Bűbájos Debrecen – Legendák és misztikumok a cívisvárosban

A City-Legends.com által évek óta rendszeresen szervezett Alföldi „Szellemes” Városjárás Deluxe változatára látogattunk Szent György napjának előestéjén, szombaton. Kísértetek nyomában járva, a misztikum ködén keresztül a mágia fényével igyekeztünk garabonciások, boszorkányok és szabadkőművesek titkait kiolvasni. A humorral és békanyelvvel fűszerezett, gondos kutatómunkával kikavart délutáni várostörténeti sétán Horog Máté kísért végig bennünket. És persze néhány kósza szellem. 

Hű debreceni módjára a Kistemplom előtt találkoztunk túravezetőnkkel, aki már az elején biztosította a közönséget: játékosan könnyed múltidéző sétánk során olyan bűvészmutatványokban is részünk lesz, amelyek legközelebb talán csak Las Vegasban láthatóak.

– Debrecent ritkán kapcsolják össze a misztikummal és az ezotériával, annak ellenére, hogy a népi hiedelemvilága a városnak rendkívül sokszínű. Nem véletlenül kötődik ide Hatvani István, a „magyar Faust” is. A professzor a természettudományok mellett bűvészkedésre adta fejét, így terjedt el, hogy eladta lelkét az ördögnek. A mágikus tudásra a világszerte suttogott bűvös könyv megszerzésével tett szert – mesélte Horog Máté. Kísérőnk felelevenítette, hogy a debreceni professzor nagypéntek viharos éjszakáján a Cegléd utcai temető keresztútján hétszer megdobbantotta lábával a földet, mire a holtak egy óriási kígyó képében előbújtak. Hatvaninak három teljesíthetetlen kérést kellett kívánnia, hogy uralmat nyerjen a könyv felett.

A professzor azt kérte, hogy hozzák el neki egy idei bagoly tavalyi tojását, a világon található összes szőrszálat vágják négyfelé, valamint gyűjtsék össze Ciceró halála után írt műveit. Mivel a holt lelkek mindezt képtelenek voltak teljesíteni, ezért sikongatva szétszéledtek, így a tudós birtokába került az ördögi tudás kötete.

A Révész téri bűvész

Mit ad a szerencse, kísérőnk titokzatos bőröndjében lapult egy antikváriumból szerzett példánya a bűvös könyvnek. Felolvasta belőle, hogyan tudjuk a főtt varjútojást úgy megbűvölni, hogy veres, fekete és fehér legyen, csillapítva szomjúságunkat, szegénységünket és magányunkat. Ahogy azt is megtudtuk, hogy ha Szent György napján baltával levágjuk egy fehér kígyó fejét, és szájába borsót ültetünk, annak harmadnapra kikelt virága minden nyavalyára orvosságot kínál. 

A szellemek végül megunhatták, hogy a Révész tér a titkos tudástól zeng, így a Horog Máté kezében tartott könyv lapjai hirtelen lángra kaptak. Előadónk úgy érezte, jobb lesz továbbállni. Miután a jelzőlámpa fényét zölddé változtatta, az időben visszafelé megindultunk a mai Kossuth tér irányába. 

Szabados éjszakák

Következő állomásunkon az Aranybika impozáns épülete előtt kísérőnk megidézte az évszázadokkal ezelőtti orfeumi világok színterét. A régi időkben a Debrecen főterén magasodó szálloda mellett a Megyeháza helyén lévő Fehérló Szálló látta vendégül a mulatozni vágyókat. A 19. századi városiasodással színes és szagos élet zajlott városszerte. A korabeli magaskultúrával a színházban találkozhattak a debreceniek, a könnyedebb szórakozást az orfeumi előadások, varietéestek képviselték, komédiások és csepűrágók közreműködésével. A diákok – többek közt Ady Endre – az akkori ikonikus diákkocsmában, a Kispipában múlatták az időt. A Kossuth szálloda pedig idővel olyannyira kétes lokállá alakult, hogy kiérdemelték a város tisztességes polgárainak tiltakozását.

Az éjjel-nappali Royal Kávéházban zajlott igazán a feslett élet, a Simonffy utcai New York Kávéházban pedig a hamiskártyások csalták ki az utazók zsebéből az ezüstöt. 

A cívisvárosnak női zenekara is volt, ami azért kuriózum, mert akkoriban a szebbik nem tagjai esetleg csupán pultosnak állhattak. Habár több feljelentés is történt, amiért a nők nem csak tálcán szolgálták ki az úriembereket. De gyakoriak voltak a verekedések, és a kések is előkerültek az éjszakában. E tekintetben az 1920-as évektől vált nagyvárossá Debrecen. Néhány nagyobb gyilkossági ügybe a debreceni spiritiszta szeánszkört is bevonták. A korabeli sajtóban divatos volt a véres helyszínt fényképpel megörökíteni, és szemléletesen, részletesen írásba foglalni a szörnyűséget. Az újságírók azzal védekeztek, hogy azokat a bűnjeleket, amik a rendőrség figyelmét elkerülik, a nép talán majd feltárja – tudtuk meg Horog Mátétól.

Hozzátette, hogy a legnagyobb magyar bűvész, Rodolfo is gyakran látogatott Debrecenbe, majd az állomás záró akkordjaként egy szabadulómutatvánnyal kápráztatta el a közönséget, a szintén méltán híres magyar származású illuzionista, Harry Houdini tiszteletére.

