A hortobágyi gólyaelengedésen kiderült: ennél nemzetibb madarunk nem is lehetne – fotókkal, videóval

Madárshow-val egybekötött gólyaelengedést szervezett a Hortobágyi Madárkórház a március 15-ei hosszú hétvégén. A Haon stábja szombaton délelőtt látogatott a helyszínre. Már a kapuban Ragacs, a barátságos sólyom fogadta a vendégeket. Gondozója arra biztatott bennünket, nyugodtan simogassuk meg a madarat, nem fog bántani, mivel az évek alatt hozzászokott az emberek közelségéhez.

A főbejárat előtti téren kíváncsi gyerekek és szülők gyűrűje fogta közre Imre István madarászt. A  Földesi Madársuli alapítója papagájt, baglyot, sólymot és héját is hozott magával. Már az előadások is szórakoztatóak voltak: Jenő, az egyik hímsólyom még udvarolni is kezdett gazdájának. Megtudtuk többek közt, hogy a bagoly rendkívül kényes arra, ha a tollát simogatják, egy-egy ilyen bemutató után alaposan megtisztítja magát a zsíros emberi ujjak érintésétől.

Csak a legbátrabbak nyerhetnek

A héják sem úgy ismerkednek, mint Ady Endre Héja-nász az avaron című versében. A ragadozó madarak esetében a tojó párválasztáskor azt a hímet részesíti előnyben, aki minden nap fog neki egy galambot, megpucolja, és elviszi nászajándékba. 

Az előadást interaktív bemutató követte, a gyerekek és a felnőttek sorfalat álltak, és testközelből nézhették végig a sólyomröptetést. Volt ugyan, akinek az orrát meglegyintette a madár szárnya, de mindenki állta a bátorságpróbát. A legmerészebbek pedig vállukon vagy karjukon is tarthatták a madarat, aki pedig még vakmerőbb volt, betérhetett a gólyareptetőbe, ahol több tucat madár sétálgatott vagy repkedett. A gólya ugyan nem ragadozó madár, a fenyegetést itt az jelentette, hogy „megjelölhetik” a hívatlan látogatókat.

A déli harangszó a nagyröpde melletti kunhalomra szólított minket, ahol dr. Déri János, a Hortobágyi Madárkórház vezetője népi viseletben fogadta a gólyaelengedésre érkezetteket. Hat madár várta az előzetesen jelentkezőket, hogy életük első röptetésének rituáléját végrehajtsák. Végül olyan sok gyermek szeretett volna része lenni az élménynek, hogy kisebb csapatok alakultak, hogy útjukra bocsássák a gólyákat.

Nemzeti érzelmű gólyák a Hortobágyon

Kifejtette, hortobágyi sajátosság, hogy a gólyákat kokárdával eresztik útnak, így választhatnak, hogy rabok legyenek vagy szabadok. Megjegyezte, míg nekünk, magyar embereknek fontos a megemlékezés, ez a madaraknak egyáltalán nem lényeges. Viszont a nemzeti színű szalag nem is akadályozza őket útjukban, és könnyű prédává sem válnak miatta. A gyengén rögzített kokárdák ugyanis az első néhány szárnycsapásnál leesnek, így a gólyát elengedő személy magával is viheti azt emlékként.

Megtudtuk azt is, a március 15-ei időzítés nem véletlen, kiderült, valami különösen hazafias módon a gólyák ütemterve nemzeti ünnepeinkhez is igazodik:

 – mondta az állatorvos.

Alapos kiképzést kapnak a gólyák

Déri János elmondta, előfordul, hogy a gólyák lekésik a vonulást: ha megsérülnek egy rossz landolás, baleset vagy elektromos vezeték miatt, teleltetik őket a szakemberek, és ezek azok a példányok, akiket tavasszal visszaengednek. Már amelyikük képes lesz a repülésre, néhányan ugyanis tartós sérülést szenvednek, és a gólyakert vendégei maradnak.

A többiek a hideg hónapok alatt három kültéri röpdében gyakorolnak a vonulásra, ahol egy továbbképzésen vesznek részt az afrikai út előtt. Felkészítik őket az út közben leselkedő veszélyekre, így az elektromosságra, a vadászatra és a ragadozó madarakra. Például az egyik röpdében két gyengeáramú villanyoszlopon tapasztalják meg, hová nem szabad szállniuk, valamint egy másik gyakorlótéren a – szintén sérült – sasoktól tanulják meg, hogy félteniük kell az életüket és az eleséget. A gólyák a kellemetlen élmény után akár már az első alkalommal megjegyzik, mitől kell óvakodniuk, mindenesetre több hétig is eltart a képzésük.