Közösségépítés, nemzetköziség, fenntarthatóság – ez kell Debrecen kulturális életéhez

A Főnix Rendezvényszervező Kft. Kelet-Magyarország legnagyobb rendezvényszervező cége, feladata több mint tizenkét éve Debrecen nagyrendezvényeinek szervezése mellett a Kölcsey Központ programjainak szervezése, valamint az Apolló mozi üzemeltetése. A társaság éléről leköszönő Bódor Edit helyét nemrég vette át Mészáros Réka közgazdász, kulturális menedzser. A szakembert a napokban többek között arról is kérdeztük, hogy Debrecen új kulturális koncepciójához illeszkedve milyen újdonságokra, változásokra számíthatnak a debreceniek.

Milyen szakmai tapasztalattal és elképzelésekkel érkezett a Főnix Rendezvényszervező élére?

Budapesten, a Corvinus Egyetemen kezdtem nemzetközi elemzőként. Nagyon szerettem ezt a területet, az intézményből gyakornoki lehetőséggel Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe is eljutottam. Szakmailag mindenképp meghatározó volt a nemzetközi kitekintés, mégis úgy éreztem, hogy gazdasági irányban is fejlődnöm kell ahhoz, hogy több szempontból is vizsgálhassam majd az intézményeket, ezért a mesterszakot már a közgazdálkodás és közpolitika szakon végeztem el. Ezek a tanulmányok és tapasztalatok később összeértek, de a nagy szerelem az életemben mindig a kultúra volt, már az egyetem mellett is folyamatosan kultúrmenedzsmenttel foglalkoztam.

Az igazi „megérkezés” végül Debrecenben ért, mivel itt, ezzel a pozícióval az eddig kialakult tudástáram egészét tudom kamatoztatni.

A tervek szerint miben változik a Főnix Rendezvényszervező Kft. tevékenysége?

Mivel hosszú távú koncepcióról van szó, nehéz már az elején akciótervekről beszélni, mert sok mindent a kulturális szereplők közös munkája befolyásol majd. A várossal együtt az elkövetkezendő öt-tíz évre felvázoltuk azokat a feladatokat, melyek között megoldandó kihívások, és fontos célterületek is szerepelnek. Az viszont már körvonalazódott, hogy nem az intézmények fölé helyezkedő hierarchikus szervezet, hanem az együttműködés színterének megteremtője lesz a Főnix Rendezvényszervező Kft. A Debreceni Őszi Fesztivállal kapcsolatban például már idén el tudtuk érni, hogy az intézményvezetők egy asztalhoz üljenek, egyeztessék a számukra legfontosabb programokat, amiket végül közös honlapon tudtunk összesíteni. Az, hogy az egymástól teljesen függetlenül létrejött őszi programokat egy helyen tudjuk kommunikálni, előkészítette azt a fontos tervünket, hogy legyen egy mindenki számára elérhető városi programnaptár és applikáció. Organikus fejlesztést és szerveződést képzeltünk el, amiben már most, az első lépésekkel megvalósul a kulturális intézmények együttműködése. Később, a Visit Debrecen beolvadásával az lesz a cél, hogy a turisztikai kommunikációban is hangsúlyosabban szerepeljen a programkínálat.

A belföldi turizmusnak már most meghatározó eleme a Virágkarnevál, de úgy gondolom, hogy több rendezvényünk is megérett arra, hogy országos szinten is népszerű legyen.

Ezt követi majd a város kulturális programjainak nemzetköziesítése. Fontosnak tartom, hogy azt a rengetek munkahelyet, ami a jövőben Debrecenben jön létre, képzett, sok nyelven beszélő, gazdag kulturális háttérrel rendelkező szakemberek töltsék be. Ebben a kultúrának fontos szerepet kell vállalnia.

Ha a programelemekről beszélünk, mennyire fajsúlyos a helyi értékek és a nemzetköziség kérdése?

Kiemelkedően fontos a debreceniség, ugyanis ezekből az értékekből kell táplálkoznunk és továbblépnünk. Amit sarkalatosnak érzek és az első feladataink között szerepel, az a kulturális programszervezés összekoordinálása. Fantasztikus programokkal van tele a város, viszont a kulturális intézmények együttműködését még elő lehet segíteni azzal, hogy a programszervezés strukturáltabb legyen, például nemrég érkeztem a városba, de még kulturális szakemberként is nehézséget okoz, hogy az adott napon megtaláljam a megfelelő kulturális programokat a városban. Debrecenben nem az értékek és az érdekességek hiányoznak, hanem a láthatóság, mivel gyakran a hírük nem jut el a régión túlra.

A XXI. századnak ebben a szakaszában már elkerülhetetlen a fenntarthatóság kérdésével foglalkozni. Milyen megoldásokon gondolkodik?

Ezen a területen is igaz, hogy elsősorban nem megváltoztatásra, hanem újításra van szükség. A Virágkarnevál esetén például tökéletes továbblépési pont lenne évről évre egy kicsivel fenntarthatóbbá tenni a rendezvényt, illetve a virágkocsikat. Gyökeres élővirágok felhasználásával például azt is el tudjuk érni, hogy a karnevál után a város különböző részeit díszítsék.

