Újra felcsendültek a legendás debreceni Color együttes slágerei

Szívbemarkoló-felemelő pillanatok részesei lehettek, akik a kései időpont ellenére elzarándokoltak az egykori Color együttes tagjainak estjére kedden, a debreceni Kölcsey Központba. A Féltelek című örökzöldet is jegyző csapat egyebek mellett arról híres, hogy hazánk első vidéki zenekaraként készíthetett nagylemezt – nem érdemtelenül.

A cívisvárosban zajló reumatológiai konferencia kísérőprogramjaként megrendezett műsor zenei részében B. Tóth László beszélgetett a legendás debreceni együttes billentyűsével, Bokor Gyulával és testvérével, a dobos Bokor Attilával, valamint Felkai Miklós gitárossal, akik évtizedekkel ezelőtt hagytak fel a közös zenéléssel, ám a művük és a hatásuk ma is eleven. Az Amerikából hazalátogatott dr. Bokor Gyula elmondta, hogy amikor anno kiköltözött az USÁ-ba, mindent elölről kellett kezdenie. Debrecen régen is és ma is nagyon sokat jelent neki, s ők akkor lehettek sikeresek itthon, amikor vidékről felkerülni még nagyon nehéz volt. Azt vallja, hogy a vidéki emberek akarata, kitartása nagyon sok nagy csodára képes. Ő például a Harvard Egyetem professzora lett.

Megrázta őket a testvérük halála

Bokor Attila 11 éves volt, amikor a két testvérével elkezdtek zenélni. Sárándon éltek, s a szüleik nagyon támogatták az együttesüket, amellyel Bokor néven járták a falvakat. A Colorból ő távozott (disszidált) elsőként külföldre. Párizsban szerepelt Jean-Luc Godard filmjében, a Passion-ban, majd Amerikában filmművészetet tanult. Akkor már rég tudta, hogy képtelen lenne annyit magolni, mint az orvosnak tanult fivérei. Los Angelesben végzett producerként, később pedig, amikor hazatért, a Duna Tévében is dolgozott. Úgy tapasztalta, hogy Amerikában minden egy daráló, jó, ha az embernek a munkája a hobbija is, ezzel szemben itthon ez lazább, és sokkal kreatívabbak a magyarok.

A show-businessről úgy vélekedett, hogy a színpad megmérgezi az embert. Ez azt jelenti, hogy a pódiumra kiálló művészek újra és újra át akarják élni azt a hatalmas szeretetet, amelyet a közönségtől kapnak. Mindemellett Bokor Attila is megvallotta, hogy nagyon megviselte a testvérük, Tibor 2021 decemberi halála.

Felkai Miklós ugyanakkor felidézte azt is, hogy fiatalként a debreceni Péterfia utcai zeneiskolában ismerte meg Bokor Gyulát. 1975-ben hivatalosan is pesti zenész lett, amikor bevették az Apostol együttesbe. Barátja, Gyula 1978-ban szólt neki, hogy jöjjön gitározni a Colorba, ám mielőtt igent mondott, megleste a csapatot a szabadtéri színpadon, ahol a Generállal volt koncertjük. A Color második albumát, az Új színeket már együtt készítették.

Ha itthon maradtak volna...

Ezekhez kapcsolódva Bokor Attila hangsúlyozta: örül, hogy itt született, azt játszhattak, amit akartak, nem kellett annyira a slágerekre hajtaniuk, mint például a pestieknek. Felkai Miklóssal féltestvéri állapotban voltak, annyira hamar és nagyon közel kerültek egymáshoz. Elfogadták a másikat, és az új gitáros is motiválta őket. A dobos a keddi esten bejelentette azt is, hogy a nézőtéren foglalt helyet a korábbi csellistájuk, Pólya László, valamint az első lemezük szövegírója, Gulyás Péter Pál is.

B. Tóth László azon kérdésére, hogy mi történhetett volna, ha nem disszidálnak, és itthon maradnak, Bokor Attila úgy vélekedett, hogy akkor voltak a legjobb passzban, csinálhattak volna legalább 15 nagylemezt, plusz mindenkinek szólóalbumot. De nem így történt, ennek ellenére a zene ma is meghatározó, mindennapi része az életüknek. Közülük Felkai Miklós a legaktívabb, ő a kedd esti műsorban, a Kölcseyben is fellépett a Fantomasz nevű zenekarával, és stílszerűen főként Color-dalokat játszottak.

Szem nem maradt szárazon

A Nagytermet megtöltő publikumnak ugyanakkor Bokor Gyulát se kellett nélkülöznie. A Triász és az Irigy Hónaljmirigy énekesével, Sipos Péterrel előadták a Color több meghatározó slágerét, így hosszú idő után újra felcsendülhetett a Fényes kövek, a Nyár, a Vallomás, az Arról jöttem én és az Elképzelt világ is. Az előadás legcsodásabb, egyszersmind legmegrázóbb részében Bokor Gyula egyedül, szintetizátoros kísérettel elénekelte a testvérük, Tibor emlékére írt szerzeményét, amelyben annak is hangot ad, hogy habár már nem gyógyít a szó, és végtelenül szomorú, mégis büszkén gondol rá, a drága testvérre. A teremben ekkor bizony sokaknak könny szökött a szemébe.

A kivetítőn megjelent Bokor Tibor sármos arca is, amint az eredeti felvételen a Féltelek című világslágert énekli az összetéveszthetetlen hangján. Aztán az éjszakába nyúló program utolsó részében Felkai Miklósék produkciójához végül csatlakozott Bokor Gyula és Attila is, és így idézték meg közösen az egykori Color együttes és hajdani tagjainak feledhetetlen szellemét – amely az 1980-as évek óta öregbíti Debrecen jó hírét is a nagyvilágban.

Vass Attila