Nélküle talán most nem lenne Hajdú Táncegyüttes

Mintegy fél évszázadig vezette a Hajdú Táncegyüttest Dr. Kardos László, aki május végén töltötte be 85. születésnapját. A közművelődés és a néptánc kiváló debreceni szakembere nevéhez példaértékű kezdeményezések, kiváló szakírások és emlékezetes koreográfiák is kötődnek. Táncosai nemrég meglepetés ünnepséggel köszöntötték egykori mesterüket.  

Az egyik legnagyobb debreceni néptáncegyüttes egykori vezetője pályáját tanítóként kezdte Debrecen-Nagycserén. – A tanítás mellett körzeti népművelési ügyvezetőként az volt a feladatom, hogy közművelődési eseményeket szervezzek a tanyavilágban élőknek. Időközben elvégeztem a szükséges képzéseket is ezzel kapcsolatban – idézte fel a kezdeteket. 1959-től a Debreceni Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága Művelődési Osztályának népművelési felügyelője lett, ahol már a népművelés minden szakterületével foglalkozott. Egyik korabeli kezdeményezése, a Debreceni Járási Művészeti Hetek programja helyet kapott az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Népművelési ismeretek című tankönyvének példatárában. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar-népművelés szakán végezte, diplomáját 1968-ban kapta meg. 1986-ban doktori fokozatot szerzett A magyarországi néptánc-folklorizmus kérdéseihez című dolgozatával, amelyet a Kossuth Lajos Tudományegyetem 1987-ben kiadványában is megjelentetett. 1965-től a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Művelődési Osztályán dolgozott, ahol többek között a közművelődési intézmények, a hivatásos képzőművészek, az amatőr művészeti mozgalom, és a Megyei Moziüzemi Vállalat tevékenységét gondozta.

– tette hozzá.  

Laci bácsi népművelési pályáját 1988-tól a Kölcsey Művelődési Központ igazgatójaként folytatta, amelynek kezdetben igazgatóhelyettese volt, később címzetes igazgatójaként vonult nyugdíjba. Mindemellett évekig közművelődési szakfelügyelőként dolgozott hazánk keleti régiójában. – Azt ellenőriztük mennyire tartják be az önkormányzatok a közművelődési törvényben foglaltakat. Összesen 58 felügyeletet végeztem el az évek alatt. 

 – fogalmazott.  

Bátyja tanította meg az első néptánclépésekre  

– Először a bátyám csatlakozott az 1940-es évek végén a Debreceni Népi Együtteshez, és hívott később oda engem is. 

– árulta el a néptáncos kezdeteket. Hét év után a Debreceni Népi Együttes akkori vezetői, Dr. Béres András és Dr. Varga Gyula felkérésére asszisztensi feladatokat látott el. 1962-ben elvégezte az akkor lehetséges legmagasabb szintű („A” kategóriás) néptánc oktatói tanfolyamot. Tanárai voltak többek között Martin György, Pesovár Ernő, Pesovár Ferenc, Szentpál Mária, Bodnár Sándor.

– emlékezett vissza.  

Dr. Varga Gyula időközben, 1960-ban átvette az Építők Hajdú Táncegyüttesének művészeti vezetését. Számos új műsor és országos szakmai siker jelezte eredményes munkálkodását. Az együttes működési feltételei azonban egyre inkább romlottak.  – Abban az időben nem sok támogatást kapott a fenntartótól, az Építők Országos Szakszervezetétől az együttes, főleg a fővárosiakat támogatták, ezért Gyuszi bácsi úgy döntött, hogy lemond és engem kért fel utódjának – ismertük meg a Hajdú és Dr. Kardos László közös (siker)történetének kezdetét.  

Alig néhány táncosa volt a Hajdúnak  

Az új művészeti vezető nem kis kihívással került szembe. Nehéz ma már elképzelni, hogy a most többszáz tagot számláló, a keleti országrész néptáncának egyik meghatározó amatőr együttesének az 1960-as évek közepén nem volt összesen húsz táncosa. 8 férfi és 9 női táncos alkotta az együttest. 

– mondta.  

Majd’ fél évszázadig vezette feleségével a Hajdú Táncegyüttest. Munkásságának céljaként azt tekintette, hogy átmentse az eredeti magyar néptáncot a következő generációknak. – Mindig is hittem abban, hogy a jó, tiszta forrásból építkező koreográfiák azok, amik segítik a néptánc megmaradását, hiszen arra jönnek el, s azt nézik meg az emberek. Úgy érzem ezt sikerült megcsinálnunk és továbbadnunk – utalt arra, hogy ma már többszáz táncosa van az együttesnek, amely Laci bácsi visszavonulása óta megőrizte szakmai minőségét. Az évek során olyan táncos vezetőket nevelkedtek a kezei között, mint Tiszai Zsuzsa, Lovas Bálint, Kiss József, Koroknai Katalin vagy Majer Tamás.    

Nélküle lehet nem lenne most saját székháza az együttesnek  

– Úgy gondolom, azok az együttesek, ahol jó, megbízható és következetes a szakmai vezetés, azok maradnak fenn, s viszik a magyar néptánc hírét a nagyvilágban. A szakmai sikerek pedig vonzóak lehetnek azok számára, akik csatlakoznának egy-egy csoporthoz – fogalmazta meg arra a kérdésünkre, hogy a mai modern korban hogyan lehet bevonzani és megtartani ebben a világban a fiatalokat. De kiemelte: egyrészről a sikerek és a sikerélmények lehetősége, másrészről pedig a közösség, a közös munka és a szórakozás is fontos elem. – A zempléni Vágáshutától nem messze van egy parasztházunk. Mikor legutóbb arra jártunk, találkoztunk az egyik hajdús szülővel. 

- mesélte.  

1989-től 2013-ig volt elnöke a Hajdú Táncegyüttesért Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának. Az ő nevéhez fűződik az együttes állandó (jelenlegi) székházának megszerzése, kellő létszámú utánpótlás működési és oktatói kereteinek kialakítása, két főállású művészeti vezető foglalkoztatása feltételeinek megteremtése és a „Járjunk egy szép táncot!”, az Európa-díjjal kitüntetett Debreceni Hajdú Táncegyüttes 60 éve című kiadvány elkészítése Tiszai Zsuzsával közösen.  

Meglátása szerint a magyar néptánc ma is élen jár a művészeti ágak között, amelynek egyik oka, hogy a táncházmozgalom sokakkal megszerettette a néptáncot. A másik pedig a koreográfusképzés, amelynek eredményeként kiváló koreográfiák kerülnek színpadra mind a hivatásos, mind pedig az amatőr együttesek előadásában. – Az én első koreográfiám a marosbogáti legényes volt a Debreceni Népi Együttessel. A táncot még Martin Györgytől tanultam. Egyébként a fő gyűjtési helyem Szatmár megye volt, de kedvelt területem még Kalocsa és sokat foglalkoztam a hajdútánc történetével is, mely utóbbiról tanulmányom is megjelent – osztotta meg személyes tapasztalatait. Elmondta még, koreográfiáiban igyekezett megjeleníteni az embert a színpadon. 

Bekecs Sándor