Eddie Horse: a bakeliten nem csak hallani, látni is lehet a zenét

A kilencvenes években, az internet széleskörű elterjedése előtt az volt a divat, hogy a bulikat és a partikat tűzfalakra, oszlopokra ragasztott plakátokon hirdették. Innen tudták az emberek, melyik klubban ki és mikor fog zenélni. Az egyik legismertebb név, amelyik ezeken a plakátokon szerepelt, Eddie Horse volt. Lovas Lajos több neves klubban is fellépett, többek közt a sárándi M47-ben, a hajdúsámsoni Ramszeszben, a debreceni Creamben, valamint rezidens volt a Vagon Music Pubban, a Piac utcán.

Eddie Horse a Haon podcaststúdiójában mesélt a zene szeretetéről, a régi bulikról, illetve arról, manapság melyik hajdúszoboszlói teraszon lehet hallani zenélni. A DJ a legtöbb új generációs lemezlovassal ellentétben nem lépett a költséghatékonyabb útra: a mai napig bakelitlemezekről játszik. Akárcsak a régi nagyok, az örök klasszikusnak számító, legendás MK2-es Technics lemezjátszókat használja, és maga cipeli a lemezestáskát. Szóba jött, milyen költséggel jár a felszerelés karbantartása és az, hogyan szökött az egekbe a lemezek ára, valamint megtudtuk, hogyan lehet beszerezni a ritka példányokat.

Beszélt arról, hogy a bakelitlemez hangzása miben más a digitális zenei fájloktól, illetve arról, hogyan lehet a lemezen szó szerint látni a zenét a barázdákon keresztül. Megvitattuk, mitől másabb a mai elektronikus tánczene a klasszikusoktól, és azt, hogy a húsz évvel ezelőtti house zenék még a mai napig is megállják a helyüket, hiszen egy jó zene időtlen, és senki nem tudja megmondani róla, hogy nem mai darab.

Egy korábbi írásunkban mi is visszaemlékeztünk arra, milyen volt az 1990-es években a debreceni underground zenei élet. Képzeletben bejártuk a legikedveltebb house és technóklubokat, és arról is beszámoltunk, hogyan táncoltunk Eddie Horse bulijain az asztal tetején: