nagyon egzotikus, különleges ízeket ismerünk meg, ami szintén pozitív hatással van ránk – mondta Jókuti András, aki szerint a világ körül is egy nagyon erőteljes gasztronómiai fókusszal utazik. Bár néhány ország kivételével szinte mindenhol járt már, igyekszik az igazán gazdag gasztronómiával rendelkező országokat látogatni leggyakrabban.

– Konfliktusövezetek és problémásabb helyzetekben lévő országok még hiányoznak a listámról, de mára elmondhatom, már nincs sok olyan náció, akinél nem vendégeskedtem a világon. Nem vagyok haditudósító, így Irak, Irán kimaradt, de a dél-amerikai részeken is van még bepótolnivalóm (például Ecuador).

„Ez egy tapasztalat, azért megyek és utazok, hogy mindenféle újat tapasztaljak, ami elég gyakran az ízleléssel, szaglással, látással függ össze, szenzoros élménykereső vagyok”

– mondta, hozzátéve, a pandémia áthúzta számításait, de az optimizmusa így is megmaradt. – A legérdekesebb rész az volt, amikor megtudtam, hogy a járvány adott esetben a szaglás és az ízérzékelés elvesztésével jár, amitől nagyon megrémültem. Íz és szag nélkül ugyanis nem okoz élményt az evés. Nem volt egyszerű, de talán annyiban pozitívumot is láttam benne, hogy újra kaland lett az utazás. Túlzottan elkényelmesedtünk: csak beültem az autóba, vettem egy repjegyet, és mentem, úgyis minden nyitva volt. A pandémia alatt azonban állandó kérdéssé vált, hogy a járatomat nem törlik-e, a célországba beengednek-e, ami kalandfaktort okozott.

Fő a nyitottság

A blogger szerint alapvetően a kulturális attitűd az, amin érdemes dolgoznia az itthon élőknek. Úgy álljunk hozzá egy más kultúrához, hogy lehet idegennek tűnik az az étel, amit felszolgálnak, vagy az az öltözet, amiben fogadnak bennünket, de ha az ember eleget utazik, rájön, mi magunk is ugyan­olyan furcsának tűnhetünk. – A gasztronómiában egyszerű példa Mexikó esete: ott a hangyatojásra azt mondanánk, hogy fúj, nem ennénk meg... Miközben ha idejön valaki és meglátja a velős pacalt vagy a csülökpörköltet, hasonlóan vélekedik. Egyiknek sincs igaza, csupán tény, hogy amiben szocializálódunk, azok a furcsa, bizarr dolgok válnak otthonossá.

„Ha sikerül más kultúráknak is adni egy esélyt, akkor hatalmas lehetőséggé válik az evés mint bensőséges kultúrafogyasztás”

– mondta.

Jókuti Andrásnak nincs kedvenc étele, célállomásait tekintve is inkább csak professzionalitás szerint tud rangsorolni. – Tanulni- és kóstolnivaló alapján is Japán számít a legkedvesebb desztinációmnak. Az ételek közül is talán egy remek japán szusi áll hozzám legközelebb, illetve édesanyám csülkös bablevese. Hiába utazok rengeteget, a magyar ételek iránti szeretetem is megmaradt.

Tud hiányozni a fűszerpaprika íze, de egy debreceni páros is remek választás – hangsúlyozta Jókuti András, aki bár főzni is remekül tud, nem tervez receptkönyvet kiadni, vagy beállni a konyhába, inkább a munkamegosztás híve. – Ha nincs áram, villanyszerelőt hívok, ha füvet kell nyírni, kertészt. Nem vagyok ügyetlen szakács, elég jól főzök, akár fuzionálva is – amit kifejezetten szeretek –, de a szakácsok munkája egy fantasztikus mesterség, már-már művészet, így szeretem vendégként megtisztelni őket – összegezte.

PSZ

Brazil csemegét is próbálhattak

A Taste the World keretein belül brazil diákok is képviseltették magukat a standoknál a múlt héten a debreceni Zamat Fesztiválon. Lucas két éve tanul földrajzot a Debreceni Egyetemen. A Zamat Fesztiválon először vett részt, barátaival együtt, és szerették volna bemutatni hazai specialitásaikat. – Az egyik étel, amit készítettünk a coxinha, ami otthon egy rendkívül népszerű fogás csirkehúsból. A húst könnycseppre emlékeztető tésztába töltöttük, és kisütve zsemlemorzsában forgattuk meg.

A második fogásunk a pastel, ami egy sajttal-sonkával, hússal vagy egyéb alapanyagokkal tetszőlegesen töltött péksütemény. A desszertünk pedig egy igazi kedvenc, a brigadeiro, ami sűrített tejből és kakaóból készült, mondhatni egyfajta csokoládélabda, melyet hidegen formáztunk, és az elkészült golyót csokireszelékbe forgattuk.

Borítókép: Minden külföldi standot részletesen megvizsgált a világevő