Tízezren siratták a debreceni prímást – fotókkal

Minden sírhely névjegye is a családi legendáriumnak, kiváltképp akkor, amikor a temető néma meghittségéből néhány ismert név felirata zökkenti ki az emlékezőt. A Haon mindenszentek vigasztalóan napsütéses délelőttjén különös múltidézéshez csatlakozott a Debreceni Köztemetőben, ahol Erdei Nóra idegenvezető tárta fel a gyakran csak utcanévként, intézménynévként ismert sírfeliratok mögötti életutakat.

Meghatározó igazgatók

Sétánk első állomása Zoltai Lajos, a város első múzeumigazgatójának borostyántakaró alatt nyugvó sírhelye volt. Az 1861-ben Földesen született helytörténészről többen tudhatják, hogy lelkészként is szolgált, azt viszont már kevesebben, hogy az első múzeum, melynek direktori székében ült, nem a Déri volt, hanem a Hatvan utca egyik impozáns épületében. A múzeumigazgatás másik maradandó alakja az 1885-ben Debrecenben született Ecsedi István volt, a Déri Múzeum élén tevékenykedő, tősgyökeres lokálpatriótáról kevésbé ismert tény, hogy önkéntesként vett részt az első világháborúban.

A múltidézés Kenézy Gyula nyughelyénél folytatódott, nevét kétség kívül minden debreceni ismeri, azt viszont már kevesebben tudhatják, hogy meghatározó klinikai tevékenysége mellett a városban működő Haladás szabadkőműves páholyt is ő vezette 1891-től.

Boldog-boldogtalan kereskedők

Talán sokunk állna szívesen a szolgálatába a Kontsek családnak, melynek emlékét szintén a köztemető egyik sírhelye őrzi. A neves família két férfitagja, Kornél Géza alkotott maradandót a Kossuth utcai fűszerbolt elindításával, kereskedők azonban az üzleti sikereik mellett – a mai divatos fogalommal élve – HR-ben is erősek voltak. 

Sesztináék filmvászonra kívánkozó történetéről már sokat tudhat, aki akár csak felszínesen is tájékozódni kívánt a cívisváros történetével kapcsolatban. Monumentális sírhelyükhöz érkezve mintha hozzánk szólt volna a félbetört fát ábrázoló kompozíció: a vagyon és a jó hírnév megszerzésének öröme, majd a gyermektelenség és a 2. világháborúval járó megaláztatás tragédiája egyaránt átitatja a hatalmas emlékhelyet. Erdei Nórától azt is megtudtuk, hogy a végzetes napon a Sesztina Villában a házaspár kérésére miként vágta fel ereiket a bejárónőjük, aki később önmagával és lányával is végezni akart, sikertelenül.

Vagány nagyjaink

Fazekas Mihály sírjánál a hallgatóság újraértelmezhette a Lúdas Matyi szerzőjének nevét. Amit nemigen tanultunk meg róla irodalomórán, például az, hogy Fazekas tizenhat évesen már katonának állt, harminc évesen nyugdíjba vonult, később pedig ő lett Debrecen első rendőr-főkapitánya. A temetői séta a leghíresebb debreceni cigányprímás, Boka Károly emlékhelye felé vezetett tovább. Úgy tudni, 16 évesen már korának sztárja volt, még Kossuth nótáját is elhúzta, hét gyermeke közül az egyik, Paula Radics Vilmoshoz ment feleségül. A szabadságharc után rongyosan, papucsban kellett zenélnie, később mindenét elvesztette, Boka népszerűségének pedig szomorú, de annál ékesebb bizonyítéka, hogy a temetésén csaknem tízezren vettek részt.

A köztemető több ezer védett sírhelye között elhaladva korszakalkotó irodalmi és hitéleti nagyságainkra, az orvostudományban, a sportban vagy az oktatásban kiemelkedő jelességeinkre egyaránt rátalálhatunk. Itt a túlvilágról nemcsak személyes emlékek, hanem Debrecen történelmét meghatározó, ismert elhunytak maradandó munkássága hagyott megkophatatlan üzenetet a jelennek.