Elképesztő mozdulatok a rúdon: sokkal inkább torna, mint erotikus tánc

A rúdtánc hallatán a mai napig sokaknak a night clubok világából ismert erotikus vonaglás jut eszébe. Tény és való, van ilyen irányzat is, de létezik egy másik, sokkal sportosabb vonal, mely inkább hasonlít a tornához. Kőkemény, akrobatikus elemeket kell teljesíteniük a versenyzőknek a függőleges rúdon.

A debreceni VMR Pole Fitness Studio edzője és versenyzője, Vasilescu Monica Ramóna is részt vett a nemrégiben Budapesten megrendezett Rúdsport Magyar Bajnokságon, melyen a profi kategóriában hihetetlenül magasnak számító, 40,9 ponttal aranyérmet nyert korcsoportjában. Az újdonsült magyar bajnokkal beszélgettünk.

Hogyan lesz valakiből rúdsportoló? Mi az ön története?

Már gyerekkoromban is nagyon tetszett a torna, ám mivel nem adatott meg számomra, hogy profi tornász lehessek, így ezt a módját találtam a kiteljesedésnek. Sokáig vártam, míg ellátogattam az első rúdtáncórára, 33 éves voltam ekkor. Rögtön éreztem, engem a sportos vonal érdekel.

Sportmúlttal nem rendelkeztem, edzőterembe jártam ugyan, de azonkívül semmi. Volt egy olyan ambícióm, hogy miután elkezdtem, rá egy évre szeretnék már versenyen bizonyítani. Belehúztam, mindent megtettem, hogy minél jobb legyek.

„Nem volt egyszerű az út, nehéz az elemeket kivitelezni és kitartani, sokat kell gyakorolni, míg eljutunk odáig, hogy szinte tökéletesen végrehajtsuk a mozdulatokat.”

Aranyéremmel térhetett haza a magyar bajnokságról. Számított erre az eredményre?

A hajlékonyságomon még dolgoznom kell, ezért is nem mertem az elit kategóriában indulni. Igaz, az eredmény, amit elértem, ott ezüstre lett volna elég, azonban emiatt nem szomorkodom, örülök az aranynak, tovább dolgozom, és jövőre már a master 40+-osok között az elitben állok színpadra – bízom benne, a világbajnokságra is kijuthatok. Nem tervezgettem előre, nem gondoltam arra, hogy dobogóra állhatok-e, csak arra törekedtem, hogy kihozzam magamból a maximumot. Én magammal versenyeztem, nem is néztem meg a többiek produkcióját. Az járt a fejemben, hogy tökéletesen mutassam be a négyperces koreográfiámat – bár ahogy mondani szokták, ezt tökéletesen képtelenség megcsinálni. Rengeteg munka van ebben az aranyban, minden körülmények között edzettem, csak a célra koncentráltam. 2015-ben már szerepeltem magyar bajnokságon, ötödik lettem, de akkoriban még a klinikán műtősként dolgoztam, nemegyszer voltam 24 órás ügyeletben, így munka mellett nagyon nehéz volt még az edzéseken is odatenni magam. A mostani helyzet azonban már más volt, a tanítás is fárasztó, de korántsem annyira, hogy ne tudjam normálisan végigcsinálni a felkészülést. Éreztem a rúdon, hogy nem száz, hanem legalább százhúsz százalékot teljesítettem, előzetesen azt gondoltam, jó, ha harminc pont körül kapok, ehhez képest a negyven feletti pontszámom egészen elképesztő. Nem dicsekvésképpen, de volt olyan a mezőnyben, aki nyolc pontot kapott, a második is huszonötöt. Egy ilyen felkészülés mentálisan is rengeteget kivesz az emberből, sok lemondással jár, szerencsés vagyok, mert a párom és a kislányom is nagyon megértő és segítőkész – ők is hozzátettek ahhoz, hogy elérjem a célomat.

Mit szeret jobban, tanítani vagy versenyezni?

Nem tudnék választani, mindkettőben örömömet lelem. Mikor még én is órákat vettem, azt szerettem, ha láttam az edzőn, hogy motivált. Én is ezért képzem magam folyamatosan, elvégeztem az edzői, illetve nemzetközi bírói képzést, követem a trendet, mindig próbálok új dolgokat hozni, emellett pedig a tanítványaim láthatják, hogy magam is versenyzek, és mennyit készülök. Szeretnék egyfajta példakép lenni, hogy belőlem is tudjanak meríteni, ahogy anno én is a mentoromból.

Világszerte egyre közkedveltebb ez a mozgásforma. Mi lehet az oka?

Rengetegen felismerték már, hogy ez az egyik legkeményebb sportág, és emellett pedig szórakoztató is. Kell hozzá egyebek mellett erő, bátorság, hajlékonyság is. Nem olyan egyszerű a rúdon akrobatikus elemeket végrehajtani, mint ahogy tűnhet. Ezek mellett pedig sok-sok pozitívumot sorolhatnék még, de igazán csak akkor jön rá az ember, ha látta és kipróbálta. Azt tapasztalom, hogy szerencsére egyre jobban elismernek minket. Azon munkálkodunk, hogy bekerüljön az olimpiai sportágak közé, aminek lenne létjogosultsága.

Mennyire sérülésveszélyes ez a sportág?

Van benne kockázat, alaposan be kell melegíteni, de még így sem zárható ki minden veszély. Fájdalmas is tud lenni, pláne az elején, de hozzá lehet szokni. Muszáj óvatosnak lenni, pláne a rúd tetején, mert csúszik a bőrünk, és könnyedén leeshetünk. Egy rossz mozdulat, és kész a baj, ez azonban szinte minden mozgásformánál előfordulhat.

Ha van egy kis szabadideje, hogyan kapcsol ki?

Jelenleg szinte meg sem állok, nincs lehetőségem túl sok pihenésre. Ha tehetem, a családommal töltöm az időt, nem szeretném elhanyagolni őket. Az élet minden területén próbálom odatenni magam és ügyesen lavírozni. Úgy érzem, ez egészen jól megy, igaz, ahogy mások, néha én is elgondolkodom, jó anya vagyok-e, foglalkozom-e eleget a kislányommal.

„Azon vagyok, hogy helytálljak mindenhol; a szeretteim mellett a sport is roppant fontos számomra, még nagyon sokáig szeretném folytatni.”

Szabó Dóra