„A hazám az anyanyelvem, és fordítva”

A lelki gazdagságom alappillére a magyar nyelv – jelentette ki Kubik Anna. A színházba járók, hangoskönyveket hallgatók, film­kedvelők tudják, hogy milyen színes a feladatpaletta, amelyen a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő hangját hallathatja, mi pedig élvezhetjük, ahogyan az anyanyelvét használja. 

Sok más film között például a The Walking Dead sorozat Carol Peletier nevű karaktere szájába is ő adja a magyar mondatokat. Lapunknak mesélt ennek nehézségeiről. A sorozatokat és a Walt Disney-filmeket annyira óvják, hogy még a szinkronszínészek számára sem vetítik le a megjelenésre kitűzött dátumnál korábban. A művész az elmondandó szöveget így csak a felvétel napján kapja meg, és a filmet nem látja előre. Jó esetben megmutatják a figurát egy rövid összefüggő párbeszédben, és a szinkronrendező elmondja nagy vonalakban a történetet. A felvételkor esetenként feliratokkal keresztbe húzzák a képet, a hang adhat némi kapaszkodót. – Nagyon erősen kell figyelni a hangsúlyokra és az arc jeleire, ha látunk belőle valamennyit. Érdekes módon van rá egy nem tudom, hányadik érzékem. Szeretek a figurák bőrébe bújni – mondta. 

Káromkodást, istenkáromlást nem hajlandó kimondani, ezt már a felkéréskor tisztázza. De arra is volt már példa, hogy a rendezővel egyeztetve olyasmit mondott, ami elviselhetőbb a fülnek, léleknek, mint ami a papírra volt írva. 

Kikopnak a jelzők 

A művész számos elismerése között kiérdemelte a Kazinczy-­díjat is, amelyet azoknak ítélnek, akik példamutatóan szép nyelvhasználatukkal sokat tesznek a magyar nyelv ápolásáért. 

– Ez az a díj, amire soha nem érezheti magát senki érdemesnek. Nincs olyan, hogy most itt megállhatok, mert én már nagyon szépen beszélek. Naponta figyelnünk kell erre, sőt előadóművész esetében rutinnak kell lennie. Hajlamosak vagyunk arra, hogy slamposan beszéljünk, ne artikuláljunk. Számtalan hibát követhetünk el lustaságból, renyheségből. Természetes, hogy mindig változik a nyelv, de van, amit nem szabadna beengednünk. Bizonyos reklámokban hallom, hogy egy mondat fele angolul van, a másik fele magyarul. Rettenetesnek találom, hogy az oly árnyalt „kincsesládánkat”, a magyar nyelvet lecseréljük feleannyira sem gazdag nyelvre. Nem kedves a fülemnek, hogy elszürkül, ellaposodik a hanglejtésünk, monotonná tesszük mondandónkat. Nem tetszik az állandó kicsinyítőképzés, gügyögés, a lerövidítés, ami az SMS-nyelv következménye. Sok merényletet lehet elkövetni a nyelv ellen. Szegényebbé teszi a jelzők kikopása is. Épp azért szeretjük Aranyt, mert rengeteg szót használt – sorolta. Az említett költő alkotásai mellett Ady Endre művei a legkedvesebbek számára. Az ő tollából származik a Jóság síró vágya című mű, amelynek részletére Kubik Anna fiatal kora óta pályája és élete sorvezetőjeként tekint: „Még az álmokat se hazudni, / Mégis víg hitet adni másnak, / Kísérő sirást a sirásnak”. 

Ebben vagyok otthon 

A művész a sajátja után az oroszt beszélné szívesen anyanyelvi szinten. Úgy nyilatkozott: – Amióta nem kötelező tanulni, azóta nagyon tetszik dallamossága és lágysága, elolvadok tőle. Minden nyelv másért érdekes, tetszik az olaszok gyorsasága, pergő beszéde, és a spanyoloké is. 

Kölcsey Ferenc szavait idézte zárásképp: haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog. Hangsúlyozta: – Így érzem én is. A hazám az anyanyelvem, és fordítva. Hozzám tartozik, ebben vagyok otthon, ez ad identitást. Szépséges a magyar nyelv. Büszke vagyok arra, hogy birtokolhatom, beszélhetem. 

HaBe