Évszázadok találkozása Téglás új Tájházában

Szabó Csaba polgármester beszédében elmondta, hogy az épület 2021-ben került az önkormányzat tulajdonába, a kezdetektől az a szándék vezérlete a városvezetést, hogy megmentse a város utolsó néhány polgári-paraszti házának egyikét, és egyben helyet találjon a helytörténeti gyűjtemény bemutatására, hiszen egy műtárgyakkal teli raktárat örököltek 4 évvel ezelőtt. A városvezető szívügyének tekintette és tekinti ma is, a város történelmi múltjának kutatását, a feltárt értékek feldolgozását, bemutatását, megőrzését, és továbbörökítését. Nem volt könnyű ennek a háznak a megmentése: az utolsó órában, sőt annak is az utolsó percében sikerült komoly önkormányzati és helyi vállalkozói összefogással a tájház végső összeomlását megakadályozni, egy helyi vállalkozó anyagárban az alapoktól a tetőig megtette a megmentéshez szükséges munkát, ami néhány helyen gerendacserével, falazással is járt, illetve komplett új tetőfedéssel. Az önkormányzat üzemeltetési munkatársai pedig elvégezték a többi munkát: többek között új, az eredetivel megegyező nyílászárók elkészítése, cseréje, festés, a parketta és a padló felújítása, a műtárgyaknak megfelelő fénytechnika kialakítása, és még hosszasan lehetne sorolni, hiszen az udvart is rendbe kellett tenni, több tucat fát ültettek, nagy filagóriát építettek, és helyet kapott egy jó állapotú takarmány szárító „góré” is az udvaron.

Tasó László országgyűlési képviselő elismeréssel szólt a kisvárosban történt kulturális változásokról, a történelmi múlt kutatásainak eredményeiről, és büszkén vallott a téglási emberek és közösségek tartásáról, öntudatáról, erejéről.

A megnyitón az Ezüstalkony Népdalkör téglási népdalokat énekelt, Szanics Emese népi énekeket adott elő, valamint Regös Sziránszki József Ősi dallamok zenés előadását hallgatta meg a közönség.

Sokan gyűltek össze a megnyitóra

A nagy érdeklődés bizonyította, hogy a kisváros közössége várta a megnyitó napját, családok történetei elevenednek meg a tárlókban és a falakon. Dr. Magyari Márta muzeológustól, a kiállítás kurátorától megtudtuk, hogy a „Mozaikok Téglás múltjából” című néprajzi kiállítás letisztult formában tudományos alaposággal feltárt korabeli életképeket; tárgyakkal, fotókkal, szövegekkel közös kontextusba helyezve. A látogatók felismerhetik a tablókon szüleiket, nagyszüleiket, szomszédjukat, komájukat, vagy testvérüket: ez a kiállítás a régi téglási életről, emberekről szól a téglási embereknek.

A tájházban kapott helyet a honfoglaláskori viselettörténeti kiállítás „Őseinket felhozád…” címmel. A kiállítótér, mint egykori nemezház mutatja be a 10. századi eleink ruházatait, tudatos szín és anyagválasztással, egykori kiegészítők, harci és hétköznapi felszerelések megjelenését, egy következetesen felépített kutatás alapján. Összességében a viseletek legérdekesebb tanulsága a korabeli hadi, társadalmi, nemi és életkori különbségek rendszerének megjelenítése.

Az ünnepnapon nem hiányozhatott a Bek Pál Kertbarátkör és az ő bográcsa sem, amiből az utolsó kanálig elfogyott a slambuc, a városi konyha langallót készített a megnyitóra, az udvaron népi játszóházban és kézműves foglalkozásokon ügyeskedtek a gyerekek: volt nemezelés, gyöngyfűzés, és mézeskalács díszítés. Végül ajándékként mindenki gyönyörű pontfestés technikával készült díszített követ vihetett haza a Téglási Alkotóműhely szorgos kezeinek jóvoltából.