Thuróczy Szabolcs elkísérte Debrecenbe a nyár egyik kedvenc hazai vígjátékát

Szabadon választott sorsában fuldoklik egy író. Évekkel ezelőtti regénye sikerének fénye kihunyóban, az utolsó csillámlások után kap a levegőben: buszok viszik arcát főzős műsor szereplőjeként, még egy szelfi erejéig megismerik az étteremben és ha megszólítják, foglalkozása után tapasztják az „úr” kiemelő szót, miközben közös költséget követelő végrehajtók és alkalmi rajongók adják egymásnak a kilincset lakásában. Kiadójától tíz napnyi utolsó esélyt kap, hogy új szellemi termékkel álljon elő. A múzsa nem érkezik meg napokon át, ám egy nagy piros bőröndben begurul hozzá a sosem látott hatéves gyereke. Éppen tíz napra.

Ilyen az élet

A Thuróczy Szabolcs alakította főszereplőnek végül valóban fontos lesz a fia, szintet lép emberi mivoltjában és megérzi, hogy a gyermek valódi életté emelheti az üres, céltalan, álszabad létezését. Eddig azonban úgy jutnak el, hogy kimaradnak az amerikai nagymozik – gyakorta kontraproduktív – hatásvadász eszközei. Az anya által írt, atyainak hazudott levelek felmutatásakor például már fennállt a veszélye annak, hogy túl korán rácsúszunk a „meghatottság sínjeire”, de az „író úr” érzelemmentesen egyenes volt a hatéves vitapartnerével és megmondta, hogy nem ő írta. Vagy amikor Samu kijelenti: nem akarja, hogy Barna legyen az apja. Azt a választ kapja: én meg sosem akartam gyereket. Kemény mondatok a gyermekfülnek, de épp ez teszi hitelessé, érdekessé a történetet. Az efféle feszültségeket jó ritmusban váltja a – szintén életszerűségétől erős – humor. (Ehhez persze már az elején el kell fogadnunk, hogy vannak, akik így élnek, mint ez az író.)

A 7. Magyar Filmszüret keddi közönsége is épp ezt emelte ki a vetítést követő közönségtalálkozón. Egyikük azt mondta, a sok nevetést ígérő vígjátékba komoly témát csomagoltak. Thuróczy Szabolcs nemes egyszerűséggel azt reagálta, hogy az élet is ilyen. A nehézségeket elbagatellizáljuk néha és a legmélyebb helyzetekben, a sírás határáról is kilendíthet a humor. Hangsúlyozta, szereti azokat az alkotásokat, amelyek szórakoztatnak, miközben megmarkolásszák a szívet.
Bár Thuróczy Szabolcs egyetlen filmben sem volt még ilyen hosszú ideig a vásznon és hozza a rá jellemző hiteles játékot, mégis alkotótársait – különösen a fiát alakító Pásztor-Várady Mórt – emelte ki e munkában. Való igaz, hogy a legkisebb szerepekben is nagyszerű, ismert művészek (Básti Juli, Elek Ferenc, Kovács Patrícia, Mucsi Zoltán, vagy az egykor a Csokonai Színház társulatát erősítő Sárközi-Nagy Ilona, utcazenészként Szabó Balázs) játszanak, ami sokat ad a végeredményhez, de az egész mozi valójában az apa-fia kettősön múlik. 

Többek között azt is, hogy éjjel fél egykor kellett rögzíteni a film egyik leglényegibb, megbocsátásról szóló részletét a pályaudvar mellett, hiszen akkor nem jár vonat. A főszereplő felidézte, nagyon kellett koncentrálnia, mert ha nem volt elég érdekes a fiú számára, akkor „lefordult róla”. A kedd esti diskurzus egyértelmű konklúziója: aki szülő, annak azért, aki (még) nem, annak azért érdemes megnézni ezt a filmet.

A 7. Magyar Filmszüreten vasárnapig számos hazai alkotást láthatunk még és közönségtalálkozókkal is kecsegtet a program.

HaBe