A jelmez új, a szerep a régi

Kezdhetem koptatni. Kezdhetem koptatni a bejárat előtti még távolságtartó idegenséggel fénylő díszburkolatot. Koptatni a még csak szememnek tetsző ívvel a színházterem felé kanyarodó új lépcsőket, a bordó kárpitot, amikor először ülök le a nézőtéren. Kezdődik az áldásos amortizáció, hogy minden szegletét sokszor és sokan bejárva megmutassa, régi főszereplőként új jelmezben is jól játssza a mindennapokon túlemelő kegyelmet. Karaktere állandó, de hangulatai között ott a Kossuth utcára ráfordulók összes érzelme és gondolata, a koptatóké, akik ugyanazt jönnek nézni ide, csak éppen mindig a más unalmát látják színpadra valóan izgalmasnak. Így válhat világosabbá a reflektornál is, hogyan került a falai közé eddig a világ összes gondolata és érzelme, és a feszélyező pompában azért megnyugtat, hogy ott maradtak mind az új jelmez alatt. Kezdhetjük koptatni, mert most kezdődik újabb százvalahány év, a mi színházunk második öregkora.