Mindennapi rájátszásaink

Csúfos, 4–0-s hazai vereséget hozott a kedd esti visszavágó. Mivel a magyar futballnak minden nemzetközi sikerre szüksége van, illetve lenne, sajnálatos, hogy a zöldek kihullottak a Dinamo Zagreb ellen. Vannak olyanok persze, akiket ez kárörömmel tölt el, és olyan is akad, akit egyáltalán nem érdekel, meg különben is „majd tolnak bele még több pénzt”.

Mindegy, ki hogyan éli ezt meg, valljuk be, a realitás az volt, hogy az egy évvel korábbi világbajnoki ezüstérmes horvátok kirakatcsapata gólokkal jobb, mint a magyar bajnok. Amelyikben momentán nem sok hazai játékos rúgja a bőrt, szemben egy raklap légióssal. És még így is óriási volt a különbség a két gárda közt.

Az azért biztató, hogy volt egy játékos, akit nem hagyott hidegen az eredmény: Lovrencsics Gergő azzal kezdte a meccs utáni nyilatkozatát a tévében, hogy „nem tudok mit mondani, szégyellem magam a csapat nevében is”. Emberinek és őszintének hatott. A végén pedig elmondta, tanulniuk kell ebből, most pedig készülniük az Európa-liga-playoffra.

Mert nem szabad elfeledni, a komoly nemzetközi siker elérésére még mindig ott a lehetőség a jövő heti rájátszásban.

Szokták mondani, az a jó a futballban, hogy mindig jön egy következő meccs, és lehet javítani. Szerencsére az életünk is gyakran tartogat playoffot, az övé, a tiéd, az enyém is. Szívósan küzdve, kutya kötelességünk élni vele.