Mennyire határozza meg az átalakítás koncepcióját, hogy Debrecen egyetemváros?

Égetően fontos a külföldi diákok bevonása a rendezvényekbe. Debrecennek befogadó városként kimondottan fontos, hogy az itt tanuló külföldi diákokat integráljuk. Az egyetemi diákszervezetek mellett a Campus nagyon jól működik ebből a szempontból, de a városi nagyrendezvényeknek is meg kell őket szólítaniuk.

A kétnyelvű kommunikáció még nem alakult ki teljesen az intézményekben, a jövőben ebben kell fejlődnünk, valamint szeretnék külföldi gyakornokokat foglalkoztatni a Főnixnél, mivel gondolom, hogy az igényfelmérésüknél az a leghitelesebb, ha ők maguk térképezik fel és osztják meg javaslataikat, észrevételeiket.

Szintén körvonalazódó tervünk, hogy a kétoldalú kommunikáció elősegítésére kisebb nemzetiségi fesztiválokat is szervezünk.

Mit érzékelhetnek majd a belvároson kívül élők, hogyan fognak kezet a városrészi szinten az intézmények?

Fel kell ismernünk, hogy nem vagyunk egymás vetélytársai, mivel ugyanazt a kultúrafogyasztó célközönséget szólítjuk meg. Éppen azért, mert Debrecen nagyváros ugyan, de nem több millió lakosú, együttműködve sokkal erősebbek vagyunk, mint egymással konkurálva. Fel tudjuk vázolni a kulturális programtervezésnek azt az ívét, amin mindenkinek helye van, sőt, akár a kisebb közösség is keresztkommunikációval, közös programokkal egymást tudják erősíteni. A profiltisztítás lényege éppen az lesz, hogy minden tevékenység megmarad a városban, csak másfajta együttműködésben.

Miért lehet sikeres a lakótelepek játszótereihez hasonlóan házhoz vinni a programokat?

Elsősorban a Covid világított rá arra, hogy a bezártság után nehezebben mozdulnak meg az emberek. Bár még a veszélyhelyzet fennáll, már jelentek meg tanulmányok arról, hogy a szociális viselkedési mintáinkat hogyan változtatták meg az elmúlt másfél év történései, és vannak olyan előrejelzések, melyek szerint nehezebben lesznek mobilizálhatóak az emberek. Nekünk is lépnünk kell abban, hogy házhoz vigyük a kultúrát, ha tehetjük, és ha van rá igény. Nagyszerű kezdeményezés volt például Debrecenben, amikor a panelközösségeknek a közterületen játszottak a Csokonai Színház művészei, de kisebb koncerteket, kertmozi-vetítéseket is el tudok képzelni, mivel ezeknek a kezdeményezéseknek közösségépítő erejük van, ami az együtt lakók között harmóniát teremt.

Kerülnek új szereplők a Főnix Rendezvényszervező forgatókönyvébe?

Felvettem a kapcsolatot a szolgáltató szektorban tevékenykedő debreceni intézményekkel, a kultúrcsinálás objektív mértékei mellett ugyanis arra is kell figyelnünk, hogy mik az itt élők igényei.

Néha a más szektorban dolgozók rálátása a fontosabb, elsősorban azért, hogy elkerüljük a saját csőlátásunkat.

Nagyon hasznos tippeket és visszajelzéseket kaptam például arról, hogy mit látnának szívesen, vagy mit éreznek problémának a debreceniek.

Milyen válaszokat kapott?

Az egyik neuralgikus pont, hogy a Nagyerdőt és a belvárost érinti a legtöbb eseményünk, ezek a nagyobb programoknak, köztük a Virágkarneválnak ideális helyszínei. Ezeken kívül szeretnénk kitekintő jellegű, kisebb rendezvényeket a város több pontján, ami a centrumtól távolabb eső városrészek lakóinak is lehetőséget nyújtana arra, hogy hogy közösségi, szórakoztató tevékenységnek lehessenek részesei. Szerencsére egyre népszerűbb Debrecenben a vendéglátóhelyekbe kihelyezett irodalmi estek, disputák világa, ami nagyon érdekes szelete a kulturális kínálatnak. A Nagyerdő országos szinten is pótolhatatlan, számtalan Bor-és Jazznapokon vettem már részt, és mindig azt tapasztaltam: a helyszín, ami ott fogadott, a legjobbak közé emelte a zenei találkozót.

A Virágkarnevált viszont elképzelhetőnek tartom úgy is, hogy egy-egy kompozíciót a közösségek a saját városrészeikben, például a Tócóskertben készítsenek el, ez a közösségépítés szempontjából is fontos lenne.

Annak lehetőségét is vizsgáljuk, hogy milyen mértékben mobilizálhatóak az emberek, mennyire szeretnék ezt a saját mikrokörnyezetükben viszontlátni, illetve milyen lehetőségeink vannak arra, hogy a város minden pontját elérje a kulturális terjeszkedés.

Szakál Adrienn