Debrecen randiruhát húzott, majd elindult a Bor- és Jazznapokra – fotókkal

Akik jártak már a Debreceni Bor- és Jazznapokon, megtapasztalhatták, hogy a Nagyerdőn ezekben a napokban rendre új dimenzió nyílik. Így éreztünk mi is csütörtök délután a randevúra öltöztetett fesztiválterületre. Az első órákban, ahogy a korai érkezők megszokhatták, a zenekari beállás optimista zűrzavara volt hallható csak, udvariasan figyelmeztetve a laikus közönséget, hogy ez még nem a fúziósdzsessz-koncert maga, csak a hangszeres előkészületek hangjai. Nem mintha önmagában nem lenne eléggé romantikus a Békás-tó és környéke, a jazznapokra idén az eddigieknél is hangulatosabbá varázsolták a területet. Az eddig jól bevált, háromszínpados felálláson nem változtattak, de a komfort a függőágyakkal, a legkényelmesebb ülőalkalmatosságokkal újfent szintet lépett.

Úgy tudjuk, nem volt tudatos szervezői ördöngösség benne, épp ezért meglepő örömmel fogadtuk, hogy a nyitóest első felében a színpadokon a magyar költészet is fontos szerepet kapott, először a Folksz zenekar jóvoltából. Magyarország egyik legismertebb ethnojazz-formációja Radnótit és József Attilát is megidézte, mindezt úgy, hogy hatvan percen keresztül változatos hangszerelésben fogtak kezet egymással a zenei műfajok Várnai Dániel gitárossal, Trager Lili énekessel, Bese Csaba basszusgitárossal és Pfeiler Ferenc dobossal a színpadon.

Igazi drágakövek

Az ideit a bőgősök és basszusgitárosok évének jelölték ki a szervezők, ebbe tematikába ugyan nem passzolt, de a nyitóest (gyémánt)koronájaként mindenképpen helytállt Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint koncertje.

Jó néha elfelejteni, hogy vékony, de annál makacsabb határ húzódik a mainstream és a rétegzene között. Ebben a bormámoros feledésben segédkezett az Európa-szerte elismert zenészpáros elementáris produkciója. A közönség, mintha hullócsillagot látott volna, megbabonázva élhette meg az egy szál ének-egy szál gitár mágiáját a színpadon. Így is lehet ezt csinálni: sztenderdek és a jól bejáratott műfaji klisék nélkül. A jóisten egyszer meghallotta a lagzis szintialapot, és vigasztalásképpen ledobta nekünk Harcsa Veronikát hangszernek – nyugtáztuk az előadóművész lenyűgöző hatása alatt.

A világbéke valami olyan lehet, mint a Debreceni Bor-és Jazznapok sötétedés után, ezzel összegeztük a csütörtök estét, melynek folytatásáról – a borospohárba és a szvingdiszkóba is bekacsintva –  később jelentkezünk.