„Túlléptünk a mérkőzésen, mint székely bácsi a talicskán”

Az elmúlt héten véget értek a Hajdú-Bihar megyei első osztályú labdarúgó bajnokság küzdelmei. Mint ismert, a pontvadászatot a DVSC második csapata nyerte, öt ponttal előzték meg az ezüstérmes Hajdúszoboszlót, és tizenhárommal a harmadik helyezett Sárrétudvarit. Az idényt, ahogyan az lenni szokott, a Hajdú-bihari Napló és portálunk is végigkövette, fordulóról fordulóra jelentkeztünk a mérkőzések jegyzőkönyveivel és edzői nyilatkozataival. Utóbbiakból válogattunk most össze egy szép csokorra valót: frappáns hasonlatok, kendőzetlen őszinteség és itt-ott azért némi csalódottság is kiolvasható a lentebbi gondolatokból.

A kabai mester, Plókai Mihály keserű nyilatkozata a DVSC második csapatától elszenvedett 15-0-s idegenbeli vereség után:

„Köszönöm azoknak, akik eljöttek a mérkőzésre. Minden tiszteletem az övéké. Szerintem ennél lejjebb már nem lehet süllyedni.”

Kaszás János meglátása, miután csapata, a Monostorpályi 5-1-re kikapott a hazai pályán játszó Nyíradonytól:

„Adtunk az ellenfélnek két büntető- és egy emberelőnyt.”

Teljesült Bogdanovics Igor kívánsága, a Hajdúböszörmény egy góllal legyőzte a Hajdúnánást.

„A megbeszélésen egy fontos dolgot kértem, mégpedig, hogy nyerjék meg a mérkőzést. Egy-nullra nyertünk, ezzel a fiúk teljesítették a kérésem.”

1-1-es döntetlennel ért véget a DASE-Derecske mérkőzés. A hazaiak edzője, Dér István a küzdőszellemet hiányolta csapatából.

„Az elmúlt hetekben a munkahelyi elfoglaltságok és különböző fesztiválok ritkították a csapat létszámát, viszont ez se adott okot arra, hogy ne tudjunk küzdeni egy mérkőzésen. A mai meccsen sikerült a nagy erőkből álló Derecske csapatától egy pontot szerezni.”

Igencsak kritikusan értékelte csapata teljesítményét Oláh Sándor vámospércsi edző, miután a Hosszúpályi 4-2-re lenyomta őket hazai pályán.

„A mai teljesítményre nem lehetünk büszkék. Egy-két ember viselkedése miatt én szégyellem magamat.”

Halász Zoltán sámsoni mester és a déja vu (Hajdúsámson-Monostorpályi 4-5):

„Ezen a találkozón is pontosan az történt, mint a tavaszi Hajdúsámson–Monostorpályi mérkőzésen. Az akkori nyilatkozatom most is helytálló. Akit érdekel, keresse elő a tavalyi Naplót.”

A Sárrétudvari edzője, Szabó Lajos nem titkolta csapata izgatottságát a kis Loki elleni meccs előtt. Az Udvariban megrendezett összecsapás végül 7-2-es debreceni sikert hozott.

„Úgy vártuk ezt a mérkőzést, mint kisgyerek a karácsonyt.”

Kíméletlenül őszinte nyilatkozat egy kiütéses vereség után Szép Sándor derecskei mestertől.

„Az egész heti futballhoz való hozzáállásunkat híven tükrözi ez a négy-nullás eredmény. Egy kicsit elszaladt velünk a ló és a mai mérkőzésen a hazai csapat megérdemelten tartotta otthon a három pontot. Jövő héten megpróbálunk javítani.”

Kikapott ugyan Plókai Mihály Kabája a Nyíradony ellen (1-4), de a szakvezető nem fukarkodott a dicséretekkel.

„Le a kalappal a csapat előtt. Ezt azért mondom, mert mérkőzés előtt két órával még az se volt biztos, hogy ki tudunk állni. Nem panaszként mondom, de 8 emberem hiányzott a mai mérkőzésen, de akik ma a eljöttek, mindent megtettek azért, hogy tisztességesen jöjjünk le a pályáról, és ezért hatalmas köszönet jár a játékosaimnak.”

Így értékelt Szép Sándor, miután a Derecske nagyon kikapott a Loki második csapatától:

„Amatőr foci-Profi foci 1-6. Köszönöm a csapatomnak a tisztes helytállást, és további sok sikert a DVSC-nek.”

Ismét Szép Sándor, ezúttal a bíróküldésről (Derecske-Nyíradony 0-2):

„Vártuk a román játékvezetői hármast nagy szeretettel, de nem sikerült megérkezniük. Küldtek helyettük kaptunk NB-s játékvezetőt, de bár ne kaptunk volna.”

A Sárrétudvari elvitte a három pontot Hajdúhadházról, Szabó Lajos, a vendégek mestere többek között egy igen kreatív hasonlattal értékelt.

„Túlléptünk a mérkőzésen, mint székely bácsi a talicskán.”

Plókai Mihály őszintesége a Hosszúpályi-Kaba (3-2) derbi után.