Garabonciások és boszorkányok

A Csokonai Vitéz Mihály szülőháza helyén álló Hatvan utcai épület előtt állva Horog Máté felelevenítette, Csokonairól és Petőfi Sándorról is úgy tartotta a hagyomány, hogy garabonciás diákok voltak.

A népi hiedelem szerint ezek a szertelen szerzetek forgószélen jártak, vihart keltettek, állatok nyelvén beszéltek. A rongyos ruhákban járó ifjak ismerték az elrejtett kincs pontos helyét, azonban amennyiben elárulták volna, örökre megnémulnak. 

Csokonaival kapcsolatban fennmaradtak olyan babonák, miszerint Hajdúhadház környékén fekete bika képében viaskodott. Arról pedig még kevesebben tudnak, hogy bizony jövendölései is voltak. Pontosabban feltehetőleg a hitelesség fokozásának érdekében egyesek mindössze a nevéhez kötötték ezeket a meglátásokat. Mindenesetre úgy tartják, hogy jósolt nagy égi háborút, sok gyümölcsöt és beteget, antikrisztust, földindulást és sáskát, majd még egy antikrisztust. A 19. század végi látomásai szerint az egész bolygó füstben áll, leesnek a csillagok és a Hold, a holtak is feltámadnak, és vége lesz a világnak. Egy jóslata mégis valóra vált:

azt mondta, százhúsz év múlva még kutya se szeretne lenni, mert még arra is adót vetnek ki.

Ördöggel cimborálók

A Kápolnási utcai állomásunknál idegenvezetőnk feltárta, Szent György éjszakája a magyar hiedelmek szerint a rontások és azok elhárításának éjjele volt. Ilyenkor lehetett például a teheneket sikeresen megátkozni, hogy ne adjanak tejet. A cívisváros elöljáróit, templomba járó polgárait igencsak foglalkoztatta a bűbájosok világa. A 16. században Méliusz Juhász Péter írásaiban strigákat, succubusokat és egyéb ördögi szeretőket említett. Diószegi K. István György-napi prédikációjában említette a halottlátókat, boszorkányokat, bűbájos bájolókat és szemfényvesztőket. Egy párizsi író pedig arról beszél könyvében, hogy „egy hajdú városban vámpír epidémia ütötte fel a fejét”. 

Babonásságuk ellenére a debreceniek racionálisan álltak a boszorkány kérdéséhez. Nem hittek abban, hogy képesek átváltozni. Sokkal inkább azzal vádolták az öreg vajákos asszonyokat, hogy félrekezelik a betegeiket. Ennek ellenére biztos, ami biztos alapon az 1599-es első debreceni boszorkánypert követően körülbelül száz vádlott nőből több mint húszat elégettek, még többet pedig lefejeztek.

Szabadkőművesek Debrecenben 

A garabonciásokhoz hasonlóan a szabadkőművesek megítélése is meglehetősen vegyes. Valahol elismerően írnak róluk, valahol pedig összeesküvésekkel és világuralmi törekvésekkel társítják nevüket. Ennek eldöntését Horog Máté sem tűzte ki feladatul, így csupán a tényekre hagyatkozva történetük megismeréséig merültünk el titokzatos világukban. 

Annyi biztos, hogy már a 18. században alakultak hazánkban páholyok, Kazinczy is egyike volt az ismert szabadkőműveseknek. A 19. századi polgárosodás során egyre inkább elérték a különböző irányzatok a cívisvárost is. A Debrecenben 1875-ben alakult Haladás páholy eleinte a Csokonai színházzal szemben található Angol Királynő Szállodában tartott szombatonként gyűléseket. Idővel nagyobb helyiségre volt szükségük, így a Simonffy utca 1/C alatt található épület első emeletére költöztek. A Hal köz felől a mai napig látható a szabadkőműves szimbólum az épületen. A páholy legismertebb tagja és egyben főmestere dr. Kenézy Gyula volt. 

Abban az időben a szabadkőműves páholyok törekvésük szempontjából két részre oszlottak: bizonyos társaságok a belső nemesedés elérését célozták, míg mások a radikálisabb társadalmi változások mellett álltak ki. A konzervatívabb tagok nem akartak beleszólni a világ dolgaiba, ezért egy idő után kiléptek a páholyból, és Kőrösi Csoma Sándor néven új társaságot alapítottak. 

Az 1920-as években rendszerellenes cselekedetekkel vádolták meg a szabadkőműveseket, és betiltották a rendet.

Amint egy korai feljegyzésben olvasható: „kiirtani az iskolákból a vallás tanítását, szabad szerelmet hirdetve mérgezni a nemzetet, csúfondárosan nevetségessé tenni mindent, ami magyar, (…) nemzetiségeket egymás ellen halálos viadalra uszítani. Ezt nevezték ők haladásnak”.

Mindez felvezetése volt a finálénak: a kültéri helyszínek után egy félhomályos borozó pincéjében tartott játékos szeánsz során még az asztalt is sikerült megtáncoltatnia illuzionistánknak. Természetesen, mint minden tisztességes titkos találkozónak, az itt történteknek is a feledés homályába kell merülniük.

Hajnal László