Bizakodik a DVSC elnöke

A Magyar Kupában az elődöntőig menetelt, az OTP Bank Ligában pedig bronzérmet szerzett a DVSC az elmúlt szezonban. Utóbbi eredmény azt is jelenti, hogy három év után ismét nemzetközi kupamérkőzést játszhat a gárda. A Napló a klub elnökét, Szima Gábort kérdezte a múltról, a jelenről és a jövőről.

Korábban máshol már elmondta, hogy az Ön számára nem volt várakozáson felüli a legutóbbi szezonban elért harmadik hely. Mire alapozta a derűlátását?

Az előző bajnokságban ötödikek lettünk, és csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy nem értünk oda a dobogóra. Akkor a sorrend Újpest, Honvéd, DVSC lett, viszont ebben a pontvadászatban mi lettünk a befutók. Tavaly nyáron együtt tartottuk a csapatot, tehát meghatározó játékos nem távozott, és igazoltunk három olyan futballistát – Haris Attilát, Pávkovics Bencét és Szécsi Márkot –, akik komoly erősítést jelentettek a csapatnak. Tehát erősebb kerettel vágtunk neki az elmúlt szezonnak, és várható volt, hogy versenyben leszünk a harmadik helyért. Számomra ez nem volt meglepetés, előzetesen is esélyesnek tartottam a csapatot a bronz­éremre.

Az elmúlt hetekben több légióstól is megváltak, miért döntöttek úgy a klubnál, hogy nincs szükség rájuk?

Haris Tabakovic sajnos az elmúlt idényben egyetlen meccsen sem tudott pályára lépni az első csapatban. A műtét után a rehabilitációja nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, ez nem rajtunk múlt, hiszen a játékos maga kérte, hogy Svájcban gyógyulhasson. Úgy láttuk, ez nem sikerült kellően, ezért nem hosszabbítottunk vele szerződést. Albion Avdijaj egy gólt szerzett a bajnokságban, holott nagyon sokszor kapott bizalmat a szakmai stábtól. Úgy gondoltuk, ez az egy gól kevés, és ráadásul őt ki is kellett volna vásárolni a szerződéséből. Ezt meg is tettük volna, ha szerez 10-12 találatot. Erik Cikos a szezon elején játszott néhány mérkőzést, utána viszont nem tudott bekerülni a gárdába. Bényei Balázs felépült, Kusnyír Erik is egyre jobb teljesítményt nyújtott a posztján, és Cikos nem tudta visszaverekedni magát a csapatba. Így tőle is elköszöntünk. Ake­sandar Jovanovic harmincöt esztendős, neki nagyon sokat köszönhet a DVSC, de már ő is keveset játszott a múlt szezonban, többször volt sérült, s ha felépült sem tudott visszakerülni a középpályára. A játékos úgy érezte, szeretne még egy-két évig rendszeresen játszani, nem akar a kispadon ülni. Ezért közösen úgy döntöttünk, hogy nem hosszabbítjuk meg a lejáró szerződést. Valójában egyikük sem volt alapember, és nem tudták az előző bajnokságban úgy segíteni az együttest, ahogyan az egy külföldi játékostól elvárható.

A sajtóban megjelent, hogy Zsóri Dániel, Bódi Ádám és Kusnyír Erik iránt is van érdeklődés. Tényleg távozhatnak az említett labdarúgók a nyáron?

Minden átigazolási időszakban vannak ehhez hasonló pletykák. Van olyan, amelyből valóság lesz, és van, ami csak szóbeszéd marad. Bódi távozásával kapcsolatban semmilyen konkrétum nincs, a Kusnyírral és Zsórival kapcsolatban megjelent híreknek azonban van valóságalapja. Hogy ebből mi fog megvalósulni, az majd eldől a közeljövőben.

A pályaedző, Bücs Zsolt viszont már távozott, ő hétfőtől az MTK-nál dolgozik tovább. Kivel pótolja a Loki a szakembert?

Nagyon sajnáljuk, hogy Zsolt távozott, összesen öt évig volt pályaedzője a DVSC-nek, ezenkívül dolgozott az utánpótlásban is. Ám úgy vélem, van a debreceni labdarúgásban sok jó képességű szakember, akik közül valakivel Bücs Zsoltot pótolhatjuk. Herczeg András számára megvan a merítési lehetőség. Számításba jöhetnek akár volt játékosok, jelenlegi utánpótlástrénerek, napokon beül eldönti majd a vezetőedző, hogy kit választ erre a posztra.

Az elmúlt napokban négy érkezőt jelentettek be hivatalosan: Györgyi Arthur, Florentin Bouli, Haruna Garba és Nikola Trujics igazolt a cívisvárosba. Előzetesen mit vár tőlük a klub?

A csapatra talán támadó poszton fért rá leginkább az erősítés, elsősorban ide kerestünk olyan játékosokat, akik kifejezetten gyorsak és erősek. Ugyanis a Loki jelenlegi játékához ilyen típusú csatárokra van szükség. Úgy vélem, ez egy sikeres átigazolási időszak lesz, hiszen igazoltunk három olyan támadót Trujics, Garba és Bouli személyében, akik az NB I. meglepetésemberei is lehetnek. Valamint szerződtettünk egy fiatal, gyors, technikás középpályást Györgyi Arthur személyében, és továbbra is vannak még átigazolási terveink. Természetesen lesznek még távozóink, de meghatározó futballista, olyan, aki a tavasz folyamán rendszeresen kezdő volt, reményeim szerint nem fog elmenni.

