„Szabó Magda az egyetlen magyar író, akinek töke van”

Két drámát, a Régimódi történetet és a Kiálts, város!-t fogja össze az az új könyv, melyet az író születésnapján, október 5-én, csütörtökön mutattak be a Csokonai Teátrum előcsarnokában.

– Szebben és méltóbban nem emlékezhetnénk meg Szabó Magdáról, minthogy új kötetét mutatjuk be Debrecenben – ezt Puskás István alpolgármester fogalmazta meg köszöntőjében. – A Kiálts, város! szövegei nekünk, debrecenieknek többet jelenthetnek, mint a magyar irodalom- és színháztörténet más alkotásai – mutatott rá. Elmondta, identitásképző írások ezek a szerző által mitizált Debrecenről, mert a városnak nemcsak történelmi tényekre, hanem mítoszokra és mesékre is szüksége van, arra, ahogy Szabó Magda látta a várost. A város tereiben járva többet jelentenek nekünk ezek a szövegek, melyeket több tucat nyelvre fordítottak le eddig, nekünk mégis az a privilégiumunk, hogy ezek a munkáinak az egyszerre mitikus és valós terébe léphetünk, legyen szó a Csokonai Nemzeti Színházról, a Rickl-házról, a Református Kollégiumról vagy a Nagytemplomról. 

Erősítő és szembesítő identitás

A Jaffa Kiadó kommunikációs vezetőjét, Mörk Leonóra író-szerkesztőt és Csikos Sándor Kossuth-díjas színművészt Gyürky Kata kritikus kérdezte. – Ezek a drámák nemcsak Debrecen városáról, hanem Csokonairól is szólnak. A  Kiálts, város! című történelmi drámát Szabó Magda megrendelésre, Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulójára írta, és mutatta be a Csokonai Színház 1973-ban – összegzett bevezetésként Gyürky Kata.

A Szabó Magda-életműsorozatnak ez a negyedik kiadása, melyben az olvasó eddig az Ókút, a Régimódi történet regény formájával és az Az a szép fényes nappal találkozhatott. Mörk Leonóra felidézte, amikor diákként az addig ismeretlen Debrecenbe került, személyesen is megtapasztalhatta, hogy Debrecenben egészen más Szabó Magdát olvasni, mint máshol. A Jaffa Kiadó életműsorozatairól elmondta, hogy az ismert művek mellett igyekeznek olyan különlegességeket is kiadni, mint például Szabó Magda és felmenőinek szakácskönyve, vagy legelső kisregénye, a Csigaház. 

– emelte ki.

Szabó Magda mellett és mögött

Csikos Sándor játszotta és rendezte is Szabó Magda darabjait Debrecenben. A Régimódi történet rendezésekor fontos szempontnak tartotta Debrecen sajátos építkezési formáinak színpadi megjelenítését, a hatalmas kétszárnyú kaput, amit végül a Piac utca 54. szám alatti épületről mintázott. – Szabó Magda nagyon szerette felolvasni a darabjait, mindezt rendkívül érzékletesen tette, majd rendszerint értékelést tartott – természetéhez híven rengeteg iróniával és öngúnnyal. Próbákra nem gyakran járt, néhány főpróbán azonban részt vett, mert nagyon féltette a szövegeit, és mivel rendszerint harcolt is értük, egy idő után már csak abban reménykedtünk, hogy nem veszi észre, ha itt-ott eltűnnek – idézte fel Csikos Sándor. 

Beszélt az író messzehíres bátorságáról is. – A Kádár-rendszer két nagy bűne az ellenforradalmiság és a racionalizmus volt. A szemléletbe egyáltalán nem fért bele, hogy egy nemzetnek saját múltja legyen, történelme vagy irodalma, mert mindent bele kellett gyúrni a nemzetköziségbe. Lettek végül, akik ezt a falat elkezdték lebontani – idézte fel. Szabó Magda így nyúlt Géza fejedelemhez, IV. Bélához vagy Gál Nagy István főbíróhoz, amihez akkor nagy bátorság kellett a 60-as években, többek között a Kígyómarásban. A szigorú cenzúra ellenére egyetlen előadást élhetett meg a darab (Gyürky Kata szerint ezt is csak azért, mert a szovjet szinopszisnak semmi köze nem volt az eredeti üzenethez), majd eltűnt a süllyesztőben. – Az Az a szép, fényes nap bemutatója után Nádasdy Kálmán rendező, a szakma akkori „nagyöregje” azt mondta: „Szabó Magda az egyetlen magyar író, akinek töke van” – idézte fel Csikos Sándor az író férfias bátorságát.