„Sokadik mérkőzésünk ebben a bajnokságban, ahol mi vezetünk kerttő-nullra, és mégis mi jövünk le vesztesen. Én senkit se bántok, de el kéne gondolkodni, hogy ez a klub miért jutott idáig. Én még most se mondok föl.”

Van, amikor egy rövid, tömör értékelés többet mond ezer szónál is (Szép Sándor, Derecske-Hajdúsámson 4-2).

„Nyertünk.”

Szabó Lajos, miután a Sárrétudvari kettős emberhátrányban is két góllal legyűrte a szoboszlói csapatot.

„A mai győzelem a fiúk diadala volt. Megmutatták a játékosok a csapat erejét, hogy kilenc emberrel is tudtak győzelmet aratni. Ezekért a mérkőzésekért érdemes futballistának állni. Ezúton szeretném megköszönni a játékvezetőnek, hogy elküldött a kispadról, illetve a két kiállítást, mely akkora lelki erőt adott a játékosoknak, hogy el tudtuk hozni a három pontot Hajdúszoboszlóról. Még a mai napig nem értem, hogy egy >>barátságos<< mérkőzésen miért kellett ennyi sárga lapot kiosztani. Sok sikert kívánok Hajdúszoboszló csapatának. Gratulálok az ificsapat újabb győzelméhez.”

A nyíradonyi Antal István némi anatómiát is belecsempészett a Hadház elleni meccs értékelésébe (a találkozót az Adony nyerte 4-2-re).

„Az emberi szervezet egy furcsa felépítmény. Lehet bele tenni munkát és lehet kivenni is belőle. Mi az utóbbi időben csak kivettünk belőle, ezért sikerült ilyen nyögvenyelősre ez a mérkőzés.”

Újra Antal, ezúttal egy meteorológiai hasonlattal a Hosszúpályi ellen elszenvedett kétgólos hazai vereség után:

„Vékonyak voltunk, mint a Tiszán a jég.”

Kálmán Zoltán, miután Hajdúszoboszlója fölényesen, 4-0-ra verte idegenben a Vámospércset:

„Szimpatikus csapat ellen megérdemelten nyerünk. Sok sikert a Vámospércsnek a jövőre nézve. Ezt a győzelmet a múlt héten még vicsorgó kutyáknak is ajánljuk.”

Nagy István (Hosszúpályi) egy súlyos hajdúsámsoni vereséget követően tett nyilatkozata úgy, ahogy van, gyönyörű.

„Valahogy azt éreztem a srácokon a mai napon, hogy elég csak kisétálni a pályára a szép új szerelésben, és azonnal kapunk érte három pontot. Az ellenfél nem így gondolta. A mérkőzésből nekünk csak 15 percünk volt jó, ami sajnos a szünetre esett, és pont az öltözőben voltunk…”

A Hosszúpályi 3-0-val küldte haza a hadháziakat, Pintér István viszont megőrizte higgadtságát.

„Egy barátságos mérkőzésen barátságos vereséget szenvedtünk.”

Ismét csak Pintér, miután sikerült hazai pályán verniük az Újfalut:

„Öt éve vagyunk együtt, de a mai napig nem tudok eligazodni a csapaton. A mai küzdeni akaráshoz gratulálok mindenkinek. További sok sikert kívánok a berettyóújfalui csapatának.”

A pályi Nagy István, miután 5-0-ra ütötték ki a Hajdúnánást:

„Helyenként taktikus, fegyelmezett játékkal ilyen arányban is megérdemelten győztük le a jó erőből álló vendégcsapatot. Köszönjük a hosszúpályi B-közép, valamint Szabó László úr hajdúdorogi főszurkolónk jelenlétét és szurkolását. Finom volt a dorogi pálinka.”

Az udvari edző, Szabó Lajos egy csipetnyi Hollywoodot is belecsempészett mondandójába, miután hat gólt vágtak a Hadháznak, és csak kettőt kaptak. (Bajnók amúgy négy gólt szerzett a meccsen.)

„Fontos, megérdemelt győzelmet arattunk. A mérkőzést végig a kezünkben tartottuk. A gólszerző játékosok múlt heti hiányát nagyon megéreztük, és ebből egyértelműen látszik, hogy miért szenvedtünk vereséget az előző héten. Gratulálok Bajnók Imrének, hogy fellépett a góllista élére! Mikor leigazoltuk, nem gondoltam, hogy ilyen közeli rokonságban van Chuck Norrisszal, mert szinte az összes gólunkat ő rúgja. Minden tiszteletem az övé. Hajrá, Udvari!”

Pintér István viszont így látta ugyanezt a találkozót:

„Volt a pályán 30 játékos cserékkel együtt. A szórakozásukat elrontották. Amatőrök vagyunk. Mind a két csapat.”

A Böszörmény-Sámson 9-0 után a vendég mester, Szegedi Szabolcs nem leplezte csalódottságát.

„A mai mérkőzés értékelhetetlen. Ha teljes kerettel lettünk volna, méltó ellenfele lehettünk volna Böszörménynek, de a mai megyei játékosok hozzáállása már nem olyan, mint régen. Minden fontosabb: névnap, születésnap, esküvő, „dolgom van” kifogással. Mérkőzésről mérkőzésre 5-6 hiányzónk van. Lehet, hogy jobb lenne, ha kispályás bajnokságot indítanának a megyében.”