Három év után ismét a nemzetközi porondon szerepelhet a DVSC, júliusban az albán FK Kukesi ellen vívhat Európa-liga-selejtezőt. Mire lehet képes a gárda a kupában?

A nemzetközi porondon senkit sem lehet ma már lebecsülni, és ez bármennyire is sokszor hangzik el, komoly valóságalapja van. Ha egy csapat nem készül fel fizikálisan, mentálisan, taktikailag, és nem vesz véresen komolyan egy mérkőzést, akkor nagyon könnyen meglepetés érheti. Úgy vélem, a magyar bajnokság erősebb, mint az albán, szerintem ennek a párosításnak mi vagyunk az esélyesei. De ezt a pályán realizálni kell, mert egyébként az esélyesség semmit nem ér.

Nyilván pluszmotivációt jelenthet a pályán, hogy továbbjutás esetén az olasz Torino érkezhet a Nagyerdei Stadionba.

Remélem, hogy ez feldobja a játékosokat, és nem megijeszti. Hiszen a remélt továbbjutás esetén azon a mérkőzésen felszabadultan futballozhatnának, és csak nyerhetnek, akik pályára lépnek, mert nincs vesztenivalójuk.

Az előttünk álló bajnoki, illetve Magyar Kupa-szezonban mi a célkitűzés?

Úgy gondolom, nyugodtan kitűzhetjük célként a nemzetközi porondra való kijutást, mert ez reális elvárás lehet a jelenlegi Lokitól.

A Paks elleni utolsó bajnokin több mint hatezren voltak a stadionban, ami nagyjából duplája a megszokottnak, és a szurkolók együtt ünnepelhették a bronzérmet a játékosokkal. Miként lehetne a nézőszámot növelni a Nagyerdei Stadionban?

Sajnos, ez nem csak a Debrecen problémája, az egész magyar labdarúgás iránt viszonylag kevés néző érdeklődik. Egyedül a Ferencváros tudott áttörést elérni, náluk nagyon komoly nézőszám-emelkedés figyelhető meg. Azonban az összes többi klub egy helyben topog évek óta ezen a téren. De ez nemcsak nálunk, hanem a szomszédos országokban is megfigyelhető. Sok mindennel próbálkozunk, különböző kedvezményeket nyújtunk annak érdekében, hogy többen legyenek a lelátókon. Évek óta nem emeltük a jegyek és a bérletek árát, igyekszünk propagálni a mérkőzéseinket, és szerintem szórakoztató meccseket játszunk. Nem tudom, mi kellene még ahhoz, hogy több néző jöjjön ki. Szerintem az egész magyar labdarúgás iránt kellene nagyobb érdeklődést felkelteni, talán folyamatos nemzetközi sikerek kellenének a klubcsapatok és a válogatott részéről. S akkor talán a futball megítélése is változhatna.

A DVSC hogyan áll most a magyar mezőnyben a költségvetését tekintve?

A középmezőnyben helyezkedünk el. Nagyon fontos, hogy ki mennyiből gazdálkodik, de két-háromszáz milliós különbségek áthidalhatók. Jó gazdálkodással, megfelelő döntésekkel a mi 1,2 milliárd forintos költségvetésünk is versenyezhet mondjuk egy 1,6 milliárdos, vagy akár egy kétmilliárdos büdzsével. De egy 5-6 milliárdból gazdálkodó együttest már nehezebb megszorongatni a mi pénzügyi lehetőségeink közepette.

Miként lehetne ezt az 1,2 milliárdos büdzsét növelni?

Csak úgy lehetne növelni, ha a debreceni vállalkozók beállnának a csapat mögé. Tizennyolc éve vagyok a klub élén, de cívisvárosi vállalkozók az azt megelőző időszakban sem támogatták jelentősen a DVSC-t, és ebben azóta sem történt változás. Minimális reklámbevétele van a Lokinak, amely a helyi vállalkozóktól folyik be. Ezért is vagyunk többek között rákényszerülve, hogy játékosokat adjunk el, és a költségvetésünket egyensúlyban tudjuk tartani. Minden évben be van kalkulálva egy futballista játékjogának az értékesítése, erre a bevételre szükségünk van.

Ezt nagyon jól csinálja a klub, hiszen mindig van olyan játékos, akit értékesíteni tud, és akikről esetleg egy-két évvel korábban senki nem mondta volna meg, hogy meghatározó, piacképes ember lehet.

A magyar labdarúgásban dolgozók közül sokan azt mondják, hogy ezt a DVSC csinálja a legjobban immáron másfél évtizede. Én nem azt tartom nagy dolognak, ha valaki mondjuk félmillió-egymillió euróért játékost vásárol, és néha beletrafál egy-egy igazolásba. Sokkal nagyobb dolog, ha valaki kevés pénzből tud szerződtetni olyan labdarúgókat, akik később meghatározó alakjai lesznek a magyar bajnokságnak. Természetesen a DVSC-nek is voltak hibás döntései az elmúlt időszakban, de azt gondolom, ezen a téren, bár kevesebb pénz állt rendelkezésünkre, több volt a jó, mint a rossz. Például a két U21-es válogatott, Haris Attila és Pávkovics Bence nem sok csapatnak jutott az eszébe, senki nem gondolt arra, hogy leigazolja ezt a két fiatalt. Mindkét játékosért fizettünk, még ha nem is horribilis összeget, és mindkét futballista telitalálatnak bizonyult, alapemberek lettek a Lokiban.

Tamás Nándor